NEHAZUGGY

A demokrácia diadala: vagy egyetértesz velük, vagy kussolsz, a pénzedet meg úgyis viszik

Molnár Bálint | Május 28, Szerda | 10:30

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,187,293 forint, még hiányzik 812,707 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Bizonyos szempontból, mondjuk a nyugati civilizáció és erkölcsi normarendszer szempontjából – beleértve mindenekelőtt a sokat emlegetett és politikai érdekből a sárba lerántott keresztényég tanításait is – tiszteletet érdemlő, nemes vállalkozás, hogy tisztességes, komoly szakemberek jogi és alkotmányjogi, törvényességi szempontból részletekbe menően elemeznek egy, az alkotmányosság, az uniós jog, egyáltalán a demokrácia és a jogállamiság alapvetéseinek próbáján ránézésre is elbukó, a jogászkodás intézményére is szégyent hozó, átlátszó fércművet. Mint az átláthatóságinak csúfolt nagytakarítási, eltaposási törvényt. Amelyet a megalkotói (legyenek azok bárkik), illetve mindazok, akik utólag a nevüket adták hozzá – hogy Halász János ne érezze magát úgy, mint akit szarban hagytak a bűntársai – egyetlen nyilvánvaló céllal hoztak tető alá. Most és nem akkor, amikor a sánta kutya nem veszélyeztette a hatalmukat, nemhogy Gyurcsány Ferenc. Nevezetesen: ha Orwellnek igaza van abban, hogy az újságírás lényege azt megírni, amit nem akar valaki nyomtatásban látni, és minden más csupán propaganda, akkor (eltekintve a megváltozott médiafogyasztási szokásokról és a print sajtó internetre költözésétől) azért, mert a történelem zsákutcájában megfordulni képtelen orbáni teljhatalom rohadtul nem szeretné, hogy a nyilvánosságban a viselt dolgairól legyen szó. Hogy mit műveltek és mit művelnek folytatólagosan, ami miatt az egyébként elfuserált rendszerváltás éllovasának számító Magyarország az Európai Unió egyik legszegényebb, a régiós versenytársaihoz képest is leszakadó, a gazdasági mellett mély erkölcsi válságban is lévő országa lett, amelynek az egyetlen világraszóló teljesítménye, hogy egy intellektuálisan nem különösebben felszerelt gázszerelő személyében Forbes-listás milliárdost adott a világnak. Mindezt nettó közpénzből, mert a plebejus haverja történetesen kétharmados többséggel uralkodó miniszterelnök. Akinek már az egész pereputtya is saját lábon milliárdos, ugyanebből az okból kifolyólag.

Tisztelem a jogászokat, konkrétan azokat a jogászokat, akik tisztelik a saját szakmájukat, gyakorolják is, értenek is hozzá, és megkísérelték tisztán a jogértelmezés talaján maradva elmagyarázni, hogy mi a probléma ezzel a 25 oldalas szörnyszülött jogi sufnimunkával, amihez magára valamit is adó szakember semmi pénzért nem adná a nevét, de amihez a nevüket vállalni kőgyáva fideszes ~~biorobotok~~ bátorak már be is nyújtottak, az ún. igazságügyi bizottságban pedig már meg is vitattak és mindenféle magyarázat nélkül el is fogadtak egy olyan javaslathalmot, aminek értelmében a már felajánlott 1 százalékot sem kapják meg azok a szervezetek, amelyeket majd ezután vesznek a tiltólistára. Vagyis jogalkotás útján utólag nyúlnak bele egy már bekövetkezett cselekménybe, jognyilatkozatba, jogviszonyba. Miért? Mert ahogy a fényességes illiberális felcsúti telihold is megmondta: „Ez nem Románia, hogy utólag találunk ki jogszabályokat. Tehát vannak jogszabályok, azokat be kell tartani mindenkinek.” Ja de. Ugyan ez nem Románia, de ha úgy ítéljük meg mi, a kétharmaddal felkentek, hogy ez szolgálja az érdekünket, akkor utólag találunk ki jogszabályokat.

Nem vagyok jogász, ahogyan a társadalom túlélésért küzdő, legfeljebb a holnapi napot megtervezni tudó része sem jogász, de én már azon a ponton elengedtem ennek a sztorinak a szakmai elemezgetését – el se jutottam idáig, ahol a visszamenőleges hatályú jogalkotás tort ül a kifosztott, lerabolt magyar ugaron -, hogy a jogászokból álló kormánypárt képes volt beleírni ebbe a trágyába, hogy a Lánczi família ifjabb kútmérgező janicsárja által önkényesen ~~halállistára~~ feketelistára pakolt szervezetek számára jogorvoslati lehetőség sem áll rendelkezésre. Ha semmi mást nem tudnánk ebből a kusslegyen akcióból, akkor is késő lenne már azon sopánkodni, hogy talán nem kellett volna idáig hagyni elfajulni ezt a nemzeti önsorsrontást. Szóval beleírták a törvényjavaslatukba az ítéletet (fordulj nyugodtan a Vargazsé-féle Kúriához, de tökmindegy, ha már a NAV megbaszott, így jártál), amit megfejeltek ezzel az 1 százalékos gyalázattal (vagyis magyar emberek tömegei abban a tudatban ajánlották fel a tisztességesen megkeresett jövedelmük után fizetett adó 1 százalékát, hogy a Partizán és a Telex számláján landol, de lófaszt, majd gyártanak belőle hülyepropagandát a Rogánművekben), amihez képest egyes nagytudású, fajsúlyos megmondóemberek arról lamentálnak napok óta, hogy gumicsont, vagy nem gumicsont, vajon megszavazzák, vagy nem szavazzák meg, bele szabad állni, nem érdemes beleállni.

Ha abból a meggyőződésemből indulok ki, hogy ezek már rég nem azért harácsolnak, mert szükségük van rá, hanem azért, hogy senki másnak ne jusson;

ha ehhez hozzáveszem, hogy a mindenki pénzéből fideszes (és orosz) propagandát terjesztő udvari média már ott tart, hogy szabotázs, ha valaki másra szavaz, mint amit a kormány mond (értsd: egyelőre csak a Rogánék véleménynyilvánító szavazásnak hívott, Ukrajna ellen uszító, kormányzást helyettesítő pótcselekvésnek beillő propagandaakcióját féltik Magyar Pétertől, de hamarosan majd szabotázs lesz elindulni az állampárt ellen a választáson is, nyugi);

ha mindezt abba a kontextusba helyezem, hogy miután februárban Orbánnak kiesett a száján, hogy azt tanácsolja, „hogy a Pride szervezői ne bajlódjanak az idei felvonulás előkészítésével”, mert az „kidobott pénz és idő”, és miután a gyermekvédelemre hivatkozva át is nyomták a kirakatparlamentjükön a gyülekezési jogot korlátozó törvényüket, a Bóka János nevű EU-ügyi miniszter kiáll, és belehazudja a pofánkba, egész Európa pofájába, hogy nincs Magyarországon olyan, hogy Pride-betiltás,

akkor ki az, akinek kétségei vannak afelől, hogy fergeteges jódolgukban igenis el fogják venni a magyar adófizetők saját pénzét? Azt a pénzt, amiről a hatályos törvényeknek megfelelően, a hatályos törvények tudatában rendelkezett a magyar polgár, amiről visszaigazolást is kapott, hogy oda fog kerülni, ahova szánta.

Ki az, aki úgy gondolja, hogy ez valami körmönfont csapdaállítás, de valójában semmi alapja nincs, csak azt akarják, hogy rettegjünk, és ha ebbe a kihívó belesétál ahelyett, hogy arról beszélne, hogy az Orbán-kormány tudtával és beleegyezésével a Matolcsy-klán kirabolta az országot, akkor azért bukja el a választást? Nekem az a kérdésem, hogy látva ezt a totális elborulást, amit az Ukrajna elleni uszítással, a harcosok klubjával, a valójában saját magukat lebuktató, zavaros ukrán kémbotrány Magyar Péterék nyakába varrásával művelnek, ki az, aki most borítékba tudná tenni, hogy jövő áprilisban biztosan lesz parlamenti választás Magyarországon? Azok után, hogy ezt az egész poloskatörvényt azért hányták össze, mert a magyarországi civil entitások külföldi finanszírozása szuverenitásvédelmi kérdés, majd egy hét leforgása alatt eljutottak oda, hogy visszamenőleg rá akarják tenni a kezüket az 1 százalékos felajánlásokra (nem külföldi finanszírozás!), miközben Lázár János sunyi módon azt lebegteti, hogy a Telex újságírója, ne legyen oly biztos benne, hogy nem kell féltenie az egzisztenciáját, ki az, aki úgy gondolja, hogy nincs itt semmi látnivaló? És ha esetleg van, akkor is bocsesz – mondta az ügyeletes cinizmusgenerátor, Bóka miniszter Brüsszelben – a kormány semmit nem tehet, mert nem ők terjesztették be.

Az a durva, hogy akármekkorát legyintünk is, itt nem a Telex és a Partizán vagy a Válasz Online és társaik léte forog kockán (igen, az is), hanem az, hogy miközben a magyar közéletet a legközvetlenebb módon befolyásolhatják a szavazatukkal olyanok, akiknek ez az eltaposási törvény semmilyen hatással nincs az egzisztenciájukra, aközben nem befolyásolhatják a véleményükkel sem, a tények feltárásával sem (!) a magyar közéletet mindazok, akiket közvetlenül érintenek azok a kormányzati döntések, amelyeket azért nem szabad kritizálni, mert az szabotázs és ukrán propaganda. Az alapprobléma az, hogy Fidesz 15 év alatt eljutott oda, hogy törvényjavaslatba írta, hogy a demokrácia azt jelenti, hogy vagy egyetértesz velük, vagy kussolsz és esetleg otthon a négy fal között morgolódsz, ha nem tetszik a rendszer, ahol és amikor nem hallja senki. Amúgy meg ma a gyanútlanul felajánlott 1 százalékodra teszik rá a kezüket úgy, hogy visszamenőleges hatályú törvényt hoznak a lenyúlásra, pedig te nem nekik szántad, de ha sokáig okvetetlenkedsz, a következő lépésben majd kötelező lesz az állampártot támogatni azzal az 1 százalékkal. Vagy tízzel vagy harmincöttel. Ne szólj bele, ne kritizálj, ne kérj számon, és akkor talán nem tartanak igényt az egészre, ami a tied, megelégednek a felével is. Gumicsont, az.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!