NEHAZUGGY

Nem engedheti meg azt a luxust nekünk, hogy ne legyen ott még az álmainkban is, mint Freddy Krueger, az álomgyilkos

Vogronics András | Június 5, Csütörtök | 10:32

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 382,486 forint, még hiányzik 2,617,514 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akkor folytassuk a négyszögletű kerek erdő helyett (bocsánatot kérek Lázár Ervintől) a rántotthús alakú faszerdő meséit, ahol mindig történik valami; ahol Mikkamakka, Dömdömöm és Bruckner Szigfrid mesefigurái helyett az életünket megkeserítő valós alakok garázdálkodnak, és ijesztgetik azokat, akik csak egy kis csendre, nyugalomra és békességre vágynának végre. Kifogyhatatlanok a sztorikból, a szürreálisabbnál szürreálisabb történetekből, és felül tudnak múlni minden képzeletet, ami eddig valóban a nagy mesemondóink privilégiuma volt.

De hol vannak már a boldog békeidők? Bagaméri, ki fagylaltját maga méri, vagy a fürge lábú Vuk, akit az egész ország szeretett, és aki olyan üzeneteket közvetített a gyerekek és a felnőttek tudatalattijába, amelyek az önfeláldozásról, hűségről és becsületről szóltak. Karak: „Nektek dolgotok van még. Karakot megölhette a Simabőrű… de a rókák szabad népének… nem szabad elpusztulnia.” Nem gondoltam, hogy egyszer a nyolcéves énem fog felülkerekedni rajtam, és visszarángatni oda, abba az időbe, amiről azt gondoltam, hogy annál csak jobb lehet. Nem gondoltam, hogy egyszer majd úgy fogom érezni: ne legyen jobb, csak egyszerűen vissza akarok menni, nyugalmat akarok, nem viselek el több gyűlöletet. Ennyit akarok, semmi mást. De nem lehet. Visszamenni nem lehet, ezek meg gondoskodnak arról, hogy itt minden nap káosz, megosztottság, kollektív népi agymosás legyen, hogy az embereket egymás ellen fordítva szítsák a polgárháborús hangulatot. Semmi másért, csak azért, hogy megtartsák a 16. éve korlátlan lehetőségeket biztosító hatalmukat.

Na ez nem mese, ez az infantilizált, hergeléssel fűtött valóság. Ebben élünk, ebben tapicskolunk. Felnőtt emberek, vagy legalábbis felnőttnek és embernek kinéző emberek. Mint például ez a Jeszenszky Zsolt nevű kotonszökevény, aki mondjuk ránézésre se, pláne megszólalás után sem sugall semmi jót. Ez a megborult elméjű ámokfutó, aki – miután egy kalapáccsal majdnem agyonverte a saját apját egy szintén beteg alak – azon elmélkedett, hogy az apját a Sátán a szolgálatába állította, és ezért történt a merénylet. Hogy egy magát konzervatív-kereszténynek tartó debilnek ez legyen ha nem is az első, de a második gondolata… hát nem tudom. Az embernek elfogynak a szavai, és képtelen racionálisan bármit is reagálni. Maximum annyit, hogy ez már tényleg a vég. És ezzel nem is lenne probléma, ha az ilyen és ehhez hasonló szerintem súlyos mentális és morális betegségben szenvedő egyének nem kapnának a fantazmagóriáik hirdetésére teret és lehetőséget. Az ilyeneket jobb helyeken fehér köpenyes ápolók kedves szavakkal besegítik egy mentőautóba, és elszállítják oda, ahova valók, konkrétan valamilyen neurológiai intézetbe. Ha szerencséje van az illetőnek, akkor meg is tudják gyógyítani, ha nem, akkor gondoskodnak arról, hogy véletlenül se kerüljön kapcsolatba olyanokkal, akiknek nem ment el a józan esze, és akikben kárt tehet.

Ugyanez elmondható a mára már semennyire nem vicces Júdás Viktor Mihályról is, aki a trambulinról hugyozik a medencébe, majd általában szól a neki lelkesen tapsoló közönségének, hogy ugorjon fejest a medencébe. Az, akinek mostanra az egyetlen, minden mást elhomályosító fejlövése Ukrajna maradt. Gyurcsány és a sokszor elmúlt nyolc év után most az ukránok tehetnek minden kínunkról és bajunkról, miattuk nincs béke, ami egyébként pár percre kitört, amikor a forint benézett 400 alá, de aztán újra visszamászott a helyére, ezért most nemhogy újra háború van, de amibe egyre beljebb sodródunk, pedig úgy volt, hogy ő nem hagyja. És ha nem lenne a háború, akkor lenne más, mert valakivel állandóan konfliktusban áll, valakivel mindig háborúzik, valaki ellen folyamatosan küzd és harcol. Legfeljebb akkor van némi nyugalom, ha elhúz a Schmidt-klán horvátországi luxusnyaralójába, vagy ajurvédázni Indiába, hogy utána kipihenten folytassa ott, ahol előtte abbahagyta. Például: „Az elmúlt napokban történt katonai akciók azt vetítik előre, hogy a háború hosszabb és brutálisabb lesz annál, mint amire az év elején számítottunk.”

Ja, rajta kívül senki nem gondolta, hogy a csörgősipkás Trump haverja kézrátétellel elhozza a békét, de ő kötötte az ebet a karóhoz. Közben meg úgy állítja be a megtámadott országot, ahogy minden más esetben is teszik a hozzá hasonló alávaló gazemberek: az áldozatot hibáztatja. A minek ment oda, miért vett fel miniszoknyát, ne csodálkozzon, hogy megerőszakolják tézis mentén magyarázza, hogy ezek megbaszandó kurvák, stricik és maffiózók, akik megérdemelték, hogy az ő moszkvai puszipajtása 3 éve megtámadta őket. Akinek most az a fétise, hogy a VOKS 2025 nevű izét promotálja és veri a frászt a sok hülyébe azzal, hogy ha ez a szerencsétlen szomszédos ország uniós tag lesz, akkor nekünk végünk. Mint mindig, most is nagy meggyőződéssel és beleéléssel fröcsög, miközben lehet tudni, ő is tudja, hogy minden, amit mond blöff, üres lózung, hangulatkeltő csatakiáltások véget nem érő sora.

„Közben persze zajlik az élet: megjött a nyár, lassan kitör a szünidő, esténként megtelnek a teraszok, és az egész ukrán helyzet háborústól, mindenestől olyan távolinak tűnik. De sajnos a történelmi sorskérdések már csak ilyenek. Nem csengetnek, és nem kopogtatnak, inkább besurrannak a résnyire nyitott ajtón. Ilyen sorskérdés Ukrajna európai uniós csatlakozása is.”

Igen, ha a magyarok szerencsére nem érzik a bőrükön azt, amit a nyomorult ukránok három éve – a halált, a vért, a bizonytalanságot és a folyamatos (halál)félelmet -, akkor elő kell idézni nekik mesterségesen a rettegést. Vizuálisan, meggyőzően. Ugyanezt csinálta a menekültekkel, a háború elől menekülők démonizálásával. Nem segített rajtuk, hanem felhasználta őket arra, hogy a hatalmát bebetonozza. Kevés ennyire rohadt elméjű és lelkű vezetőt hordott a hátán a Föld, de most a sors és a balsors gondoskodott arról, hogy ami minket tép, az tépjen tovább, miközben senki nem veszi észre, hogy ezt is mi teremtettük magunknak. Ez a rothadt lelkű alak és az ő sleppje gondoskodik a napi rettegésről. Ő (egyelőre legalábbis) nem fizikai, hanem lelki terrort követ el minden magyar ellen, ő azt akarja, hogy a szünidő a nálunk szerencsére békés, fegyverropogástól, vértől és haláltól mentes nyár is róla szóljon. Hogy róla beszéljenek, miatta veszekedjenek barátok, családok, testvérek, gyermekek és szülők. Nem engedheti meg azt a luxust nekünk, hogy ne legyen ott még az álmainkban is, mint Freddy Krueger, az álomgyilkos.

Az ember egy ideig legyint, mosolyog, vagy nem vesz róla tudomást, de sajnos akkor is elérkeztünk ahhoz a stációhoz, amit úgy hívnak: az utolsó vörös vonalon túli vörös vonal. A legaljasabb, legalpáribb, legalávalóbb kampányt indította el az áttelelt poloskák ellen, miközben hányásig felhergelte és fanatizálta a híveit, hogy álljanak mellé a vegzálásban. A vihar, a tornádó már látszik, a szele hideg fuvallatként csípi az arcunkat. De van egy jó hírem: el fog vonulni, le fog csillapodni, és újra levehetjük a deszkákat az ablakokról. Újra ki fog sütni a nap, és újra friss levegőt fogunk szívni mindannyian. Csak ki kell tartani. Csak tartsunk ki.

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!