Jelentősen csökkent Donald Trump népszerűsége a beiktatása óta: bár ilyenkor, az elnökség első hónapjaiban még ki szokott tartani a kezdeti magasabb népszerűségi index, Trumpnál a friss felmérések ennek az ellenkezőjét mutatják. Míg feubrárban még az amerikaiak 45 százaléka támogatta őt, most már csak 39 százalék elégedett vele, míg 55 százalék elutasítja a politikáját.
Kedden lesz száz napja, hogy Trumpot beiktatták a második ciklusára, és az ilyenkor szokásos számvetések sorában most a Washington Post, az ABC News és az Ipsos közös felmérése jött ki, ez pedig jelentős, hat százalékpontos visszaesést mutat alig három hónap után. (444.hu)
Nem kellett túlságosan sokat várni arra, hogy az amerikaiak többsége felismerje, igen rosszul döntöttek, amikor az egyébként is gyér kínálatból a legrosszabb jelöltnek szavaztak bizalmat. Állítólag sokaknak tetszett a nyilvános bohóckodása. Mostanra rájött a többség, hogy amit ők színpadi szerepnek gondoltak, az valójában nem az, Donald Trump pontosan az, aminek mutatta magát. Ostoba, agresszív, beképzelt, tudatlan bohóc. Az emberek már rájöttek – és nekik ehhez nem is kellett 15 év -, hogy ez az alak nem fogja naggyá tenni Amerikát, ellenben viszonylag gyorsan romba dönti, ha így halad. A lakosság több mint 70 százaléka gazdasági recesszióra számít Trump ámokfutása következtében. És ezt már most a bőrükön érzik, bár valószínűleg ez még csak gyenge előszele a várható viharnak. És van itt valami, ami magyar szemmel nézve nehezen értelmezhető:
Több mint 60 százalék szerint a Trump-adminisztráció nem tiszteli a jogállamiságot, és a többség szerint nem védik kellőképpen az amerikaiak szabadságjogait sem. A végrehajtó hatalom kiterjesztésében, a szövetségi dolgozók elbocsátásában, a hivatalok bezárásában és a politikai ellenfelek elleni fellépésben Trump a többség szerint túl messzire ment. (444.hu)
Na, ilyet mimagyarok még véletlenül sem mondanak, mert a többségük nem is érti, mit jelent a jogállamiság és mik lehetnek azok a szabadságjogok. Hiszen a jogállamiságot még a bukott igazságügyminiszter asszony sem értette sokáig, mert szerinte nincsen definíciója, tehát nem is létezik. A nem mimagyarok, tehát a hazaárulók igen, ők értik, de az nem sokat számított ebben az országban. Mármint eddig, ugyanis ahogy apad a Fidesz szavazótábora, úgy lesz egyre fontosabb minden egyes megszerezhető voks. Nemrégiben a magyar miniszterek elnöke még a nemzetbe is befogadta a nem-kormánypártiakat, bár eléggé sajátos módon. Szerinte úgy vannak – pontosabban úgy vagyunk – benne a nemzetben, mint a balsors a himnuszban. De ez Magyarország, Amerika egy más világ. Még akkor is, ha ott sokkal több a vadbarom, mint nálunk, ám ez csak azért van így, mert nagyobb ország, többen vannak. Ráadásul hozzászoktak ahhoz, hogy nekik vannak jogaik, továbbá általában elvárják, hogy amennyiben egy politikus ígér valamit, azt be is tartsa. Legalább részben. De legalább ne éppen az ellenkezőjét tegye annak, amivel megnyerte a választást. Magyarországon ilyen problémák egészen mostanáig jellemzően nem merültek fel.
A kormánypárt problémáinak többsége most éppen abból fakad, hogy az ország egy része úgy indult el a demokrácia felé vezető úton, hogy visznek magukkal olyanokat is, akiket egészen idáig semennyire nem érdekeltek ezek az elvont, számukra értelmezhetetlen fogalmak. Csakhogy közben valahogy sikerült megérteniük, hogy bármennyire nem lehet megenni sem a demokráciát, sem a jogállamiságot, ezek valahogy mégis kiemelkedő fontossággal bírnak, ugyanis nagyban befolyásolják az ő személyes életüket, jólétüket, jövőjüket és a gyermekeik jövőjét is. Ezen a ponton pedig az is kezd derengeni sokak fejében, hogy bár közvetlenül nem ehető meg sem a jogállamiság, sem a demokrácia, közvetve bizony meghatározza az ételt az asztalon. Talán már azt is értik sokan – de legalábbis többen, mint eddig -, hogy a négyévente kiosztott bözsiutalvány, krumpli, száraztészta nem pótolhatja azt, hogy az év 365 napján normálisan tudjanak élni, ne kelljen egyik hónapról a másikra görgetni maguk előtt az adósságokat.
Amerikában ilyen szempontból előbbre jár a társadalom. Nem azért, mert ott okosabbak az emberek, hanem azért, mert szerencsésebbek. Hiszen őket nem rohanta le soha senki, Ráadásul volt több normális államférfi, akik úgy alakították ki a jogrendet, hogy lehetőleg a demokrácia akkor is megvédhesse önmagát, ha sikerül egy baromnak az ország élére kerülni. Voltak persze nem túl okos, gyenge, alkalmatlan elnökök is az idők során, de attól még az ország, a jogállamiság, a demokrácia, működött tovább, hiszen az aktuális adminisztráció a helyén volt és tette a dolgát. Az én tudomásom szerint Donald Trump az első olyan elnök, aki diktatúrát akar bevezetni. Ez persze Orbán Viktornak roppantul tetszik, mert őt is erre késztetik a hajlamai, de úgy tűnik, az amerikai embereknek egyre kevésbé tetszik. Ők már más világba születtek és nőttek fel, számukra természetes, hogy vannak jogaik, így aztán rendkívüli módon felháborítja őket az, ha valaki ezeket a jogokat korlátozni akarja. De máshogy nem lehet diktatúrát építeni. Kizárólag csak úgy, ha korlátozzák az emberek szabadságát. Ahogy nincs jóléti diktatúra, úgy demokratikus diktatúra sincs. Trump – ahogy Orbán Viktor – azonban nem ismer más módot arra, hogy megtarthassa a hatalmat, közben pedig ne romboljon, hanem építsen, ne ártson az országnak, hanem szolgálja azt. A diktátorok mindig agyafúrtak, de a szellemi képességeik csak arra teszik őket alkalmassá, hogy manipulálják a környezetüket, kiépítsék a hatalmi struktúrát, eltávolítsák a potenciális ellenfeleket. Közben persze az ország gazdasági teljesítménye romlik, a nagy rendszerek sorra elakadnak, csökken az életszínvonal, nő az elégedetlenség. Olykor ehhez elég három hónap, olykor 15 év kell. Én már azt figyelem erősen, vajon melyik gazfickót zavarja el előbb a nép. Ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer az Amerikai Egyesült Államokkal leszünk versenyben!
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.