Hozzászólás nélkül megszavazták a fideszesek a parlament igazságügyi bizottságában azt a módosító javaslatot, amivel már idén elvonhatnák az 1%-os felajánlásokat a Szuverenitásvédelmi Hivatal által listázott szervezetektől. Az ellenzékiek szerint a törvényjavaslat módosítója eleve jogszabályellenes, hiszen visszamenőleges hatállyal felülírná a már megszületett felajánlásokat. A fideszesek viszont minden kérdésünkre csak azt hajtogatták, hogy a törvényjavaslatban szó sincs ilyesmiről, ők csupán fellépnek a külföldi befolyással szemben és átláthatóságot teremtenek. (Telex)
Megnézve a videót, az ember keze nemhogy ökölbe szorul, de konkrétan kedve lenne puszta kézzel lebontani a parlamentnek csúfolt bábszínházat, amiben az úgynevezett fideszes képviselőknek nevezett ripacsok nyomják parancsszóra a gombokat, és valami egészen szélsőségesen flegma, lekezelő, ki-ha-én-nem stílusban hepciáskodnak, teljesen megfeledkezve arról, hogy nem ők tesznek szívességet se a sajtónak, se az adófizetőknek.
Merthogy az van, tisztelt honanyák és honatyák, közpénzből élősködő, bemondásra, számla nélkül lakhatásra és benzinköltségre milliókat felmarkoló senkiháziak, hogy nektek nem az a munkaköri leírásból fakadó feladatotok, hogy a főnökötök helyett, előre megfontoltan széles körben ártó szándékkal készült salátatörvényeket benyújtsatok, bólogassatok, és droid módjára gombot nyomogassatok, hanem az, hogy a választópolgárok érdekeit érvényesítsétek. Ami nem azonos a Júdás nevű haramia főnökötök érdekeivel, sőt kimondottan ellentétes azzal. Vagy ha nálatok ezt jelenti a választók képviselete és az érdekeik érvényesítése, akkor az a minimum, hogy ha egy munkáját végző újságíró megkérdezi, hogy akkor ez most micsoda és ezt így hogy, akkor nem elrohantok, elbujdostok, megsértődtök és mellébeszéltek, hanem alázatosan megálltok és válaszoltok. Mert ezzel nem kegyet gyakoroltok, hanem eleget tesztek a kötelezettségeiteknek. Komolyan olyan érzésem van ezeket látva, mint amikor egy közepesen szar amerikai filmben kergetnek egy hírességet, egy celebritást, és az nem akar a sajtónak válaszolni. Mondjuk mi pont nem vagyunk Amerika, ez a nyomorúság egyelőre nem egy film, még ha pontosan annyira szürreális, hogy akár lehetne is. Szóval egy magánszemély vagy hollywoodi celeb megteheti, hogy nem válaszol a feltett, jellemzően a magánéletét érintő kérdésekre, de egy közpénzből kitartott senkiházinak kutya kötelessége. Mert konkrétan ezt hívják jobb helyeken demokráciának, ahol a sajtó a nép érdekében tájékoztat.
Arról a népről beszélek – hello Muri művésznő -, amelynek kritikus részét ugyan nem viszik el a szó legrosszabb értelmében elsötétített autókkal, viszont ilyen és ehhez hasonló szituációkkal demonstrálják neki, hogy mennyire érdekli őket az úgynevezett polgár. Ezek szavazgatnak mindenről, amit valamelyik pernahajder közülük beterjeszt valami sötét éjszakai órában, de indoklás meg érv, hogy miért teszik, valójában mire megy ki ez az egész, mi ez a gyalázats jogi fércmű, vagy hogy ezek után még meddig leszünk az Európai Unió tagjai, az felejtős. Így néznek naponta hülyének mindenkit, és hajtják végre a központi utasításokat, amiket a pártközpont kitalál. Ellenünk. Most éppen megint a civilek és a sajtó ellen, és ahogyan azt nem a bibliai, hanem az Amon Göth fejű Lázár, 47 ingatlan (köztük kastély is) boldog tulajdonosa megfogalmazta, lényegében meg is válaszolja, mi a baj az ellehetetlenítési törvényjavaslattal, amely 35 évvel a rendszerváltás után egészen nyíltan megy neki a sajtónak és a civil szervezeteknek: „Én értem, hogy a Telex fölajzott állapotban van, és ön is félti az egzisztenciáját…”, ha meg nem félti, akkor nem jól teszi, mert nem tudhatja előre, hogy kell-e, vagy sem.
Ez a gátlástalan, arrogáns végrehajtó, ez az orbáni megfogalmazásban szőrét hullató, rossz sunyi rókákat meghazudtoló vigyorával arcosodik és flegmáskodik az újságírókkal, éppen ő, aki annak idején úgy baszta szét bizonyítottan mintegy 5000 családi vállalkozás megélhetését a trafiktörvénnyel, hogy ugyanennyi csókost hozott helyzetbe, és csavarta ki a kezéből az addigi megélhetésüket olyan tisztességes kisembereknek, akik egyik napról a másikra azon vették észre magukat, hogy ennyi volt, ezek einstandolták a vállalkozásukat. Ez a hazudozó gép, aki a dohányzás visszaszorítására hivatkozva fosztotta meg a kisboltokat a dohányáruval való kereskedés lehetőségétől, majd miután szétosztotta a haveri körnek a bizniszt, olyan árrést is adott nekik, amilyen még soha nem volt ezen a terméken. Ezt megfejelve meg elvette a nagykereskedőktől is a terjesztési lehetőséget, és szétosztotta a hódmezővásárhelyi holdudvarának, élen a Sánta-maffiacsaláddal, amelyik természetesen brutális gigaprofitot regisztrált. Ennyit erről a nagyon empatikus figuráról, akit a Fidesz egyik zsenijének tartanak. Az egész pali ránézésre egy lókupec, és mint a főnöke, ez sem élt soha az úgynevezett nyitott, szabad piacról, mindig a közpénzek körül sündörgött, és zsíros állásokból és mutyikból szedte meg magát.
Az a főnöke aki egyébként az „Így csinálják az ukrán kibercsalók. Kapsz egy ilyet, ráütsz ide és már ugrott a lóvéd” dumával most már nem csak az ukrán államvezetést, de egyértelműen Ukrajnát támadja és mindent a nyakába próbál varrni, amitől szar a magyaroknak. Pedig nem az ukrán csalóktól kell manapság (se) a legjobban tartanunk, hanem tőletek, akik úgy pakoltátok ki például az MNB-t, hogy még sorszámot sem kellett húznotok; elég volt odaszólni a Gyurinak, hogy amennyit nem szégyell, annyit hordjon ki onnan, a közpénz jellege már elveszett, szóval elég csak elkölteni és/vagy eltüntetni, a többi történelem és egy újabb strigula a honi X-aktákon.
A főtolvaj aki lassan két hete ránk szabadította az interneten az ő félanalfabéta híveit, akik annyira nemzetiek, hogy helyesen írni is képtelenek, de a rovásírásban meg a Horthy-féle személyi kultuszban otthon vannak. Olyan mélyen kell őket keresni, hogy egy stadionvilágítás is kevés lenne hozzá, hogy ott értelmet találjon az ember, nos, ezeknek üzent, miközben kivételesen – gondolom kizárólag a propagandafotó kedvéért – a kezébe vett egy okostelefon. Mert amúgy pont olyan hülye a digitális világhoz, mint a Kövér nevű haverja. Azt üzente: Jó munkát a fake news gyárnak, avagy hova tettem a Fiat kulcsát? Ez a Bicskéig és Lovasberényig gondolkodó provokátor, ez a magát és a híveit hazafinak és patriótának aposztrofáló diktátor ezzel akart poénkodni, miután olyan kognitív disszonanciába sodorta a nyájat a Békemenet kontra Harcosok Klubja brandek szembeállításával, hogy a nyomorultak már tényleg azt sem tudják, hogy ki kivel van. Hogy akkor most harcolniuk kell, vagy éppen békét kötni és a békéért imádkozni, fasz tudja. Teljes a káosz a fejekben, bár mondjuk jó eséllyel enélkül is.
Különben a hova tettem az ország vagyonát, beleértve a keményen bégető birkák pénzét? kérdésre és a vonatkozó válaszra sokkal inkább kíváncsiak lennénk, mint erre a Fake News-nak (álhír, egy szó) hazudott gyárnak a torkát elvágni készülő jópofizásra. Ez körülbelül az a szint, mint amikor feltette a költői kérdést az uniónak, hogy hol van a pénz? Szánalmasan gyenge és megmosolyogtató ez az erőlködés, amit ez napi szinten előad, miközben egyre szarabbul állnak, és egyre több helyéről jönnek pofonok. Például húsz EU-s tagállam a Pride-törvény visszavonását, ellenkező esetben keményebb bizottsági fellépést követel Magyarországgal szemben. A beterjesztett „átláthatósági” törvényt is rendkívül aggasztónak tartják, az Európai Bizottság már az elfogadása előtt felszólította Magyarországot, hogy vonja vissza a tervezetet. Még ha szavak szintjén is, de továbbra is provokál nem csak itthon, hanem a szövetségi rendszerben is, mert egyelőre még nagyobb pofán baszást nem kapott sehonnan. Ami késik, nem múlik, legfeljebb később lesz. Remélem, itthon is beleszalad majd egy jobbosba, és az EU is a seggébe rúg majd egyet látványosan. Nagyon érik a pofon, nagyon érik. Hát meglátjuk.
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.