NEHAZUGGY

Okádék politika, ami már rég nem politika

Akkor haladjunk, kérem tisztelettel, szépen sorjában, ahogy a csillag megy az égen. Érintőlegesen emlékezzünk meg a mi nagy taktikusunk tegnap reggeli, alufóliába csavart bölcseleteinek egy részéről is, aki annyira megkavarta a szart, hogyha azt egy betonkeverőbe tette volna, akkor már rég megkötött volna. De nem ezt tette, csupán a szájával beszélt ultra nagy faszságokat és vállalhatatlan hazugságokat. Ami szintén nem lenne nagy baj, hiszen ő egy politikus, igaz, abból is a legalávalóbb fajta, az egész létezése bizonyítja, hogy a szavaknak bizony erejük van, méghozzá minden jel szerint kurva nagy. Abban a tekintetben mindenféleképpen, hogy akik nem itt élnek, nem itt szenvednek az ő elnyomása alatt, készséggel el is hiszik, és komolyan is veszik, amiket pofázik. Ennél csak az a nagyobb baj, hogy azok is elhiszik, akik itt élnek. Még mindig elég nagy számban. Többek között azt a kamu véleménynyilvánító nettó átverést, amit VOKS 2025-nek neveztek el, és ami arra hivatott, hogy nyilatkozzanak a zemberek: ugye, hogy nem akarják, hogy Ukrajna uniós tagország legyen?

Egyébként ennek semmilyen jogi, sem a kormányra nézve bármiféle kötelezettséggel járó következménye nincs, hiszen az egész egy ócska szemfényvesztés és hangulatkeltés egy olyan ország ellen, amelyik történetesen a szomszédunk, ahol történetesen magyarok is élnek, és amelyik több mint három éve háborúban áll egy nála jóval nagyobb agresszorral szemben. Nos, ez ellen az áldozat ország ellen a mi pénzünkből lejárató kampány folyik, és – tartok tőle, hogy valószínűleg orosz megbízásból – olyan diplomáciai és politikai frontot nyitott meg ezzel a fényestekintetű, amilyenre nem nagyon volt példa az újkori történelemben.

Eleve a kérdés felvetése sem nem időszerű, sem nem kivitelezhető, bármennyire is ezzel házalnak és riogatnak. Aki kicsit is magánál van és képben van a helyzettel kapcsolatban, az tudhatja, hogy egyelőre csak egy gyorsított felvételi kérelemről van szó, amit ha meg is szavaznak a tagállamok, akkor is Ukrajnának kismillió feltételt kell teljesítenie ahhoz, hogy ez egyszer majd valamikor, sok-sok év múlva taggá válhasson. Úgyhogy ezzel riogatni, különösen a magyar gazdaság jelen állapotában nagyjából olyan, mint amit 2015 óta a migránsokkal, a háborúba való belesodródással vagy a rezsicsökkentéssel vagy éppen a tizenharmadik havi nyugdíjjal művel. Okádék az ember, okádék a politikája, ami már rég nem politika, hanem a hatalmon mindenáron való megtartásának igyekezete. Ezért bármire képes és hajlandó, legyen szó a saját szövetségi rendszerünkkel való konfrontációról, vagy mindenféle diktátorokkal való lepaktálásról. Idáig jutottunk, ide rugdosta le az országot ez a hitvány sírásó, ez a cirkuszos ló rafinériájával megáldott szélhámos. Akinek a jövő évi választáson a szó szoros értelmében az élete múlik, aki hosszú idő után először érezheti a tarkóján a nép hideg leheletét, és akit már a zöm a pokolra kíván; oda, ahova amúgy ő is kívánja mindazokat, akik nem az ő hatalmáért küzdenek akár a saját véreik ellen is.

Persze minél jobban utálnak valakit, az annál inkább bizonygatja az ellenkezőjét annak, amit vele kapcsolatosan éreznek és gondolnak azok, akiknek annyira szürreális, abszurd és elviselhetetlen a műsora, hogy minden reggel a csipával együtt kell lemosniuk a szégyent is az arcukról. Bármilyen hihetetlen is számomra, vannak még bőven, akik minden bűne ellenére is büszkén kiállnak emellett mellette és olyan egetverő faszságokat hordanak össze, mint az MCC Média Iskolájának vezetője, bizonyos Boris Kálnoky, aki odáig alázatoskodta magát, hogy I. Mátyás magyar uralkodó óta nem volt ilyen vezetője az országnak, mint a dinasztia feje. Azért ez komoly, ha viccnek szánta, annak elég gyenge, de én a hablaty alapján arra következtettem, hogy Borisunk nem poénnak szánta a csontig benyalást. Azt mondja, „ha az utolsó valóban igen jónak mondható magyar kormányt keressük, talán Mátyás királyig (1458–1490) kell visszamennünk”, aki „jobban szerette az arisztokráciánál a meritokráciát, embereket nem rangjuk, hanem lojalitásuk és érdemeik szerint helyezett befolyásos pozíciókba”; a 15. századtól a 21.-ig kellett várnunk „egy független kormányra, amely képes alkotni egy biztató jövőt”. Furcsa, hogy ez az 1400-as évek utáni első jó kormány az első olyan is, amit Európa többi része gyűlöl – tette hozzá Kálnoky, aki szerint a „legtöbb magyar a zsigereiben érzi: a jó, stabil kormány ritka és értékes”. „Talán ez az egyik ok, amiért Orbánt ilyen sokáig hatalomban tartották. És azt hiszem, hogy ez fogja megakadályozni őket abban is, hogy egy kalandor, Magyar Péter kezébe adják az országot.”

Itt tartunk, bazdmg, hogy ezek arra büszkék, hogy minket Európa gyűlöl. (Minket nem, őket is inkább megvetik.) Akik szerint egy kormány attól jó, hogy azért helyez valakit pozícióba, mert az nyalja a seggét és pitizve várja a szolgálataiért cserébe a pénzt, rangot és javakat. De Júdás szerencsére nem király, bármennyire annak képzeli magát és annak láttatja magát a szervilis rajongótábora előtt, úgyhogy ha ennek vége lesz, akkor nem királyi pompában fogják majd búcsúztatni, nyugi, Boris. Hanem remélhetőleg bilincsben és rabszállító autóval. Az ember esze megáll. Az, aki 2010 óta úgy megy be a közrádiónak csúfolt propaganda intézménybe, mintha az a saját tulajdona lenne, és ott úgy terjeszti a hazugságait, rémhíreit és összeesküvés-elméleteit, mintha azoknak a valóságtartalma megkérdőjelezhetetlen lenne. Hát nem. Lassan minden egyes szava hazugság, rágalom, uszítás és előre megfontolt szándékkal elkövetett rémhírterjesztés és pánikkeltés. Aki úgy dörgölőzik a katolikus egyházhoz, mintha az élete múlna rajta (mondjuk, az élete nem, de a szavazatai igen). Aki ilyeneket bír ugatni, hogy „Magyarország egy olyan ország”, ahol vannak katolikusok és reformátusok, és „mindenkinek szüksége van lelki vezetőre”, amit „a modern világ pszichológusokkal próbál pótolni”, pedig „a kálvinista testvéreknek is szüksége van arra, hogy legyen valaki, akire lehet hallgatni”, és ez lenne a pápa Orbán szerint, aki nem mellesleg református. Jobb helyeken a pszichológus sem szitokszó, hanem egy megbecsült szakember, aki kvázi orvostudományi, segítő, támogató munkát végez. Ezzel szemben a papok leginkább egy 2000 éves mesekönyvvel vannak elfoglalva, amelyre hivatkozva – tisztelet a kivételnek – elég sok mindent megtehetnek és meg is tesznek. Egy olyan lénynek a nevében ráadásul, akinek a létezése egyáltalán nem bizonyított. De nem akarok szentséget törni, kapom így is az ívet mindenhonnan, valószínűleg ezért járok inkább pszichológushoz és nem egy paphoz, ha a lelkemben kissé összekuszálódnak a dolgok.

Ja, és ott van még a riogatás a gázzal, amitől szerintem nem függünk annyira, mint amennyire ő személyesen függ Putyintól. Azt mondja: „Magyarországon hatalmas erőfeszítéseket téve, a szankciók ellenére a második-harmadik legolcsóbb energiaárakat fizetjük”, és „példátlanul olcsón jutnak a magyarok energiához”, de „ha eltiltanak bennünket az orosz energiától, akkor Magyarországnak kb. 800 milliárddal többet kell fizetnie”. Aha. Még jó, hogy Európa bejelentette, hogy függetlenedik az orosz energiától, úgyhogy alternatíva lenne, de az kurvára nem lenne jó ennek a bűnszervezetnek, mert akkor nem lehetne nyerészkedni a rezsicsökkentéssel átvert alattvalókon. 

Meg a Néppárt. Ahonnan úgy vágták ki ezt a szánalomhalmazt, mint macskát szarni. Állítás: „Nekem mondhat a Tisza Párt, amit akar. Hosszú éveken keresztül voltunk a tagja az Európai Néppártnak. Mindenkit ismerek: szegről-végről, alaposan, belülről, kívülről. Az Európai Néppártban nincs mese. Mi azért hagytuk ott, mert migráció témában ránk akarták kényszeríteni a német álláspontot”. Ja, meg kávézni is pont akkor kellett kimenni, amikor. 

Gyurcsány Ferenc lemondásáról is kérdezték, amire Orbán azt mondta: „Más dolgával nem ildomos foglalkozni, jobb ha az ember a saját háza táján söpröget.” Szerinte „élet-halál harcot vív a DK a Tiszával”. „Nem a kormánnyal. A DK-kormány meccs eldőlt. Itt a küzdelem az ellenzéki vezető szerepért zajlik, egy Tisza-DK meccset látunk” – mondta, majd gyorsan váltott, és  kiesett a száján, hogy „a dolog összekeveredhet azzal a magánéleti helyzettel, hogy el is válnak”. Mármint Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, akikkel „együttérez”. Majdnem zokogó görcsöt kaptam, baszki. Magánélettel nem foglalkozik, a fő karaktergyilkos, a Gyurcsánynézó, Apró-unokázó, a 19 éven keresztül Gyurcsányból élő szarházi most elmorzsol egy könnycseppet. Félreértés ne essék: nem miattuk, hanem maga miatt, mert elveszített egy kártyát, ami történetesen a joker volt a kezében minden eddigi leosztásnál. (Mivel így is hosszúra sikeredett, innen folytatom holnap.)

Cetetum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább