NEHAZUGGY

Megszokni, vagy megszökni

Lázár Gergő | Ma | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 347,899 forint, még hiányzik 2,652,101 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy minapi hír szerint Belső-Erzsébetvárosban tovább terjeszkedhet az éjszakai bulinegyed. Jeee! Tovább bömbölhet a jampampuli, munkálkodhat a cimbalmos, nem kis örömére kocsmárosnak és leittasodott internacionalista vendégnek. A változás lényege: az eddiginél is nagyobb lesz majd az italozó objektumok és – alighanem – a hullarészeg turisták száma. (Kétségbeesett helybeliek? Kit érdekel!) Önkormányzati megfogalmazásban „a cél a modern városi életminőség javítása”.

Megint csak megy a siránkozás – ezúttal Pilhál György tollából a Magyar Nemzet nevű pártlapban -, hogy a bulinegyed egészen egyszerűen fenntarthatatlan és elfogadhatatlan az, hogy nem veszik figyelembe a helyiek érdekeit. Nos, én nem élek sem Erzsébetvárosban, sem nem vagyok idősebb budapesti lakos de úgy vélem, hogy az ember oda költözzön, ahol olyanok a körülmények, amellyel ő is elégedett. Tudom persze, vannak olyanok, akik megörököltek egy lakást ebben a kerületben, de véleményem szerint nem lehet felülírni egyes lakosok miatt az életet a kerületben. Én fiatalként persze lehet, hogy másként látom, de úgy érzem, hogy azok, akik leginkább panaszkodnak nem mások, mint az unatkozó lakosok, akik úgy érzik, nekik felelősségük „megvédeni” a kerületet. Nem mondom, lehet, hogy vannak olyanok is, akik reggel mennek munkába és túl hangosnak találják a szórakozóhelyek előtt álldogáló, sokszor részeg embereket, de én úgy vélem, hogy akkor vagy be lehet ruházni hangszigetelő ablakokra, vagy el lehet költözni.

Persze az kétségtelen, hogy alapvetően az ott élők azok, akik formálnak egy kerületet, de ez nem minden esetben igaz. Ahogy a londoni Camden Town lakosai sem tudják bezáratni a szerintük hangos szórakozóhelyeket, úgy a bulinegyed lakói sem tehetik ezt meg az ottani szórakozóhelyekkel. Persze vannak logikus és érthető követelések, de az igazság az – ez akár tetszik egyeseknek, akár nem -, hogy a bulinegyed igenis világszerte ismert. Évente százezrek érkeznek a fővárosba, hogy ott eltöltsenek egy hétvégét. Persze nem mindenki ezért érkezik, van, akit a Lánchíd érdekel vagy a Parlament, esetleg a budai hegyek, de ettől még nem változik meg az a tény, hogy a bulinegyed egy turisták százezrei által imádott terület, amelynek az elvesztése véleményem szerint óriási érvágás lenne nem csak a budapestiek, de az ország számára is. Nem kell egyetérteni, vagy épp megérteni, hogy miért kedvelik azt sokan, elég, ha az ember elfogadja a tényeket.

De persze aki akar, az egyetérthet a hangoskodók korlátozásával is és tapsolhat annak, ha bezárnak ilyen helyeket, de akkor később ne siránkozzanak, ha csökken a kerület bevétele és kevesebb beruházásra van pénz. Azok a területek ugyanis, amelyeket sikerül ilyen formán átalakítani, örökre elvesznek. Egyes falvak vagy városok azért fogadták el a kiherélésüket, mert az ott nyaraló turisták panaszkodtak, mások viszont azért, mert a frissen beköltözők tették ugyanezt. Én megértem a jogos panaszt és azt is, hogy érdemes megpróbálni valamiféle kompromisszumot kötni a jobb együttélés érdekében, de az állandó panaszkodás véleményem szerint sehova sem vezet. A városok nem falvak, itt az emberek szórakoznak és esetenként akár még hangosak is. Ezt az ember vagy elfogadja, vagy kiköltözhet a külsőbb kerületekbe, esetleg falvakba, ott ugyanis nincs bulinegyed és hangoskodó külföldiek sem. Nem azt mondom, hogy nem szabad korlátokról dönteni egyes esetekben, de ez az állandó siránkozás véleményem szerint sehova sem vezet. Hogy a kerület vezetése tehetne valamit annak érdekében, hogy jobban menjen az együttélés, ez nem vitás, de emiatt nem az odaérkező, szórakozni vágyókat kellene szidalmazni és elzavarni, az ugyanis senkinek sem fog segíteni.

Én csak remélem, hogy az idő előrehaladtával nem válok morcossá és egy olyan emberré, aki a napi boldogságát abban találja meg, hogy kihívja a rendőröket azért, mert valaki hangosabb, mint szeretné. Ha esetleg idősebb koromra nyugalomra vágyom, akkor kiköltözöm falura, állatokat nevelek és az erdőt járom. Egyébként is kertes házban nőttem fel, ezért könnyen lehet, hogy egy napon visszatérek majd ehhez az életvitelhez. Azoknak viszont, akik egyes városok hangosabb részein élnek azt tanácsolnám, hogy gondolkodjanak el azon, hogy mindenki másnak kellene alkalmazkodnia hozzájuk, vagy éppen fordítva? Elvégre itt nem bűncselekmények elkövetéséről van szó, hanem arról, hogy egyesek akár naplementét követően is szórakozni kívánnak, teszem azt akár még hétköznap is. Amennyiben a teljes kerület a bulizó fiatalok és nem annyira fiatalok ellene van, akkor zárassanak csak be mindent, de ameddig ez nem következik be, addig a kisebbségben lévők alkalmazkodjanak a már jó ideje fennálló helyzethez. Ez persze az én véleményem, amellyel megint csak nem kötelező egyetérteni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

NEHAZUGGY

Megszokni, vagy megszökni

Iratkozz fel most!

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

VENDÉG

VENDÉG

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY

NEHAZUGGY