Változatlanul fuldoklunk Júdás kezei között, a helyzet nem változik számára, számunkra viszont igen, ha hinni lehet a közvéleménykutatóknak és a közhangulat sok helyen azért tapintható változásának. Eléggé érdekes jelenség ez, magamon is tapasztalom. Egyik percben azon veszem észre magam, hogy ezek minél nagyobb szarban vannak, nekem annál jobb a kedvem, néha még a térdemet is megcsapkodom a tenyeremmel, a másik percben viszont belegondolok abba, hogy ezzel párhuzamosan nekünk egyre többe kerülnek az életéért futó rezsimnek az újabb és újabb disznóságai, akkor hajlamos vagyok depresszióba esni. Meg persze attól is ez utóbbi lép fel, hogy hiába derülnek ki egetverő lopások és a propagandaátverések tucatjai, valamiért mégse akarja úgy igazán kiverni a biztosítékot a népnél, és ilyenkor az a rossz érzésem támad, hogy ha mindenki szarik bele mindenbe, ha ezek a brutális tételek nem lépkedi át az ingerek küszöbét, akkor az lesz, ami tizenöt éve mindig: a sok ellopott milliárd szépen, lassan a feledés homályába vész.
Mert ugye volt ezeknek már egy nagy húzásuk szinte a legelején a magánnyugdíj-megtakarításokat illetően, de abból is csak legenda lett, a számonkérés meg érdeklődés hiányában elmaradt. Az nagyságrendileg 3000 milliárdra rúgott, ez a nagy bankrablással összefüggő olyan 600 milliárd körül van, amit a Matolcsy-klán bűvészkedett össze. Továbbá ha minden igaz, akkor 1500 milliárd ment az akkumulátorbiznisz temetőjébe, és van még kismillió 1-2-3-10-20 milliárdos összeg, ami már fel se tűnik, mert csak csepp a hatvanpusztaverszáji szökőkút langyos vízében.
Tehát itt van a pedofil kegyelmi botrányba belebukott hegedűvirtuóz, a jogállamiság fogalmával kapcsolatban valószínűleg a mai napig hadilábon álló egykori igazságügyminiszter asszonyság jelenlegi liblingje és legújabb támasza, a Windisch nevű László ÁSZ-elnök, aki a nemzet bankjából ellopott százmilliárdokkal kapcsolatos vizsgálat ügyében. A 24.hu Della podcastjában Windisch többek között arról beszélt, hogy az Állami Számvevőszék vizsgálatai alapján nem tűnt el az MNB-alapítványok 500 milliárd forintos vagyona, a kár inkább 150 milliárd forintra tehető. Varga Judit hites párja ugyanakkor azt is állította, hogy nem ért egyet Matolcsy még jegybankelnökként tett állításaival, miszerint az alapítványok vagyona még nőtt is, ugyanis vagyonvesztés, értékvesztés szerinte mindenképpen fennáll az MNB-alapítványok lengyel és svájci befektetésein. Windisch azt mondta, Orbán Viktor felől nem jött kérés, utasítás, hogy vizsgálják az MNB és alapítványai gazdálkodását, és ha valamit, ezt biztosan elhihetjük neki. Arról is beszélt, hogy Matolcsy Ádám nem került képbe az ÁSZ-vizsgálatoknál, nem szerepel a jelentésekben, ezért meglepte, hogy nyilatkozott az ügyben. Hogy ezzel rontott-e a helyzetén a korábbi jegybankelnök fia, azt nem tudja, de biztos, hogy nem javított, az ÁSZ-elnök arról is csak a sajtóban olvasott, hogy Matolcsy Ádám Kovács Petra néven levelezett több tucat cégvezetővel.
Ez valami egészen fantasztikus. Hogy ezek soha semmit nem tudnak, nem hallanak és nem látnak, hogy itt senki nem ismer senkit, azt sem tudják, ki kicsoda. Ezeknek, akik az ellenségeikről többet tudnak, mint az általuk kiszemelt áldozat – akit éppen lejáratnak, meghurcolnak, alaptalanul vádolnak vagy rágalmaznak a KESMA-n, a metróaluljáróban elhelyezett plakátokon, a Youtube-on futó propagandavideókon keresztül – saját magáról valaha is tudni fog, fogalmuk sincs, hogy Matolcsy megmilliárdosodott fiacskája miért nyilatkozik, mikor meg sincs vádolva. Júdás meg? Hogy ő utasítást adna bármire is? Hogyan tehetné, amikor ő sem tud semmiről, egyébként se foglalkozik üzleti ügyekkel, van neki annál fontosabb teendője, mint hogy a saját egykori jobbkezének a körmére nézzen. Pláne egy olyan országban, ahol a jegybank köztudottan kizárólag a törvényeknek alávetve, politikától függetlenül működik. Hát kinek jutna ezt eszébe kétségbe vonni ott, ahol miután kiderült számára, hogy nem töltheti be élete végéig a jegybankelnöki tisztséget a Matolcsy-klán feje, a György kipakolta a kócerájt, és eltüntette a lóvét az összes égtáj irányába. Megtehette ezt úgy, hogy mindenféle oknyomozó újságírók, civil szervezetek már évekkel ezelőtt jelezték, hogy probléma van, feljelentést is tettek, mert már akkor messziről bűzlött az, ami az MNB alapítványai körül történt. Az a Júdás pedig, aki időről időre, két tenyérviszketés között mindenféle elégtételt, leszámolást, nagytakarítást, poloskamentesítést helyez kilátásba, magával és a klientúrájával fölöttébb elnézően bánik. Holott:
Maga Orbán Viktor írta alá azt a kormányrendeletet, ami alapján az MNB alapítványa a PADME árverés nélkül, rendkívül nyomott áron megvehetett egy 1500 négyzetméteres budavári ingatlant, a korábbi Burg hotelt.
Más földi halandót ezeknek a súlyos, brutális vádaknak a legapróbb gyanúja miatt is meghurcolnak és sittre vágnak, ezek meg nem olvasnak sajtót, nem ismerik a részleteket, és azt sem tudják, hogy ki kivel van. És megússzák és kipofázzák és rendületlenül hülyének nézik a keményen csodálkozó kisembert. Mert csak. Azt mondjuk nem értem, hogy akkor az ő házi médiájuk és kiterjesztett nyomozóhálózatuk minek van? Mi a fasznak van szuverenitásvédelmi sóhivatal, ha az csak azokat baszogatja, akik feltárják a regnáló hatalom gazemberségeit, amelyeket ráadásul saját polgárai ellen/kárára követ el (!), és az állami szervek helyett pofaszélben nyomoznak, feltárnak, kiderítenek, hogy nekik, a regnálóknak már csak ítéletet kellene meghozniuk a saját korrupt embereikkel kapcsolatban. Szóval azt akarom ezzel mondani, hogy a Pál utcai fiúk gittegylete komolyabban vehető szervezet, volt mint például az ÁSZ, az ügyészség vagy éppen a rendőrség. Akiknek az a legnagyobb problémájuk, hogy azt bizonygassák, hogy a Telex vagy a 444.hu kitől és milyen formában kap támogatást, miközben az hidegen hagyja őket, hogy jelen esetben mintegy 500 milliárd forintnyi közpénz veszítette el a jellegét, és egész egyszerűen eltűnt abból a bankból, ami az állam tulajdona. Beszarsz, behugyozol és a végén indiántáncot járva önként vonulsz be egy elmegondozóba.
És mielőtt teljesen megőrülnél meglátod Nagy Pityu agrárminisztert Bábolnán, ahova nyugtatni ment a kedélyeket, vagyis a helyieket, hogy ne hisztizzenek, amiért őminisztersége utasítására náluk földelik el a Dunakilitin és Darnózselin száj- és körömfájás miatt leölt 3500 szarvasmarha tetemét. A bábolnaiak szerda reggel „csendes” demonstrációt tartottak és élőlánccal is tiltakoztak, azonban miután Nagy megérkezett és megpróbálta megnyugtatni a helyieket, azok kinevették az agrárminisztert, amikor pedig közölte, hogy „valahol el kell temetni az állatokat”, és ezt olyan helyen tudják elvégezni, „ahol évtizedek óta, állami területen kijelölt dögkert van”, hangos tiltakozás fogadta a szavait. Ez elég megengedő és szolid megfogalmazás, mert konkrétan az anyjába küldték el a pödrött bajszú agrárminisztert, aki kanállal ette a kocsonyát télen és ezt büszkén posztolta is. Mondok én valamit, Pityu. Szerintem vigyétek a dögöket a dögkútba. Tudok is egyet, Felcsút mellett van, és körbe van kerítve. Ha nem találnátok, akkor keressétek a zebrákat, ott lesz valahol a közelben!
Ceterum censeo: az orbáni rezsim bukni fog!
A címlapon Matolcsy György MNB-elnök egy sajtótájékoztatón a jegybank székházában 2019. március 26-án. Mellette Nagy Márton és Windisch László akkori alelnökök. (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)
Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!
A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.