NEHAZUGGY

A balsors helyett beleírják majd a Himnuszba

Akkor kezdjünk bele, ezúttal a miniszterrel, aki nem félrelépett, hanem Navracsics Tibor. Aki milliószor megígérte, hogy mostmáraztántényleghazahozzaazunióspénzeket, és mindegyik ígérete hazugságnak bizonyult. Tibor az Indexnek adott dörgedelmes interjút, ebből többek között az alábbi állítás ragadta meg a figyelmemet:

„A közmunkával és a munkaerőpiacra való tereléssel a magyar gazdaság munkaalapúvá vált és jól teljesít. Erős társadalommá váltunk. Ma már nincsenek olyan jelentős társadalmi csoportok, amelyek ki lennének rekesztve a munkából.” 

Az biztos, Tibi! Aki veletek ellentétben valóban munkából élt, annak egy fájdalmasan nagy része már rég lelépett innen, mint örömlány a sezlonról, a közmunkát meg pofára osztják polgármesterek, amiért cserébe természetesen zsíros szavazatokat várnak el négyévente, vagyis zsarolásra használják. Igazad van, Tibi! Ha mégis lenne itt a magyar ugaron olyan, aki nem talál munkát, az elmehet rabszolgának valamelyik akkumulátorgyárba, és örülhet, ha túléli a küldetést. Illetve már oda se nagyon, mert egyelőre a repülőrajttal induló nemzetközi csodajárat még a kifutópályán vesztegel, de ti tényleg megoldottátok a problémát. Pontosabban a problémát folyamatosan ti gerjesztitek, aztán vagy megoldódik az magától, vagy nem, nektek az a lényeg, hogy ti legyetek a rivaldafényben.

Igazad van, Tibi! Lehet, hogy a munkából nincsenek kirekesztve jelentős csoportok, a magyar nemzetből viszont annál inkább. Ha létezett nálatok kirekesztőbb, megbélyegzőbb, szemforgatóbb banda a magyar történelem során, akkor én kérek elnézést. Hazaáruló poloskaként, aki csak egy hangjegy a Himnusz balsorsának utolsó bekezdésében. Ezt a te szupertehetséges miniszterelnököd böfögte bele a kérődző nyáj arcszerkezetébe, és adta elő magát a nagyérdeműnek Pilisvörösváron, én is onnan tudom. Igaz, azóta se voltam képes felfogni, hogy akkor ezt most hogy? Hát így. Megteheti ez az ember alatti ember, bárkit minősíthet, bárkire bármit rákiabálhat. Egyre kevésbé jelent problémát számára, hogy hazaárulózzon egy öblöset, és most már abban is biztosak lehetünk: nem csak megjátssza, hanem konkrétan így is gondolja.

Mint ahogy a szokásos péntek reggeli lázban, az ellopott közmédia stúdióját is arra használja heti rendszerességgel, hogy mindenkit az anyjába küldjön, aki útjában áll, és saját magát fényezze, mint az a bizonyos Salamon a tökeit, azzal a különbséggel, hogy ez utóbbi legalább valóban bölcs volt. Meg akkor még nem volt rádió. Most van, úgyhogy lehet osztani az észt, hirdetni az igét, mert ebben, a szájkaratéban verhetetlen. Ha nincs, aki visszakérdezzen. És nincs, aki visszakérdezzen. 

Meghalt a pápa, úgyhogy műanyagkeresztényéknél most ez a kommunikációs csapásirány, most ezzel lehet terelni és elvinni a fókuszt a napi szarságokról, nyomorúságról, lecsúszásról, gigakorrupciós botrányokról. Ennek szellemében, ember, most jövök a templomból jeligére nyitott tegnap reggel a felcsúti messiás: 

„Háborús időkben a legnagyobb öröksége a béke… A szentatyának van egy békeöröksége. A béke embere volt, szelíd ember, ez is igaz. De volt egy másik oldala is, ami kifelé ritkábban mutatkozott meg. Rendíthetetlenül bátor ember volt.”

Én még pont az ellenkezőjére emlékszem nem is olyan régről. Arra, hogy a pápa egy demens vénember, gazember, genderhívő libsi marha. Ezek szerint az a jó ebben a keresztényesdiben, hogy homlokegyenest mást mondhatsz, mint amit addig gondoltál, mert ha megbántad, akkor minden addigi vétked, szarságod, szemétkedésed megszűnik, és nem vagy számonkérhető. Mint a fent említett míves jelzős szerkezetek szerzője, az 5. számú pártkáder, és az állampárt lovagkeresztes kurvaanyázója esetében is. Akinél – mint tudjuk – Ferenc halálhírére beütött a cucc, és megbánta:

„Istenem… Megvárta húsvét vasárnapját, a feltámadást, Urbi et Orbi áldását adta utoljára, és aztán elment… Isten nyugtassa. Bántottam egyszer. Megbántam. Imádkozzunk érte. Jó ember volt, jó pápa volt…”

Szerintem volt az legalább három is, de ebbe ne menjünk bele, ki számolja. Mert az egy dolog, hogy viselkedni, a tahó mivoltukból nem tudnak kivetkőzni, de általában a számokkal is hadilábon állnak, a memóriájuk pedig az aranyhalakét is alulmúlja. Bocsánat a kitérőért, de ezek egy vérből valók, szóval secko jedno, nem oszt, nem szoroz melyiknek a szaros nyelvét hagyják el a gyalázkodások. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy meghalt az ember, akivel ott álltak a béke pártján, majd Donald Kacsa nyert, így nem maradtak egyedül ők ketten a békepártiságukkal:

„Nekünk ez különösen fontos volt. Donald Trump elnök úr győzelméig csak ketten álltunk ki a béke mellett, a Vatikán és Magyarország.”

Gondolom, hogy akkor most várakoznak, előbb majd ki kell deríteni, hogy az új pápa háborúpárti lesz-e, vagy békepárti. Attól függ majd a kapcsolat; ha háborúpárti (vagyis nem a háborús Moszkva kottájából üvölti, hogy mindegy, mi lesz Ukrajnával, csak legyen béke, mert nekünk rossz), akkor majd Bayer kiátkozza a picsába. Ha meg békepárti lesz (vagyis Moszkva kottájából uszít Ukrajna ellen), akkor a balsors helyett beleírják majd a Himnuszba. Nem tudom, de ha ezt a szánalmas, debil, infantilis dumát még van ember, aki beveszi, az szürreálisabb, mint bármely Dali-festmény, pedig annál nem könnyű szürreálisabbat találni. 

És elkezdett sápítozni, hogy sajnos még mindig nincs béke. Pedig ő annyira akarja, legalább 3 éve mióta nem háborút indított Vörös hadsereg a rohadt náci ukránok ellen, hanem különleges katonai hadműveletesdit játszanak a fiúk. Majdnem beszart az erőlködéstől, hogy legyen béke, sőt, néhány hete közölte, hogy az euró azért nézett be 400 forint alá, mert ilyen a béke. Aztán tegnap a saját szájával mondta el, hogy megint hazudott. Akárcsak a cimborája a nagy víz túloldalán, aki azzal keménykedett, hogy 24 órán belül elhozza a békét. Amihez képest ott tartunk, hogy egy három napos tűzszünetet sem lehet ezekkel betartatni, mert csak vérszemet kapnak és csak azért is lövik Kijevet. Tehát nem sokáig hesszelt az euró 400 alatt, mert ahogy megtudta, hogy nem tört ki a világbéke, gyorsan visszamászott a kényelmes helyére, és azóta is 405 forint körül szunyókál, és esze ágában nincs erősödni. Jól elvan, ahogy eddig is.

Júdás egyébként azt hitte, mindenki belátja, hogy „az Egyesült Államok nélkül Ukrajna támogatásának semmi értelme, az Egyesült Államok támogatása nélkül Ukrajnának semmi esélye, és nincs katonai perspektíva, amit követni érdemes (…) „Azt gondoltam, hogy jön az amerikai elnök, és mindenki belátja, hogy őt kell támogatni. De nem ez történik.” Hát nagyon nem. Újra kéne gondolni ezt a szómágiát, mert ez így elég kontraproduktív hat, főleg úgy, hogy nettó hazugság. Meg persze rágalom azokkal szemben, akikre konzekvensen rásüti. Konkrétan mindenkire. Meg persze a rohadék Ukrajna mit képzel magáról, még uniós tag is akar lenni, amit nem szabad hagyni. Egyszerűen  vérlázító, ahogy ez a megtámadott országról ugat, ahogy démonizálja őket, ahogy lesajnálóan minősítgeti azt az országot, ahol magyarok élnek, és amelyik a mi valagunkat is védi attól, hogy a modernkori orosz cár ne terjeszkedhessen tovább arra, amerre a kedve tartja. Most már hetek óta folyamatosan azt óbégatja, hogy ha Ukrajna uniós tagállam lenne, akkor az uniós fejlesztési pénzek oda mennének, ráadásul mi is befizetőkké válnánk, így a magyarok pénze is Ukrajnába menne.

Aha. Csak az a baj, hogy Ukrajna nem uniós tag, és ide már egy ideje nem jönnek uniós források, de Orbánék miatt tartozunk is a szövetségi rendszernek, mert ez állandóan büntetésekkel teli hátizsákkal érkezik haza a zsákmányszerző hadjáratairól. Annyira unalmas már, de megtalálta az új mumust, hátha beválik a félhülyéknél. Kollár Kinga miatt nem jönnek az uniós pénzek, amik amúgy jönnek, nyugi, csak meg kell érte harcolnunk. Ezt a tudathasadást, bazmg. Ez kb. olyan, mintha valaki azt adná elő otthon a feleségének fizetésnapon, hogy azért nem hozta haza a fizetését, ami neki jár, mert előtte még meg kell verekednie a főnökével, hogy megkapja. És ha nem sikerül megverni, akkor sajnos nincs lóvé. Mondjuk ezeknek szerintem már rég nem jár semmi a pofájukon kívül, az viszont nagyon. Ez a duma: „Magyarországnak ezek a pénzek járnak, ezt meg kell szerezni”. Ha jár, akkor eleve nem kell érte semmit tenni, pláne nem megszerezni. Ha viszont meg kell szerezni, akkor nyilván nem jár, akkor azért valamit tenni kell. Legalábbis logikailag így fest a dolog, el kellene dönteni, hogy melyik, a kettő együtt faszság.

És a végére egy kis finom riogatás: ha netán őfelsége elbukja végre a választást, akkor nem lesz többé migránsmentes Magyarország, nem lesz gyermekvédelem (mert most van, mi?), nem lesz békepártiság, akkor „Magyarország mint független állam, megszűnik létezni”. Nekem csak egy kérdésem lenne. Ha az állítólag Magyarországnak járó pénz hazahozatala egyedül neki jelent megugorhatatlan feladatot a többi 26 tagország vezetőjével szemben, akkor miért garancia ő arra, hogy a fentebb említett paradicsomi állapotokat más ne tudná sokkal hatékonyabban megteremteni, mint ő? Ő, aki lassan 16 éve önkényeskedik kétharmaddal és egy mindössze egy éves párt EP-képviselője egyedül keresztbe tud tenni neki? Hogy van ez?

Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább