Május 5,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Nem látom a Magyarországra menekülő svédeket, németeket és osztrákokat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 89,144 forint, még hiányzik 2,910,856 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az OECD szerint a magyar gazdaság volt az egyik legsikeresebb az elmúlt 10 évben.

A gazdasági világszervezet adatai szerint az egy főre eső reál GDP értéke közel 30 százalékkal nőtt Magyarországon 2015 első és 2024 harmadik negyedéve között.

Nálunk jobb növekedést csupán Litvánia, Törökország, Lengyelország és Írország tudott felmutatni.

Az Euroövezet átlagos növekedési üteme a magyarnak lényegében harmada volt.

Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője erre a következtetésre jutott a magyar gazdaság elmúlt tíz évben regisztrált elképesztő növekedését tanulmányozva. Ez az a neves szakember, aki nem oly rég arra jutott, hogy ma jobb szegénynek lenni Magyarországon, mint 2010-ben volt gazdagnak lenni. A Mandiner ezt az újabb kiváló elemzést jóval erősebben, a Receptért könyörög Németország, Svédország és Ausztria: grafikonon mutatták be a magyar gazdaság szárnyalását címmel tálalta. Aha, receptért, hát hogy a fenébe ne? Azt nem állítom, hogy a magyar GDP növekedés ne lehetett volna elég komoly, de hát nagyon nem mindegy az, hogy mihez képest emelkedik ugye. Mert ha az ország romokban van, és legalulról kell építkeznie, akkor azért az innen történő növekedés nem vethető össze azzal, hogy egy egyébként jól működő, erős gazdasággal rendelkező ország GDP-mutatója miként változott. Persze a GDP egy fontos mutató, de mégiscsak az a fontos a legtöbb ember számára, hogy a fizetése vagy a nyugdíja vásárlóértéke mennyire elfogadható. Mert szárnyalhat a gazdaság papíron, épülhetnek a négy centis kilátók, templomok és stadionok, le lehet térkövezni az országot az egyik végétől a másikig, ha a fizetéséből vagy nyugdíjából a polgár egyre kevesebb tejet és kenyeret tud venni a boltban, akkor nem fogja érdekelni az ilyen, fentiekhez hasonló cikk.

A magyar fizetések ugyan emelkedtek – ez a normális, hiszen az infláció minden évben úgymond gyengébbé teszi egyes országok fizetőeszközeit -, de ez nem azt jelenti, hogy több terméket tudunk megvásárolni a boltban. Mert a korábban 150 ezres fizetés idején a kenyér nem ezer forintba került, tehát még ha számszerűen kevesebb is volt az emberek zsebében, könnyen lehet, hogy többet tudtak vásárolni 10 éve a fizetésükből. A németek, a svédek és az osztrákok is köszönik szépen, elvannak maguknak. A gazdaság nincs romokban és ugyan vannak problémáik, de hát ez hol ne lenne igaz? Melyik uniós ország mondhatja el magáról, hogy egyetlen karcolás nélkül átvészelte a világjárványt, az azt követő gazdasági válságot, majd az ukrán-orosz háborút és az azt kísérő energetikai válságot? Az igazság az, hogy egy igen nehéz időszakot élünk mindannyian, de az tény, hogy vannak olyan országok, amelyek jobban, és vannak olyanok amelyek rosszabbul reagáltak ezekre a helyzetekre.

Az idézett cikk lényege az, hogy úgy állítsa be Magyarországot, mint egy olyan országot, amelyik az előbbit bizonyítja. Azt, hogy mindenféle nehézség ellenére sikerült az országot növekvő pályára állítani. Nos, a számok egészen mást mutatnak, mivel kevés olyan mutató van, ahol fejlődést lehetne érzékelni. Az első negyedéves adatok szerint a magyar gazdaság romokban van, az infláció noha mára mérséklődött, de elég sokáig az egekben volt, az élet elképesztő mértékben megdrágult. Egyáltalán nem sikerült sértetlenül kikerülni ebből az időszakból, és kétlem, hogy ezt egyébként az orbáni államvezetés ne tudná pontosan. Lehet itt statisztikákkal példálózni, de a vak is láthatja, hogy komoly problémák elé néz az ország, amelynek egyébként többek között az is az oka, hogy az Orbán-kormány már jó ideje nem tehette rá az enyves kezét az uniós forrásokra, amelyeket a korrupció és az illiberális pusztítás miatt vont meg az EU. Itt ezermilliárdokról van szó, amelyek korábban képesek voltak a magyar gazdaság fűtésére, de ezek hiányában inkább stagnálásról beszélhetünk. Jelen állás szerint legalábbis egészen biztosa.

Ha jól látom a dolgokat, akkor nem lehet arról olvasni, hogy a svédek, a németek vagy az osztrákok olyan elképesztő számban menekülnének a folyamatosan növekvő, fejlődő országokba. Magyarország nem vált menedékévé a németeknek – nyilván vannak kisnyugdíjasok, akik ideköltöztek, de számuk elenyésző -, ennek ellenkezője viszont már annál inkább igaz. Németország és Ausztria irányába is magyarok százezrei veszik az irányt, mivel ott jóval nagyobb fizetésekre tehetnek szert, mint Magyarországon. Akkor mégis mi a fontosabb mérőszáma a „jólétnek”: a GDP növekedése vagy az emberhez méltó fizetések? Elég lenne pár magyart megkérdezni arról, hogy miért választották a hanyatló Nyugatot ahelyett, hogy a jó magyar gazdaságot támogatnák a munkájukkal. Amint megváltozik a helyzet, és Magyarország valóban egy jobb hellyé válik, akkor úgy vélem, hogy sokan akár haza is térhetnek külföldről. Ez viszont véleményem szerint még igencsak messze van, mivel jelenleg már Szlovákiában is többet lehet keresni, mint a szuverén, keresztény Magyarországon.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.