NEHAZUGGY

Globális reneszánsz, hogy a viharba ne

Lázár Gergő | Május 29, Csütörtök | 19:04

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,239,753 forint, még hiányzik 760,247 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A CPAC Hungary nem csak egy újabb politikai összejövetel. Az első, 2022-es első megrendezése óta egy olyan találkozóhellyé vált, ahol a globális újraéledést ünnepelhetjük. Egy olyan újraéledést, ami a szuverenitáson, a szabadságon, a prosperitáson, a biztonságon, és a nyugati civilizáció reneszánszán alapul az Atlanti-óceán mindkét oldalán – mondta Andrej Babis, Csehország korábbi miniszterelnöke a CPAC Hungary elnevezésű politikai összejövetelen. Szerinte – bár ezzel vélhetően nincs egyedül – egy globális újraéledést ünnepelhetünk. Újraéled végre a szuverenitás, a szabadság, a prosperitás és a biztonság. Teszi ezt Donald Trumpnak, a francia, olasz, spanyol, vagy épp portugál szélsőjobboldalnak köszönhetően természetesen. Mert hát kik mások lennének ennek a reneszánsznak a megalkotói? Ezek a drága emberek végre újra elhozzák a szabadságot és prosperitást, nem is beszélve a biztonságról. Na de nézzük is meg, hogy az Orbán vezette Magyarországon és a Trump vezette Egyesült Államokban ez miként is néz ki.

Magyarországon olyan fene nagy szabadság van, hogy éppen mostanság kötik hátra még jobban az újságírók kezét, mivel a választásokat egy évvel megelőzően nem engedhetik meg maguknak, hogy bármiféle terhelő bizonyíték is kiszivárogjon velük kapcsolatosan. De az elképesztő szabadság közepette állami dolgozókat küldenek el azért, mert nem állnak ki nyíltan a hatalom mellett, vagy épp minden erejükkel azon dolgoznak, hogy elhallgattassanak bizonyos szereplőket. Ez a szabadság Trump kormányzása alatt úgy néz ki az Egyesült Államokban, hogy sokan már inkább lemondanak az amerikai útjukról, mert nem szeretnének fogdában kikötni azért, mert eltérő véleménnyel rendelkeznek. De a szabadságot az amerikai állami alkalmazottak is igencsak megtapasztalhatták, mivel több tízezer embernek mondtak fel egyik napról a másikra. Mint ahogy azok az amerikai egyetemek is megérezhették a szabadság szelét végre, amelyek milliárdos támogatásoktól estek el azért, mert ki mertek állni valami mellett.

De természetesen ez a reneszánsz nem csak a szabadságról szól, hanem a prosperitásról és biztonságról is. Nos, Orbánék majdnem kirobbantottak egy háborút a Balkánon – és a történet még messze nem tekinthető lezártnak – miközben szinte nyíltan támogatják – szinte egyedüliként az unióban – az orosz agressziót Ukrajnában. Erre persze Trump is képes volt akkor, amikor megpróbált hülyét csinálni a hozzá meghívott Zelenszkijből a Fehér Házban azt követően, hogy korábban sikerült diktátornak neveznie az ukrán elnököt. De Trump nem csak Ukrajnával nem bánt kesztyűs kézzel, hanem Kanadával és Mexikóval is, illetve Grönlandot is megpróbálták megkaparintani nemrégiben. Természetesen a béke, prosperitás és szuverenitás nevében. Mert hát minél inkább az Egyesült Államok része egy ország, annál szuverénebb, ezt a hülye is tudja. De Donald Trump a prosperitásért is elképesztően sokat tett, noha a tojás árát nem sikerült lejjebb tornászni, viszont szinte minden sokkal drágább lett az elmúlt hónapokban, a dollár pedig komoly veszteségeket könyvelhetett el az elmúlt időszakban.

De Orbán is ügyesen elérte, hogy befagyasztották az uniós források kifizetését – természetesen a prosperitás jegyében -, miközben kampányra olyan pénzeket költenek el, amivel nem is rendelkeznek. Egy üres kasszát fognak átadni a következő kormánynak, amit soha nem fognak beismerni. Noha Donald Trump még csak pár hónapja van hatalmon, de ha ilyen léptekkel halad, akkor az elnöksége végére elérheti, hogy az Egyesült Államok egy sokkal rosszabb hely legyen, mint volt akkor, amikor nem ő volt hatalmon. De hát ilyen emberekre van szükségünk – egyébként Andrej Babis is ezért bukhatott meg ugyebár -, nem pedig olyanokra, akik csendben, de teszik a dolgukat. Hangos, az ország megítélését tönkreverő, a gazdaságot kicsináló, ám nacionalista vezetőkre van szükségünk, akik hatalomra kerülve szinte bármilyen agymenést képesek valósággá változtatni. Az Isten óvjon meg bennünket ezektől a reneszánszt vizionáló barmoktól, akik minden erejükkel azon vannak, hogy egy élhetetlenebb világot hagyjanak maguk után. Véleményem szerint az emberek érdekeit szolgáló, más országokkal gond nélkül összefogni képes, intelligens vezetőkre lenne inkább szükség, nem pedig a nacionalizmustól megvakult, önző, ostoba emberekre, akik a hatalmuk megtartása érdekében szinte bármire képesek. Eleget láttunk ezekből az emberekből a két világháború környékén, nincs ezekre újra szükségünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!