NEHAZUGGY

A felelős minden esetben a kormány

Lázár Gergő | Április 25, Péntek | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,540,750 forint, még hiányzik 1,459,250 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Harapás- és ütésnyomok, fojtogatás, kimerült és rémálmokkal küzdő óvodások, személyiségtorzulások – így telnek az óvodás évek az egyik újbudai óvodában, ahol egy agresszív, sokszor kiszámíthatatlan gyerek miatt a bántalmazás gyakorlatilag mindennapossá vált. A szülők azt mondják, hiába kérték az intézmény vezetőjét, nem kaptak valódi segítséget, most a rendőrséghez fordulnak.

A fenti passzust is tartalmazó, a Magyar Nemzet nevű fideszes pártújságban megjelent cikk ugyan sajnos vélhetően a valóságot mutatja be, de ez a hír csak azért lehet hír a rogáni propagandagyárban, mert az érintett kerület vezetése ellenzéki, vagyis ez egy kiváló lehetőség arra, hogy a kerület vezetésébe bele lehessen rúgni. Félreértések elkerülése végett: teljesen mindegy, hogy ellenzéki vagy éppen kormánypárti egy polgármester akkor, amikor gyermekek valamely csoportjának fejlődése törik derékba azért, mert egy olyan társuk bántalmazza őket az óvodában, akinek valamiért nem nyújt segítséget a rendszer. Mert végső soron minden probléma gyökere az, hogy a rendszer nem megfelelően működik, és vélhetően nincs kapacitás arra, hogy egy speciális nevelési igényű gyermek ellátást biztosítsák. Annak érdekében is, hogy a többség ne szenvedjen kárt.

Tény és nem magyar sajátosság, hogy vannak olyan fiatalok, akik valamilyen problémával küzdenek, amely megoldásra vár. Ez nem az ő hibájuk, hiszen vagy vele született valamilyen torzulásról van szó, vagy pedig olyan személyiségfejlődési problémáról, amelyet valamiféle trauma váltott ki. Én persze nem vagyok szakember, ezért fogalmam sincs arról, hogy miként lehetne megoldani a fenti problémát, de hogy az nem megoldás, hogy a vezetés nem teszt semmit, az egészen biztos. Csakhogy a kérdés az, hogy van-e egyáltalán lehetőség arra, hogy ez a gyermek megfelelő ellátást kapjon és a rendszeres erőszakos viselkedése megszüntethető legyen? A cél ugyanis az lenne, hogy az óvodába járó gyermekek olyan környezetben szocializálódjanak, amely a lelki és szellemi fejlődésüket segíti, nem pedig gátja annak. Azt sem szabad megtenni, hogy bárki is az agresszív gyermeket teszi felelőssé, hiszen elég egyértelműen arról van szó, hogy a rendszer cserbenhagyta ezt a kiskorút, aki jobb híján a társain éli ki az agresszióját, frusztrációit.

A magyar gyermekvédelem lényegében egy működésképtelen rakás szerencsétlenség, amire ugyan nagyon büszke a kormány, de már számtalan eset bizonyította, hogy rendszerszintű problémákról van szó, amelyeket évtizedek óta nem mert megpiszkálni senki sem. Ugyan az a kormány célja, hogy minél több gyermek szülessen Magyarországon, de az már nem érdekli őket, hogy mi lesz e gyermekek sorsa. Számos nyilvánosságra került eset mutatott rá arra, hogy a gyermekellátás és a gyermekvédelem egészen egyszerűen alulfinanszírozott, emiatt pedig humánerőforrás-hiánnyal küzd, amelynek vélhetően a fenti is következményét képezi. Ha ugyanis lenne speciális igényekre szakosodott tanító, aki segítséget tudna nyújtani a problémás óvodásnak, akkor vélhetően ez a cikk sem született volna meg. Melyik barom az, akinek rendelkezésre áll a segítség, de egészen egyszerűen nem kíván élni vele? Miért ne élne?

Persze megértem a szülőket, hiszen ha az én gyermekem esett volna áldozatául ennek – két évnyi bántalmazásról van itt szó a cikk szerint -, akkor engem se érdekelne túlzottan, hogy pontosan ki a felelős, mint inkább az, hogy mikor oldódik meg az ügy. Amint ez megtörtént, természetesen meg kell vizsgálni azt, hogy ki a valódi felelőse a történetnek. Mert valahogy kétlem, hogy ez csupán ebben a kerületben lenne probléma és azt is, hogy nem arról van szó, hogy egészen egyszerűen rossz a rendszer, ezért valódi segítség nem létezik a kerületek számára. Persze a cikk idézi a törvényt, amelynek értelmében minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz, de sajnos két különböző dolog a törvény és annak betartása. A törvények szerint a másik fél – általában a nők szoktak áldozatául esni ennek – bántalmazása törvényellenes, aztán valahogy mégis családi tragédiák tucatjairól lehet olvasni szinte havonta.

Ha a megfelelő források rendelkezésre állnak, akkor ilyen problémák nem alakulnak ki. Teljesen függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti vezetésű településről, kerületről van szó, mivel mindenkinek érdeke az, hogy a saját települése, kerülete jól működjön, a szavazói pedig elégedettek legyenek. A felelősség itt ismételten a kormányt terheli, hiszen végső soron ők döntenek a rendszer működéséről, és a forrásokról is. Méghozzá több mint tizenöt éve. Kétharmaddal. A kerületnek szinte semmiféle valódi beleszólása nincs abba, hogy milyen segítséget vehetnek igénybe, azzal csupán élni tudnak, ha rendelkezésre áll. Nyilván a kormány számára jelenleg nem/sem az a legfontosabb, hogy minden speciális nevelési igényű gyermek mellé megfelelő tudással rendelkező, normálisan megfizetett szakembert helyezzenek. Noha volt 15 évük arra, hogy helyretegyék a rendszert, ez soha nem volt és nem is lesz prioritás számukra. A fontos mindig is az volt, hogy bármi áron, de bebetonozzák a hatalmukat, és biztosítsák a sajátjaik számára a szinte felfoghatatlan mennyiségű pénz összeharácsolásának lehetőségét. Hogy eközben óvodások gyermekkorát és ezzel talán egész életét tették/teszik tönkre? Hát ez van.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!