NEHAZUGGY

Soha egy perc nyugtuk nem lesz

Belém hasított ma reggel, hogy még mindig mennyire undorodom attól a tömény politikai pedofil propagandától, amit az anyák napja alkalmából öntött bele az arcunkba Doktorbán oligarcha miniszterelnök cselédsége a Facebookon, amelyekhez a törvényesített korrupció nagymestere pont olyan gátlástalansággal használta fel lájk-, népszerűség- és lehetőleg szavazatvadászati célzattal az unokáit, ahogyan mindenki mást is. Az érettségiző diákoktól a határon túli magyarokig, akiknek, vagyis ez utóbbiaknak egy része éppen egy hozzá hasonló elvetemült szélsőségestől, egy magyargyűlölő, románul beszélő szuverenistától kapja meg egy viszonylag békés időszak után azt az erős nemzetállami gyomorszájon rúgást, ami nyilvánvalóvá teszi azt, ami eddig is nyilvánvaló volt: az erős nemzetállamok, a szélsőjobboldali moszkoviták nem barátai a kisebbségeknek, a demokráciának, az emberi szabadságnak és a fejlődésnek. Akkor se, ha ugyanazt mondják egy másik nyelven, amit az Orbán nevű bálványuk.

Tehát őfelsége ugyanolyan erővel kapaszkodik az unokáiba, mint amilyen alávaló módon leállt keménykedni, izmozni és üzengetni a hatalomgyára és propagandistái által eddig is mocskolt, gúnyolt, lesajnált és démonizált, a moszkvai nagybeteg által megtámadott Ukrajna elnökének, miután Zelenszkij a hétvégén arról beszélt: az EU-ra nézve is veszélyt jelent, hogy Orbán Viktor a magyar belpolitikai közbeszéd részévé tette Ukrajna (évtizedek múlva esedékes – szerk.) EU-csatlakozásának ügyét, amivel a magyar kormányfő „nagyon veszélyes dolgokat” művel. Hát ehhez mondjuk nem kell Ukrajna elnökének lenni, hogy egyértelmű legyen, mennyire csúnya végkifejlet felé halad az orbánizmus és rántja magával, amit és akit ér, de ő megint sunyi, alávaló módon, ahogy szokta, a saját politikáját ért bírálatot kimagyarázva jól a magyarok mögé bújt. Akit a kutya nem sértegetett, támadott, ezért megvédeni se kell őket.

Persze nem ez az első alkalom, hogy a saját famíliája nála ártatlanabb, cukibb tagjait (anyuka ne vegye magára, nem rá gondoltam) tolja maga előtt és mutogatja őket, mint a bazári majmokat, de az általa a szakadék felé vezetett ország közhangulatának változása, az évszázad matolcsysta bankrablása, a jelentős részben a másfél évtizedes nagyipari korrupcióban gyökerező pocsék gazdasági teljesítmény, az emiatt szükségszerűen romló életszínvonal és az arra adott lesújtó kormányzati válaszok számára nem túl szerencsés csillagállása mellett, hatványozottan szembetűnik, ahogy a dörzsölt bűnöző igyekezett ma született bárányként, most éppen jóságos nagyapóként pozícionálni magát. Hogy nézzetek rám, hát úgy nézek én ki, mint aki ártani tudnék egy áttelelt poloskának akár? Ugye hogy nem? Akkor hogyan tudnék egy egész országot lepusztítani gazdaságilag, fejben és lélekben, szellemileg és morálisan, visszavetni a fejlődésben, és elszigetelt páriává tenni abban a civilizált Európában, ahova mindig is tartozni szeretett volna?

A fentiek okán, e nyomasztó undor fölött görnyedve aztán eszembe jutott, hogy a szuverén és patrióta Orbán király kétharmados, rendeleti, önkényuralmi eljövetelének 16. évében az egy önmagán túlmutató, hasznos felismerés is lehetne, amit a parlamenti mozgásterétől teljes mértékben megfosztott ellenzék egyik képviselője, Orosz Anna megfogalmazott annak alátámasztására, hogy miért mond le országgyűlési képviselői mandátumáról, és 2026-ban miért nem indul újra semmilyen formában. Ez a felismerés így szól:

(…) a kulcs a rendszer bukásához, hogy mindannyian kilépjünk annak keretei közül.

Lehetne ez egy valószínűleg megkésett, de annál hasznosabb felismerés sokan mások, e kérdésben közvetlenül érintettek fejében is, különösen annak fényében, ami tegnap ki tudja hányadszor történt meg az elmúlt másfél évtizedben a bátorak és korrupt fejedelmük által kocsmai késdobálóvá, átjáróházzá züllesztett, rendeltetésétől megfosztott, a demokrácia lelakott, lehányt díszletévé alacsonyított országgyűlésben. Konkrétan abban a bizonyos azonnali kérdések órájában. Amelyik az elejétől a végéig újfent bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy Orosz Annának akkor is igaza van, ha megkeseredett, cinikus megmondóemberek esetleg valami ismeretlen okból félre akarják magyarázni a Momentum képviselőjének döntését. Aki szerintem még véletlenül sem azt üzente a parlamenti mandátumáról való lemondással, hogy akkor önként félreáll az új ellenzéki alakulat útjából, hogy győzze le ő Orbánt, hanem azt, hogy nem minden politikus megélhetési szarházi, aki akkor sem hajlandó beismerni a kudarcot, amikor kiesik alóla a társadalmi támogatottság. Hogy lehet ezt a politikai tevékenységet hittel, meggyőződéssel, elvek mentén is csinálni, nem elsősorban a pénzért, hatalomért, még több pénzért és egyre több hatalomért. Ha pedig nem megy, ha valaki úgy ítéli meg, hogy a saját szakmai-erkölcsi-emberi zsinórmértéke szerint alulmaradt azzal kapcsolatban, amire vállalkozott, akkor egyáltalán nem kötelező foggal és körömmel ragaszkodni ahhoz a francos közpénzpozícióhoz.

Láttuk, hallottuk, olvastuk, hogy az azonnali kérdések órája megint micsoda tragikus színházi előadásba fulladt, ahol megint mindenki megtudhatta a miniszterelnöksége folyományaként milliárdossá vált famíliájához képest magára állandóan puritán templom egereként hivatkozó Orbántól, hogy aki ellenzéki politikusként részt vesz ugyan az áldemokratikus díszletek közötti színházi előadásban, de nem hajbókol neki és nem támogatja konstruktívan az országot a történelem főutcája helyett a történelem zsákutcájába terelgető politikáját, az Brüsszel ügynöke, nem magyar, nem barát, haza ellensége, migránssimogató rohadék. Hogy Brüsszel, amely mi is vagyunk, egyáltalán ilyen mértékben válhatott szitokszóvá ebben a melldöngető patrióta szegényházban, önmagában is szégyen. De ez megy hosszú évek óta, parttalan, értelmetlen, színvonaltalan, vitának nem nevezhető szájhabzások mentén, most annyiban változott a helyzet, hogy mintha a tíz éven keresztül a háta mögött harsányan nevetgélő talpasainak nem lenne olyan vadvirágos a jókedve, a vezérkos pedig végletesen beleszorult abba az egy hazug, büdös panelbe, amit minden, a politikáját, a mulasztásait, a bűneit, a valótlan propagandáját érő kritikára érvként hoz fel: őt Brüsszel ügynökei támadják, és itt rajta és a pártján kívül mindenki brüsszeli ügynök, akik Ukrajna EU-csatlakozásán és Magyarország elpusztításán ügyködik.

Aztán ammikor szembesítik azzal az olasz sajtó nyomán a független magyar médiában is megjelent állítással, miszerint Orbán-villának nevezi ez a bizonyos olasz sajtó azt a lombardiai ingatlant, amelynek adásvétele Munkanélküli Habony Árpád és Szalay-Bobrovniczky Kristóf kaszinóminiszter köreihez vezet (az Influentia Kft. nevű magyar cég, amelynek a tulajdonosa egy bizonyos Progressus Magántőkealap – 4,3 millió euróért (kb. 1,7 milliárd forint) vásárolta meg tavaly a Milánótól nem messze található Varese egyik legszebb, az Alpokra és a helyi tóra is panorámát biztosító villáját), akkor előbb zavarbaejtő kényszermozgásokat produkál, majd kiposztolja a Facebookra, hogy „Ma azt találta ki a fake-news sajtó, hogy a zebrák mellett olasz villám is van. Győzike ide kevés lesz. Indulnak a sajtóperek!” Vagyis tagadja, hogy az övé lenne az olasz villa, és perrel fenyegeti azokat, akik erről írnak. Holott csak annyi volt a felvetés, hogy miközben ő esze nélkül gyalázza az EU-t, a korrupt politikája miatt nem érkeznek az uniós források, a strómanjai valamiért nem Moszkvában, hanem Olaszországban vásárolnak milliárdos kacsalábat maguknak és ez már a külföldi sajtóban is téma.

Nem értem. Ha nem az övé, akkor miért fenyegetőzik? Miért nem hozzák nyilvánosságra a magántőkealap mögött lévő valódi tulajdonos nevét, és akkor sakk-matt, ki van röhögve a fake news? Ja, hogy az még durvább lenne? Hát akkor pereljen csak. Pláne hogy láthatóan az értő olvasás sem megy. Senki nem állította, hogy papíron az övé a villa, az olasz sajtó hívja Orbán-villának. Vagy esetleg őket perli? Az olasz fake news-sajtót? Milyen alapon? Van olyan törvény, hogy nem lehet külföldi lapszemlét megjelentetni a nem közpénzből fenntartott, nem őfényességét szolgáló sajtóban? Vagy a nevét sem lehet már leírni? Amúgy a zebrákkal mi van és hogy jön ide Győzike? Kiderült valami érdemi, hogy akkor most vannak zebrái Orbánnak vagy nincsenek? Ha nincsenek, akkor mégse kellett megmentenie Lölőnek őket az éhenhalástól? Vagy ezzel a pert kilátásba helyező hepciáskodással sikerült beismerni, hogy a magyar kormányhoz köthető cég, amiről az olaszok írtak, az valójában Orbán Viktor? Orbán Viktor szerint ő az a cég, amelyik milliárdos kastélyokat fogad örökbe a festői Olaszországban, miközben arról pofázik évek óta, hogy a Nyugat hanyatlik, és azért szar a magyaroknak, mert Brüsszel, a szankciói, a háború? Az nem merült fel, hogy a sajtó fenyegetése helyett nem kéne mindent a holdudvar és a dinasztia nevére íratni, nem kéne egy raklapnyi rongyrázó, luxizó celebet, egy komplett kullancsfarmot nevelgetni a NER kebelén? Majd azzal nyomulni, hogy Rogánné göncei nem is Rogánné göncei, a vej csak bérelte azt a Ferrarit, és nehogy már egy Forbes-listás disznószerelő legújabb felesége ne engedhessen meg magának egy 150 milliós luxusautót? Ha nem fér bele a luxizás, akkor ezek miért nem váltak már kegyvesztetté, ha pedig mindenki úgy él, ahogy akar és ahogy tud, akkor minek pereskedni?

Erkölcsileg egészséges, tisztességes ember, aki nem azért vállal politikai szerepet, hogy kutyasétáltatáshoz is sok tíz millió forintos szettet húzhasson magára, hogy a kertje végében stadion épüljön vagy hogy a nyolcadik Porsche is ott állhasson a garázsban, és mindenféle sumákolások, vagyonkezelők és magántőkealapok mögé bújva felvásárolja nemcsak az országot, de Európát is, miközben az országa segge kilóg a szakadt gatyából, annak teljesen természetes módon jön el a pillanat az életében, amikor elege lesz abból, hogy korruptnak és bűnözőnek kinéző gátlástalan tolvajok gyalázzák, dehumanizálják, árulózzák és ügynöközik. Akik szuverenitásnak és nemzeti érdeknek csúfolják a hatalommal való visszaélést, sunnyogást, átverést. Be lehet perelni a fél országot, le lehet poloskázni és ügynöközni mindenkit, aki szerint nem erről volt szó 2010-ben, de egyvalami azért vigasztaló: ezek már soha nem fognak tudni úgy élni, mint a normális emberek. Akármennyit harácsolnak össze, soha egy perc nyugtuk nem lesz, a fal mellett kell sunnyogniuk, a hátuk mögé kell nézniük és folyamatosan magyarázkodniuk kell. Halovány vigasz, de ez is valami.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább