NEHAZUGGY

És akkor a nertársak egymásra támadnak

Swan Edgar | Június 6, Péntek | 8:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 431,746 forint, még hiányzik 2,568,254 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek!

Dézsi Csaba András volt fideszes polgármester, önkormányzati képviselő társasjátékozott a május 30-ai győri közgyűlésen. A jelenetről készített képeket Pintér Bence polgármester töltötte fel a Facebookra.

Pintér azt írta, hogy Dézsi az ülés felén sem volt bent, mert a társasjátékozás után hazament. Szerinte az eset nagy nyilvánosság előtt demonstrálta, hogy Dézsi nem hajlandó elvégezni azt a munkát, amivel a választók megbízták, ezért le kellene mondania. (444.hu)

Társasjátékozott. Bár szerintem ilyen szó konkrétan nincs – ahogy balesetezett sincs, ha már itt tartunk -, de legyen, hiszen értjük, miről van szó, bár a dolog jellegéből adódóan egyedül elég bajos társasjátékot játszani. Játszott a közgyűlésen, nem figyelt, nem végezte a munkáját, amivel a választók megbízták. Kérdés; nem ezt csinálja a parlamentben az összes fideszes képviselő? Nem azt mondom, hogy konkrétan ilyen játékkal foglalatoskodnak a parlamenti üléseken, mert már fejlődtek a korral. Általában laptopon vagy telefonon játszanak, rejtvényt fejtenek, újságot olvasnak. De mindez teljesen indokolt, hiszen többnyire azt sem tudják, miről van éppen szó. Unatkoznak. Annyit kell megjegyezniük, hogy mikor melyik gombot nyomják meg, több szellemi erőfeszítésre nincsen szükségük. Dézsi Csaba esete persze más, de a lényegen nem változtat; aki ma fel tudott kapaszkodni a politikában olyan szintre, hogy megéljen belőle, annak további erőfeszítésre nincsen szüksége.

A trianoni békeszerződés a történelmi igazságosság győzelme volt – fejtette ki George Simion, a romániai elnökválasztás második helyezettje a békediktátum évfordulóján közzétett nyilatkozatában.

Trianon nem Magyarország büntetése volt. Az igazság pillanata volt. Magyarország csak azt veszítette el, amit erőszakkal elfoglalt. Mi visszaszereztük, ami már a miénk volt, vérrel és akarattal – fogalmazott Simion a közleményében, hozzátéve, hogy a szerződés véget vetett az erdélyi románok megaláztatásának, akiktől megtagadták a nyelvüket, a hitüket és a méltóságukat. (24.hu)

Na, akkor talán elérkezett az ideje annak, hogy a kedves vezető – mármint persze nem az enyém, hanem a fideszeseké – elmagyarázza rajongó népének határon innen és túl, hogy miért is támogatta ő ezt a kedves náci embert. Aki amúgy nem most lett ilyen véresszájú nacionalista, hanem mindig is az volt. Már akkor is kicsi szíve minden hidegével gyűlölte az erdélyi magyarokat, amikor a Fidesz volt kedves arra buzdítani szeretett székelyeit, hogy szavazzanak rá. És akkor is olyan volt, amikor Orbán Viktor gratulált neki és biztosította arról, hogy a magyar kormány együtt fog működni vele. Szóval el kellene mesélni a honi szélsőjobbosoknak, akik naponta gyászolják Trianont és az erdélyi magyaroknak, akik megszenvedték ezt az aljas mentalitást, hogy miért is kell őt szeretni. Érdeklődéssel várom a közleményt.

„A jelek szerint ahol hiányzik a kompetencia és a bátorság, ott a huhogás és az irigység marad. Ez azonban mind a közösségi médiában, mind a politikában kurva kevés. Tessék Lázár után csinálni, ki lehet menni az emberek közé!” – éles hangvételű cikk jelent meg a Lázár Jánoshoz köthető hódmezővásárhelyi Promenad24 oldalán pár órával azután, hogy Navracsics Tibor egy interjúban kritizálta az építési és közlekedési minisztert. (Telex)

Teljesen természetes folyamat, hogy amint meggyengül egy rezsim, a szolgák egymás ellen fordulnak. Ezek nem az első jelek, már egy ideje láthatjuk ezeket a tipikusnak mondható tüneteket. A pártlapokban is hol itt, hol ott jelennek meg különös, még néhány hónappal ezelőtt is teljesen elképzelhetetlennek hitt írások. Önkormányzatok bomlanak, párttagok támadnak párttagokra, politikusok fúrják egymást. Lassan olyan lesz ez az egész, mint amikor a soron következő választások előtt az ellenzéki pártok és politikusok sarazták egymást a jobb pozíció reményében. Az iszonyúan kínos volt, de ez nem az – vagy nem a kormányváltást akaróknak az -, ezt lehet vígan élvezni. Megszenvedett érte az ellenzék.

Székesfehérvár fideszes polgármestere és a szentendrei városvezető, Fülöp Zsolt is reagált Vitályos Eszter szavaira, miszerint egyes településvezetők állandóan „sírnak, picsognak” a szolidaritási adó miatt. Fülöp nem akarta minősíteni Vitályos szavait, mert szerinte az a kormányszóvivőt minősíti, ugyanakkor szerinte széles körben megütközést váltott ki városban a kormányszóvivő megnyilvánulása.

Talán alappal remélem, hogy ez csak szóvivő asszony rosszul megfogalmazott magánvéleménye volt

– válaszolta a szerdai Kormányinfón elhangzottakkal kapcsolatos megkeresésünkre Cser-Palkovics András, Székesfehérvár fideszes polgármestere. (24.hu)

Jó, mondjuk Cser-Palkovics András azok közé tartozik, akit még tisztelni is tudnék, ha nem lenne fideszes, eddig is számtalanszor felszólalt, ha indokoltnak érezte. Vitályos Eszter eddig sem az okos megszólalásairól volt híres, de az utóbbi időben mintha kissé megvadult volna. Amikor az önkormányzatokat támadja – mert azok sírnak és picsognak a településeket kivéreztető, szolidaritási hozzájárulásnak nevezett aljasság miatt – elfelejti azt az apróságot, hogy ahol demokrácia van, ahol szólásszabadság van és ahol önkormányzatiság van, ott teljesen normális, ha egy település vezetőinek van véleménye, akár még olyan is, ami nem azonos a pártközpont véleményével, és azt szabadon el is mondhatják. És ezért senki nem nevezi őket síró picsogónak. És egy normális országban vezető politikus semmiképpen nem engedi meg magának, hogy így nyilatkozzon önkormányzati vezetőkről, de még a sarki zöldségesről sem. Miután Magyarország nem demokrácia, a szólásszabadságról és az önkormányzatiságról sokan azt sem tudják, hogy eszik-e vagy isszák, igazán nem várható el egy jogvégzett vezető politikustól – aki pedig legalább írni és olvasni biztosan tud, különben nem tudta volna bemagolni a vizsgákhoz szükséges anyagokat -, hogy kultúrember módjára nyilvánuljon meg a nyilvánosság előtt. A bölcs mondás eredtét ugyan nem ismerem, de teljesen egyetértek vele; mi nem haldoklunk, mi így élünk.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!