Május 3,  Szombat
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ez lesz ám a rendszerváltás

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 48,632 forint, még hiányzik 2,951,368 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az önrendelkezést Közép-Európában nem adják ingyen. Ráadásul nem elég kivívni, nem szabad adottnak venni, hanem a megőrzéséért újból és újból harcba kell szállni.

A kulcs, hogy mikor milyen fegyvernemet választ az ember, kiváltképp, ha az egész nemzet sorsa a tét. Sokféle módon lehet küzdeni, de ésszel és erővel érdemes. Ahogyan az 1848. márciusi, győztes forradalmat is követték az áprilisi törvények, majd egy évvel később a dicsőséges tavaszi hadjárat, úgy a 2010 óta elért eredményeinket is meg kell védenünk, ma, 2025-ben. 177 évnyi távolság talán soknak tűnik, valójában rövid idő egy nemzet életében, s a régi igazság szerint, ha nem tanulunk a történelmünkből, akkor újból át kell élnünk azt. 

… A változás szele már érezhető. Nyugaton zajlik a harc a nemzeti függetlenség és a birodalmi elitek között. Nem vagyunk egyedül. Az Egyesült Államok és egyre több nyugati nemzet tér vissza a zsákutcából a történelem főutcájára.  Magyarország ennek a tábornak az egyik legbátrabb harcosa. Mi nem engedünk negyvennyolcból!  Erről szólt az Alaptörvény 15. módosítása és erről fog szólni a következő időszak is.

Egészen vicces az, amikor valaki – Latorcai Csaba  közigazgatási államtitkár – összehasonlítja 1848-at 2010-zel, amikor is az Orbán kormány került hatalomra. Ez a kormány az őszödi beszéd farvizét meglovagolva képes volt a kétharmados győzelemre, amelyet később a szabályok átírásával képes volt megtartani. 2010 óta nem volt más győztese a parlamenti választásoknak, mint a Fidesz. Még akkor is, amikor már sokan azt remélték, hogy leváltható az Orbán Viktor vezette kormány, csalódnia kellett a választók egy részének azt követően, hogy az este folyamán a Fideszt hirdették ki győztesnek. Én még emlékszem a korábbi pártokra és kormányokra – noha leginkább a Medgyessy-, Bajnai- és Gyurcsány-kormány maradt meg az emlékeimben -, de akik huszonévesek, azok csupán egyetlen miniszterelnököt és egyetlen kormányt ismernek. Ezeknek az embereknek fogalma sincs arról hogy milyen az, amikor valaki más vezeti az országot.

Nyilvánvalóan a hatalmon lévők és az őket támogatók nem szeretnének változást, hiszen már elkényelmesedtek a pozícióikban, de véleményem szerint 15 év kormányzása még egy demokratikus országra nézve sem jó. Orbánék viszont biztosították magukat arról, hogy ennyi év után meg sem szorongathatja őket senki, hiszen átírták a törvényeket, mindenhova fideszes senkiket ültettek és a sajtót a kezükbe vették. Logikus lenne az, hogy esélye sem lehet egyetlen ellenzéki pártnak sem a hatalmát bebetonozó párttal szemben, de ez jól láthatóan nem igaz, mivel Magyar Péter feltűnésével úgy tűnik, hogy az emberek végre találtak maguknak valakit, akiben képesek megbízni és akiben meglátták a változás lehetőségét. Ezt az embert és ezt a pártot viszont úgy mutatja be a kormánypárt, mint a patás ördögöt, a hazaárulás szobrát, miközben ha valaki tönkretette ezt az országot, az Orbán Viktor és emberei voltak. Ők semmiféle forradalmat nem hajtottak végre, mint inkább visszavitték Magyarországot a múltba és elérték, hogy nevetség tárgyává váljunk.

Tudom én, hogy a nemzeti érzelmű szavazók szeme könnybe lábad, ha Orbán Viktorra néznek, hiszen úgy vélik, ő volt az, aki felvirágoztatta az országot, de ezek az emberek sajnos semmit sem értenek a valóságból. Ez persze az ő egyéni problémájuk is lehetne, csak hát azóta felnőtt egy generáció, amelynek valódi választási lehetősége sem volt, mivel – ez akár tetszik egyeseknek, akár nem – az idősebbek voltak azok, akik újra és újra megválasztották Orbánt a hatalomba. Vannak kivételek persze, ez egyáltalán nem igaz minden idősebb, vidéken élő polgárra, de nagy általánosságban mégis elmondható, amit a felmérések támasztanak alá. Ezek a fiatalok, akik úgy érezhetik – noha azért ebben ők is hibásak részben, hiszen sokan apolitikusak és el sem mentek szavazni az előző választáson vagy választásokon -, hogy eljött végre a változás, a forradalom ideje és jövőre a változásra kívánnak voksolni. Mert hát ők nem éppen azt látják, hogy mennyire nagyszerű ebben az országban élni hanem azt, hogy egyre élhetetlenebb az ország számukra. Ezek a fiatalok lehetőséget akarnak látni és azt, hogy ez egy olyan ország, ahol felnevelhetik a gyermekeiket gond nélkül.

Én jelenleg ezt nem látom, és talán pont ezért is maradok egyelőre külföldön sok más embertársamhoz hasonlóan. Mert a sokat támadott Brüsszel megadta a lehetőséget számomra, amellyel éltem is annak idején. Többé nem kell elszenvedni egy elnyomó kormány uralkodását a népe felett, hiszen a határok szabadon átjárhatóak. Persze ezzel nem volt képes mindenki élni – nyelvtudás hiánya, vagy a honvágyuk miatt -, de mégis, magyar fiatalok százezrei hagyták el az országot az elmúlt években. Ha olyan jó lenne Magyarország helyzete, akkor csak visszatértek volna sokan az országba, nemde? Arról viszont nem nagyon olvashatunk, hogy tömegével érkeznének vissza a világot látott fiatalok, akiket tárt karokkal várna a nemzeti kormány. Az igazság az, hogy bármennyire is kapaszkodnak a hatalmukba , nagyon úgy tűnik, hogy azt hamarosan el fogják veszíteni. Ez lesz ám a forradalom és a rendszerváltás, nem az, ami 2010-ben Gyurcsány Ferenc hibáját követően történt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.