NEHAZUGGY

Csodát azért nem érdemes várni

Lázár Gergő | Május 17, Szombat | 19:00

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,295,834 forint, még hiányzik 1,704,166 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A frissen megválasztott pápa korábbi állításai kerültek nyilvánosságra az elmúlt időszakban, amelyekben az amerikai bíboros arról beszél, hogy elítéli a homoszexuális életvitelt, illetve a házasság újragondolását. Korábban arról is beszélt, hogy a nyugati média elképesztően hatékonyan „reklámozza” a Szentírással ellentétes nézeteket, amelyek közül kiemelte az abortuszt, a homoszexualitást és az eutanáziát. Ezek a nézetek úgy vélem, hogy egyáltalán nem tekinthetőek újdonságnak, mivel vélhetően nincs egy bíboros sem a Vatikánban – akár volt esélye a pápaságra, akár nem -, aki ne értelmezné hasonló módon a Bibliát, és ne ellenezné a fent leírtakat. Még az egyébként valóban liberálisnak tekinthető Ferenc pápa is hasonló nézeteket vallott, noha ő legalább azzal megpróbálkozott, hogy finomítsa ezt a vonalat és lassan, nagyon lassan, de valamiféle változást idézzen elő a katolikus egyházban. Mert ők is pontosan tudják a Vatikánban, hogy igen sok hívet veszítettek el a nyugati világban, noha Afrikában és Ázsiában közben folyamatosan növekszik az egyház támogatóinak létszáma.

Az új pápáról nem lehet sokat tudni, mivel laikus ember nem gondolta volna, hogy belőle lehet pápa. A fogadóirodáknál fel sem került a neve a listákra és utólag áttekintve mindössze 1,3-1,8 százalékot adtak annak, hogy valaha is pápa lehet belőle. Ez olyan elképesztően kis esély, hogy lényegében alig voltak, akik fogadni sem mertek volna arra, hogy ő lesz a befutó. Azóta persze kikerültek vélemények vele kapcsolatosan és ahogy a The Guardian hivatkozott cikke, úgy több másik is foglalkozik azzal, hogy nagyjából milyen irányt vehet az egyház az ő vezetése alatt. Különös tekintettel arra, hogy mégis csak egy lényegében fiatalnak számító pápáról van szó, mivel Robert Prevost mindössze 69 éves, aki akár 15-20 évig is vezetheti az egyházat, amire II. János Pál óta nem volt példa. Ennyi idő alatt akár valódi változásokat is eszközölhet, amire Ferenc pápának esélye sem volt. Persze utóbbi azért próbálkozott és megmutatta, hogy lehet másként is hozzáállni ehhez a pozícióhoz, de sajnos nem volt túl sok ideje arra, hogy bizonyítsa azt: ez az emberközpontú, közvetlen és nyitottabb irány is működőképes lehet hosszútávon.

Én nem ítélném meg a XIV. Leó nevet felvevő pápát még azelőtt, hogy valóban elfoglalná a pozícióját, hiszen igen sok mindent mondtak az emberek is, a szakértők is még azelőtt, hogy valódi pozíciót töltöttek volna be. Azt persze nem várom, hogy pápaként szembemenjen az egyház tanításaival, amelyek szerint a homoszexualitás sajnos talán mindörökké bűn marad, mint ahogy az abortusz és az eutanázia is. Noha utóbbi kettőn még lehet is vitatkozni (véleményem szerint mind az abortusz, mind pedig az eutanázia elfogadható bizonyos esetekben), a homoszexualitás egyszerűen képezhetné vita tárgyát, hiszen az nem választás kérdése. Az ember nem válik homoszexuálissá azért, mert olyan tartalmakat fogyaszt, amelyek megjelenítik a homoszexualitást. Viszont ha senki nem választja ezt az életvitelt, hanem egészen egyszerűen így születik, és így boldog, akkor kik vagyunk mi, hogy ezt negatívan ítéljük meg, pláne ellentmondást nem tűrően elítéljük? Hogy a papok között is akadnak szép számmal homoszexuálisok, azt már ide se kell hozni. Ha valamelyik csoport meg kellene, hogy értse ezt az életvitelt, az pont az övék.

Ennek ellenére nem ítélem el az új pápát, úgy vélem, érdemes mindenkinek időt és esélyt adni arra, hogy megmutassa, miben is hisz és milyen irányt kíván venni. Azt viszont nem szabad és nem is lehet elfelejteni, hogy végső soron a katolikusok zöme abban a hitben él, hogy a fenti döntések, vagy tevékenységek, eleve elrendelések bűnnek minősülnek, ezért ha egy pápa ennek ellenkezőjét mondaná ki, az ellen sokan fellázadnának. Sok keresztény ember – ehhez még csak olyan nagyon konzervatívnak sem kell lenni – a mai napig abban hisz, hogy az abortusz, az eutanázia és a homoszexualitás bűnnek tekinthető, bár az is igaz, hogy az ő felfogásuk szerint mindannyian bűnösnek születtünk úgyis. Persze az fontos lenne, hogy egy olyan irányt mutasson a világnak az új pápa, amely tekintettel van az jelenkor változásaira, de valami valóban átütő irányváltásra egészen biztosan nem mostanság fog sok kerülni. Véleményem szerint az egyház olyan 200 évvel jár a jelenlegi civilizáció mögött, hiszen még mindig ott tartanak, hogy vezető pozíciót csak és kizárólag férfi tölthet be. Persze beszélnek itt mindenről – a muszlimokhoz hasonlóan arról, hogy a nők sokkal fontosabbak a férfiaknál -, de mégis csak arról van szó, hogy megvan a nemek szerepe, és pápa soha az életben nem lehet nő. Persze mindenre megvan az egyházi magyarázat, én ezt nem vitatom, de attól a tények még tények maradnak. De legalább már oda sikerült eljutnunk, hogy nem létezik az istenkáromlás, mint bűn – már a fejlett, modern országokban –, és lehet akár kritikus véleményt megfogalmazni az egyházzal kapcsolatosan. (Az más kérdés, hogy Magyarországon lassan majd nem lehet.)

Tehát szerintem attól, hogy a homoszexualitást, az abortuszt, valamint az eutanáziát elfogadják, valószínűleg évszázadokra vagyunk, ezért ezt remélni egy új pápa megválasztásától teljességgel értelmetlen. De ha legalább apró lépéseket teszünk ebbe az irányba, már akkor is boldogok lehetünk, hiszen legalább valami kis változás történik, ami évszázadok múlva akár valódi változást is előidézhet. Megértem azokat, akik nem tudnak ennyit várni (nekünk sincs ennyi időnk), hiszen valójában nem is érdemes a katolikus egyház elfogadására várni ezekkel az ügyekkel kapcsolatban. Ez az igazság.

Címlapkép: Semjén Zsolt nemzetpolitikáért, egyházügyekért és nemzetiségekért felelős miniszterelnök-helyettes és Mario Zenari bíboros, a Szentszék Szíriába akkreditált nunciusa Budapesten, 2019. január 21-én (Fotó: KDNP/Váli Miklós)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!