NEHAZUGGY

Világos helyzet, nehéz dilemma

Hadházy Ákos, a szerinte egyre inkább bomló elméjű Kövér László keserves házelnöksége mellett a késdobáló szintjére züllesztett fideszes parlamentből kitiltott független képviselő néhány pontban remekül (azaz egyrészt is, másrészt is, pro is és kontra is) összefoglalta, hogy mit gondol Fekete-Győr András, a rabszolgatörvény ellen 2018-ban decemberében füstgyertyával tüntető, csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt, emiatt az országgyűlési képviselői mandátumát is elvesztő Momentum-alapító és volt elnök ama javaslatáról, hogy a pártja ne induljon a 2026-os választáson. Vagyis arról, hogy azért ne induljon a jelenlegi parlamenti küszöb alá mért, egyben a radikálisabbá vált ellenzékisége dacára a támogatottságán érdemben javítani nem tudó Momentum, mert ezzel csökkenti a kormányváltás esélyét, ezzel pedig a Fideszt segítenék, ehelyett azt tanácsolja, hogy a párt támogatásából hozzon létre egy alapot, amivel az Orbán-rezsimmel szembeni ellenállást segíti.

A rezsimmel szembeni ellenállás, a szerintem legjobb értelemben vett ellenzéki megszállottság, egyben fáradhatatlan korrupcióellenes küzdelem szimbólumává vált Hadházynál ugyan ki lenne hitelesebb megmondhatója annak, hogy mit kezdjünk ezzel a felvetéssel, és szerintem nagyjából helyes is a diagnózisa, egyszerre mutat rá ennek a javaslatnak a kétségtelenül valid és tiszteletreméltó jellegére, de az ellentmondásos, visszás vagy éppen irreleváns vonatkozásaira is, mindenkinek ajánlom elolvasásra a posztját, aki még nem tette. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan nem csupán a 2026-os választástól való távolmaradás ötletének gazdája kapott hideget-meleget a pártjában ezért a kiállásért (ő maga mondta, és azt is bejelentette, hogy ha a párt vezetése ezzel a javaslattal ellenkező döntést hoz, akkor ő kilép a Momentumból), de a különböző fórumokon/felületek is eléggé elszabadultak az indulatok. Oda-vissza, pro és kontra mindenki hányja az epéjét a javaslat mellett és ellen. Ami alapvetően nem lóg ki a mindennapi nyomasztó, pattanásig feszült, puskaporos légkörből, ami a közéleti témákat övezi, azaz nincs benne semmi kirívó egy olyan országban, amelynek narcisztikus, bántalmazó, 16. éve folyamatos hergelésben, uszításban, megosztásban, ellenségkép-gyártásban utazó, abból hatalomtechnikai értelemben sikeres kormányzati politikát csináló kormányának korrupt, teljhatalmú feje maga poloskázza az ellenfeleit és rajta keresztül a választóikat is.

De. Bár az tény, hogy professzionálisan működő párt számára valóban megengedhetetlen, hogy a tagságot foglalkoztató, megosztó, súlyos kérdéseket valaki önhatalmúlag kivigye a nyilvánosság elé, azaz nyilvánosan teregesse a szennyest anélkül, hogy erre felhatalmazása lenne, ez egy nagyon is aktuális és legitim kérdés. Akkor is, ha a Momentum már csak ezért sem egy professzionálisan működő párt, sőt, az sem biztos, hogy működő párt, de miután tényleg nagyon ritkán látunk olyat, hogy valaki önkéntesen vissza tud lépni, ha úgy érzékeli, hogy ő már nem a megoldás, hanem inkább probléma, és nem látja értelmét görcsösen kapaszkodni a közpénzszékébe, ha azt a széket a munkája eredményessége, értelme, küldetése, rendeltetése szempontjából kurdarcokra halmozott kudarcok biztosítják, megér annyit ez a felvetés, hogy az orbánizmus által szétlopott, lezüllesztett, önmagából kifordított füstölgő romhalmazon ülve cinizmus nélkül próbáljuk értelmezni. Két nappal ezelőtt szóba hoztam, hogy Orosz Anna, a Momentum parlamenti képviselője azzal indokolta, hogy lemond az országgyűlési képviselői mandátumáról, és 2026-ban nem indul újra semmilyen formában, hiszen a kétharmados önkény teljes mértékben megfosztotta parlamenti mozgásterétől az ellenzéket, mert a rendszer bukásának kulcsa az, hogy mindannyian kilépjünk annak keretei közül. Azt írtam, hogy lehetne ez egy valószínűleg megkésett, de annál hasznosabb felismerés sokan mások, e kérdésben közvetlenül érintettek fejében is. Ezt akkor is így gondolom, ha Gréczy Zsolt meg nem így gondolja. Még az is lehet, hogy azért nem, mert ő Orosz Annával ellentétben nem egy fiatal, karriermódosításra képes politikai szereplő. Vagy nem ezért, tökmindegy.

A tévedés jogát most is fenntartva tehát még mindig azt gondolom, hogy Orosz Annának akkor is igaza van, ha megkeseredett, cinikus megmondóemberek esetleg valami ismeretlen okból félre akarják magyarázni a döntését. Aki szerintem nem azt, illetve nem elsősorban és kizárólag azt üzente a parlamenti mandátumáról való lemondással, hogy akkor önként félreáll az új ellenzéki alakulat útjából, mert megérkezett a messiás, hanem azt, hogy nem minden politikus megélhetési szarházi, aki akkor sem hajlandó beismerni a saját kudarcát, amikor kiesik alóla a társadalmi támogatottság. Hogy lehet ezt a politikai dolgot hittel, meggyőződéssel, elvek mentén is csinálni, nem elsősorban a pénzért, hatalomért, még több pénzért és egyre több hatalomért. Ha pedig nem megy, ha valaki úgy ítéli meg, hogy a saját szakmai-erkölcsi-emberi zsinórmértéke szerint alulmaradt azzal kapcsolatban, amire vállalkozott, akkor egyáltalán nem kötelező foggal és körömmel ragaszkodni ahhoz a francos közpénzpozícióhoz.

Amit nem volt alkalmam leírni, pedig így nem teljes a kép, arra Fekete-Győr javaslata, Hadházy értelmezése, és Lánczi Tamás, a gazdája korrupt hatalmi szuverenitását védelmező, a havi 5 milliós közpénzpozíciójához foggal és körömmel ragaszkodó megélhetési szarházi cinikus posztja ébresztett rá, amelyben indulásra buzdítja a Momentumot. Rögtön miután az egységsugarú  Putyin-kotta szerint külföldi erők támogatását élvező politikai formációnak nevezte a Momentumot, amelynek az első politikai akciója Lánczi hazugsága szerint az volt, hogy Budapest ellenében hozzásegítették Párizst az olimpia megrendezéséhez. Valóban, nekem is úgy rémlik, hogy a magyarokat állítólag mindenről megkérdező Fidesszel szemben ők nem voltak hajlandók népszavazást kiírni, hogy kiderüljön, a magyarok szeretnének vagy nem szeretnének olimpiát rendezni a világ eme lángoktól ölelt szegényházában. Több mint árulkodó, hogy miután a főnöke explicit módon el volt ragadtatva attól, hogy a Momentum nem jutott be az EP-be, most a Lánczi nevű alászolgája indulásra buzdítja őket, a haza ellenségeit, azzal érvelve, hogy a külföldi megbízóik le akarják takarítani őket a pályáról, hogy egy másik hazaáruló politikai erőknek nyissanak teret, és nem kéne ezt csinálni, a magyar szuverenitást kellene választani. Miért is? Lehet találgatni, nem olyan bonyolult.

A lényeg: valóban nem sok emlékezetes, pozitív megmozdulás jut eszembe Fekete-Győr Andrásról, bár a Nolimpia kampányt kifejezetten az ő sikerének tartom, azon ritka pillanatok egyikének 2010 óta, amikor az állampártot sikerült valakiknek komoly munkával és erőbedobással lépéskényszerbe került, és leleplezni azt, amit némelyek addig is tudtak: az állampárt számára csak akkor fontos az emberek véleménye, amikor teljes bizonyossággal tudják, hogy az megegyezik az övékkel. Lehet, hogy a Momentum vezetéséből kiszorult Fekete-Győr egy sértett, bukott politikus, de én a javaslata tartalmát fontosabbnak gondolom, mint a személyét. A tálalása lehet ellenszenves és amatőr, mert az is, a tartalma viszont rámutat arra, hogy az elszalasztott lehetőségek pártja legalább tisztában van vele, hogy bár mindent megpróbáltak, Kövér kemény büntetéseit, az utcai tiltakozást, a felfüggesztett börtönbüntetést is vállalták, 2026-ban jó eséllyel nem lesznek parlamenti párt. Aminek köze lehet ahhoz is, hogy az elmúlt években önálló politikai erőként teljesen feloldódtak az ellenzéki térfél szélmalomharcában. A parttalan helyezkedésekben, egyezkedésekben, függöny mögötti/előtti üzengetésekben. Amiben elég nagy felelőssége van Donáth Anna volt pártelnöknek, aki azóta visszavonult a politikából, az egyéni választókerületében nyerni tudó Hajnal Miklós sem indul el 2026-ban, Orosz Anna pedig pár napja döntött úgy, hogy nem kíván ehhez a demokráciát megcsúfoló kirakat parlamentarizmushoz asszisztálni.

Miközben kiráz a hideg attól, hogy egyetlen párt uralkodjon mindenki mást elnyomva (ez van 2010 óta) és azzal egy hasonló tömb álljon szemben (mondjuk ebben a felállásban az USA elég sokáig elműködött demokráciaként, még ha ennek most nagyjából vége), itt a realitás ugyanaz lesz 2026-ban is, mint korábban volt: az esélytelenek nyugalmával, csillogó szemmel el lehet indulni és millió darabra szétpattanva el lehet vérezni a nagyot akarás oltárán, de a rezsim megdöntésének képlete sajnos nem változott. Erre akkor van esély, ha egy nagy tömb áll szemben egy másikkal, és az a tömb képes erőt mutatni a sajnálatos módon az erő nyelvére kondicionált társadalomnak. A számtalan, sehonnan sehova nem jutó kispárttal újra és újra ugyanazokat a köröket futni lehet hősies cselekedet, legitim döntés, de az ellenkezője is az. Fekete-Győr valami olyasmit kér most, amire a jelenlegi magyar ellenzék jelentős része semennyire nem lesz hajlandó. Pedig ez is egy út, és én elgondolkodnék a Momentum vezetőinek helyében, hogy ha az engem évek óta következetesen hazaárulózó állampárt janicsárja kapacitálja az indulásomat, az mit jelent. Nem bonyolult.

Teljesen világos, hogy a rezsim, amelyik 15 éve semmibe veszi az összes ellenfelét (a Mi Hazánk ne vegye magára), most rohadtul gondoskodni fog arról, hogy a bejutási küszöb alatt lévő pártok játékban maradjanak. Minden, az esélyes Tiszáról lemarható százalékért meg fognak verekedni, és nem válogatnak az eszközökben. Úgy gondolom, hogy ebben a teljesen világos helyzetben nem Fekete-Győr a hunyó, vagy azok a párttársai, akik jó szándékokkal, jóhiszeműen álltak neki politizálni, de nem voltak elég pragmatikusak/tehetségesek/erősek, ezért bedarálta, felőrölte őket a gátlástalan, semmilyen vörös vonal átlépésétől nem visszariadó állampárti gépezet. Ezzel tisztában lenni nem bűn, hanem erény. Egy unalmas demokráciában, ahol a sokszínűség, a sokfajta világnézet érték, ahol viták, nem a kommunikációs erőszak és a korrupció útján megkaparintott végtelen közpénzek döntik el a választásokat, ahol mindenki azonos esélyekkel indul, ott Fekete-Győr javaslata téma se lehetne. Orbán birodalmában, ahol az országot foglyul ejtett gazdasági érdekcsoport nem a választásokat akarja megnyerni, hanem a teljhatalmat megtartani, ott ez sajnos egy fontos felismerés. Mint ahogy az is, hogy a Fidesszel ez biztosan soha nem fog változni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább