NEHAZUGGY

Remélhetőleg esélyük sem lesz azt mondani, hogy mindez meg sem történt

Mindent örökítsetek meg, szedjétek össze a filmeket, szedjétek össze a tanúkat, mert egyszer eljön majd a nap, amikor feláll valami rohadék, és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.

Tudom, hogy a jelenkori politikai viszonyok miatt bizonyos körökben ez is a rongyosra idézett, ennélfogva viszonylag elcsépelt mondások közé tartozik, de ettől még a tartalmát tekintve sajnos meglehetősen örökzöld. Dwight D. Eisenhower tábornoknak, az Egyesült Államok 34. elnökének tulajdonítják e szavakat, aki állítólag ilyen módon borult ki, miután a saját szemével látta, mit műveltek a nemzetiszocialista patrióták a haláltáborokban. A kontextusát tekintve ezt az analógiát szerencsére átvitt értelemben hivatkozzák azok, akik hivatkozzák (mint például most én), a náci haláltáborok a sötét történelmi múlt részei, viszont van itt egy politikai rezsim az Európai Unió perifériáján, a 21. században, amelynek számos cselekedetét jó eséllyel úgy fogják majd megpróbálni letagadni az abban érintettek, ahogyan Eisenhower valószínűsítette azt a nácik népirtása esetében.

Alapvetően azzal egyetértek, hogy az Orbán-rezsim egyik legfőbb politikája a saját következetlenségéről, köpönyegforgatásáról, sikertelenségéről vagy egyenesen ordító kudarcairól való figyelemelterelés, lehet azt mondani, hogy csak fontosabb problémáink vannak az Ukrajna tragédiájából politikai tőkét kovácsoló orbáni őrjöngésnél, de hogy hullarablók leszünk, vagy már vagyunk, az majdnem biztos. És ezen sajnos nem segít az/nem az segít, ha megállapítjuk, hogy Schmidt Mária udvari történelemhamisító kurzusideológus, aki nemrég a Magyar Tudományos Akadémiát gyalázta, nevezte a velünk élő sztálinizmus utolsó intézményének, és követelte, hogy a politizáló, amúgy ingyenélő, semmittevő akadémikusok megrendszabályozása céljából „az állam vonuljon ki az MTA finanszírozásából, vegye vissza a neki juttatott ingatlan- és egyéb vagyont”, azért közölt éppen tegnap egy összeesküvés-elméletektől, földszintes hazugságoktól, a velünk élő véres történelmet, az ukrán nemzet tragédiáját a Kreml kottája szerint meghamisító, Wikipédia-hivatkozásoktól hemzsegő dolgozatot arról, hogy Bucsában valójában az ukránok mészárolták le saját magukat, hogy ne arra figyeljünk, hogy közben Budapesten Magyar Levente külügyi államtitkár normális hangvételű, már-már konstruktív párbeszédet folytatott Olha Sztefanyisina ukrán miniszterelnök-helyettessel.

Hogy ne az legyen a fókuszban, hogy miközben az Orbán-kormány kormányzati eredmények híján kitapétázta az országot az Ukrajna és Brüsszel ellen csomagban uszító plakátokkal, miközben Orbán már a szakmunkás tanulókat is azzal riogatja, hogy a sok millió ukrán vendégmunkás elveszi a munkájukat, lenyomja a bérüket és megnyomorítja a következő húsz évüket, a Szijjártó-féle külügy parlamenti államtitkára a szájával mondta el, hogy reményt lát arra, hogy „belátható időn belül eljutunk egy megállapodáshoz, ami a magyar pozíciót is alapvetően újraformálhatja Ukrajna euroatlanti integrációja vonatkozásában.” 

Lehet, hogy nem kell azzal foglalkozni, hogy miután mindent lehet tudni arról, ami 2022-ben Bucsában történt – rendelkezésre áll az események kronológiája, ismertek az elkövetők, a parancsot kiadók, rendelkezésre áll több száz órányi térfigyelő kamera és drónfelvétel, kiszivárgott hangfelvételek, vannak tanúk, túlélők, hadifogoly-vallomások, vagyis konkrétan percnyi pontossággal lehet tudni, hogy mi történt, és semmilyen kérdőjel nincs azzal kapcsolatban, hogy kik az elkövetők és kik az áldozatok, miket hord össze Schmidt Mária, aki nem a Megafon gyorstalpalóját elvégzett NER-influenszer, hanem Széchenyi-díjas történész, aki egy ideje rendszeresen oszlopos tagja a miniszterelnöki tárgyalódelegációknak szerte a világban, a Mi történt Bucsában? című silány fröcsögésében. Hát például ilyesmiket:

Bucsa kiürítésével az oroszok bizonyítani akarták jóindulatukat és a békekötés melletti elkötelezettségüket. 

Három év telt el. Nem volt nemzetközi vizsgálat. Nem tudjuk, kik az áldozatok, nincs válasz a legszembeötlőbb ellentmondásokra. Pedig olyan jó lenne tudni, mi történt Bucsában. Tartozunk az igazsággal az áldozatoknak, de mindenekelőtt magunknak, mert annyi koholmánnyal, nyilvánvaló hazugsággal és megtévesztéssel árasztanak el bennünket. Szomjazunk az igazságra.

Sajnos nem tudok annyira megengedő lenni, mint a kiváló Rácz András Oroszország-szakértő, aki korábban ugyanebben a témában próbálta jobb belátásra bírni az egyik főállású pártpropagandistát, aki hasonló gyalázatos konspirációkkal állt elő (nem az ő hibája, hogy nem járt sikerrel), szerintem ez nem egyszerűen Schmidt „buta agymenése”, ez jóval több annál. Akkor is, ha nem emlékeztetjük magunkat arra, hogy 2022. októberében még úgy állt a helyzet, hogy Schmidt Mária ura és parancsolója Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt az 1956-os forradalom után kivégzett Nagy Imréhez hasonlította a soros közrádiós monológjában, illetve egy német lapnak adott interjúban azt mondta, hogy a magyarok értik legjobban az ukránok álláspontját, az 1956-os Budapestet pedig az ukrajnai Bucsával azonosította, ahol több száz civilt mészároltak le az orosz megszállók. „Szerintem az ukránok pozícióját a legjobban a magyarok értik. Tehát, ugye, szoktak beszélni Bucsáról, de 1956-ban Bucsát Budapestnek hívták. Tehát ha valaki tudja, hogy mit jelent a katonai támadás és elnyomás az oroszok részéről, azt mi tudjuk. A mi Zelenszkijünket fölakasztották az ’56-os forradalom után. Szóval nekünk nem kell elmagyarázni, hogy milyen brutális tud lenni egy orosz háború.”

Ezek szerint Orbán alázatos szolgálata mellett újabban igazságügyi orvosszakértőnek állt Schmidt Máriának – aki teátrálisan értetlenkedik azon, hogy mi történt Bucsában, és olyannyira szomjazza az igazságot, hogy kvázi tényként közli, hogy az orosz-ukrán háború egyik legbrutálisabb tömeggyilkosságát nem az orosz katonák követték el, hanem az ukrán hadsereg végzett több, mint 400 ukrán civillel – láthatóan el kell magyarázni, hogy milyen brutális tud lenni egy orosz háború. Bár rengeteg kárt okozó közéleti szerepvállalása során mondott már egetverő marhaságokat, annyira hülyének nem tartom, hogy azt feltételezzem, hogy nem érti, mit ír le. Pontosan érti, és mivel az ő esetében még azzal sem magyarázható ez a lealjasodás, hogy fiatal és kell a pénz, szerintem nem kellene legyinteni arra, hogy miután az 1956-os emlékévet és 1956 hőseit meggyalázta, most a szomszédban három éve zajló véres háború legalapvetőbb tényei kapcsán is hazudik és sok száz ukrán civil halott emlékén tapos. Az a Schmidt Mária, aki egyáltalán nem mellesleg

– Széchenyi-díjas történész,

– a Terror Háza Múzeum főigazgatója,

– a XX. és XXI. Század Intézet főigazgatója,

– a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány + a MOL Új Európa Alapítvány kuratóriumának tagja,

– a Nők Magyarországért Klub alapító tagja,

– a Gulág Emlékbizottság állandó tagja (!!!),

– a Médiaunió kuratóriumának elnöke,

– a PIÓ-21 Kft. társtulajdonosa, amely a Schmidt-Ungár família cége, és amely a 2024-es üzleti év után idén közel 6 ezer millió forint, vagyis 6 milliárd forint osztalékot fizethet.

Nos, ha valaki e rengeteg minőségében, az Orbán-rezsim fennmaradásában legalább hatezer millió okból érdekelt történészként a színvonalas Hinduistan Times vagy a Kreml háborús, dezinformációit kritikátlanul terjesztő Weltwoche bizonyíthatóan Putyint szolgáló propagandistájának hazugságait semmilyen forráskritikával nem illetve tagadja az oroszok által nemzetközi szakértők által is igazoltan elkövetett bucsai népirtását, akkor az nem buta agymenéseket terjesztő, gyámságra szoruló, intellektuálisan megkérdőjelezhető állapotú mezei senki, akivel nem kell foglalkozni. Schmidt Mária egy közhatalommal rendelkező, közpénzek milliárdjai fölött diszponáló közveszélyes szellemi kútmérgező, akinek egyszerűen nem lenne szabad közhivatalt viselnie. Az állampárt természetesen kiáll mellette, ezt onnan is lehet tudni, hogy ma újra posztolt, mintha mi sem történt volna:

Attól hogy tudjuk, hogy ez az ízléstelen bucsai halottgyalázás és történelemhamisítás is a gondosan megtervezett moszkovita kormányprogram része, amely szervesen illeszkedik Schmidt Mária főnökének EU-ellenes, kudarcos nyomorpolitikájába – az Ukrajnának szánt fegyverszállítások és támogatások folyamatos akadályozása, permanens uniós vétózás Moszkva érdekében, az ukrán menekültek ellátásának visszavágása, az ukrán EU-tagság fúrása és a magyarok Ukrajna ellen hergelése, a repülőrajt helyett 0,4 százalékkal visszaesett magyar gazdaság földbe fúrásának felelősségének az Ukrajnát támogató EU nyakába varrása – a NER kurzustörténészének szakmaiatlan, tudománytalan, perelhető dolgozata nem bocsánatos csínytevés vagy gumicsont.

Ezért bár tegnap óta émelyeg a gyomrom az undortól, abban van valami előremutató, hogy ezúttal az ellenzék és főleg annak vezető ereje beleállt ebbe a kérdésbe, nem próbálta megúszni, hogy ez egy megosztó téma, ami többet visz, mint hoz, hagyjuk a faszba. Ez nem azért fontos, mert komolyan fenyeget a veszély, hogy a főnöke valóban eltakarítja a közéletből ezt a hűséges, bármire kapható cselédet (miért tenne ilyet, hiszen az egyetlen, amivel jelenleg kampányolhatnak az Ukrajna gyalázása), hanem mert aki komolyan gondolja, hogy alternatívát akar kínálni azzal az erkölcsi fertővel szemben, amivé az Orbán-kormány tette az országot, akinek a nemzeti szimbólumok, a nemzeti múlt valóban fontos, annak világosan kell beszélnie olyan kérdésekben is, amelyek kényelmetlenek és megosztóak. Pontosabban, amelyek azóta megosztóak, hogy Orbán Viktor 2010-ben trónra lépett és lerombolt minden közmegegyezést és nemzeti erkölcsi minimumot. Hiszen pont ezért jutottunk el idáig, hogy ma már a rezsim főideológusa, 1956 örököseinek országában szégyen nélkül leírja, hogy Ukrajnában az ukránok mészárolják halomra saját magukat. Ez nem buta agymenés, pláne nem az igazság szomjazása, ez konkrétan tragédia. Remélhetőleg esélyük nem lesz azt mondani, hogy mindez meg sem történt, ők ilyeneket nemhogy nem mondtak, de soha nem is gondoltak.

A címlapképen Orbán Viktor, Schmidt Mária, Kónya Imre, Orbán Balázs és Deutsch Tamás Mihail Gorbacsov volt szovjet államfő ravatalánál Moszkvában 2022. szeptember 3-án. (Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Benko Vivien Cher)

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább