NEHAZUGGY

Azt nyilván nem mondhatják, hogy elcsesztük, széthordtuk, elkártyáztuk

Akkor ezt engedjük el, hogy pontosan mikortól ketyeg az óra, konkrétan mikortól számoljuk azt a 24 órát, ami elegendő ahhoz (talán még sok is), hogy Donald Trump elhozza a világbékét, vagy legalább az ukrajnai békét. Semmi másért, csak azért, hogy az Orbán-párt szavazóinak ne kelljen megfizetniük annak a katonai hadműveletnek az árát, amihez nekik semmi közük nincs. Vagyis hát csak annyira engedjük el, amennyire ezt Szijjártó Péter hisztérikus külgazdasági és repülésügyi külügyminiszter engedi nekünk, aki tegnap soros volt a közpénzből fenntartott pártrádióban (majd ráküldték a TV2-ben magyarázkodó főnökét), hogy felöklendezze pártja és kormánya mindenféle konkrétumok nélküli szép reményeit arról, hogy jön az aranyélet, elvtársak. Jó, nem azt mondta, hogy végre nem kell a magukat megadni, a hazájukat a moszkvai háborús agresszor lábai elé odadobni nem hajlandó ukránokat támogatni, hanem eufemisztikusan úgy fogalmazott: nem kell újabb forrásokat a háborús környezet kihívásaira fordítanunk.

A lényeg ugyanaz: nehogy már békepárti mimagyarok finanszírozzuk a háborúpárti ukrán nép honvédő háborúját. Még mit nem? Hát választás lesz itt másfél év múlva, és ugyan Donald Trump győzelme szinte olyan, mintha maga a Fidesz és Orbán Zseni Viktor nyert volna választást, de azért mégse teljesen ugyanaz. A propaganda táncrendje szerint ezért Szijjártó is magán kívül lelkendezett ezen a sok ezer kilométerrel távolabbi politikai fordulaton, és bevallom, szerda óta nem értem ezt a delíriumos állapotot, ezt a teljesen indokolatlan hurráoptimizmust, amibe múlt szerdán testületileg beleesett az állampárt.

Ezért miután ma van a nagy napja annak, hogy Varga Mihály reménybeli jegybankelnök egyelőre pénzügyminiszteri minőségében benyújtja a parlamentnek a megint teljesen abszurd sarokszámokon nyugvó 2025-ös költségvetési törvényjavaslatot, amit – mint már ITT is volt szó róla – hazug módon békeköltségvetésnek neveznek, pedig az égvilágon semmi köze nem volt az amerikai elnökválasztás eredményéhez, mint ahogy a nemzeti konzultáció eredményéhez sincs semmi köze a gazdasági semlegesség politikájának, mindent már korábban, előre eldöntöttek, a nemzet első számú kerozinégetőjének tegnapi szavalata alapján megpróbálok közelebb kerülni a megértéshez. Tehát mit állít Szijjártó, mi következik szerintük abból, hogy a köztörvényes republikánus bűnöző bálványuk nyerte a választást Amerikában?

– Elsősorban az következik, hogy egy teljesen új politikai realitás, egy új politikai környezet jött létre: az új amerikai adminisztráció élén az univerzum egyik leghazugabb emberével az eddigi háborúpárti állásponthoz képest egy homlokegyenest ellentétes, békepárti megközelítést fog képviselni, ami pedig „megkérdőjelezi és a változás kényszere elé állítja azt a teljes kudarcot vallott európai stratégiát, amely a fegyverek szállítására, a fegyverek Oroszország területén történő bevetésére, újabb szankciós csomagok elfogadására irányult”.

– Másodsorban az következik, hogy ez nemcsak a globális politikában, hanem Magyarország életében is új realitást jelent, jó sansz van arra, hogy „a jövő év már vissza tudja hozni a békét Európának”, és nyilvánvalóan a békében egészen más gazdasági lehetőségek nyílnak ki, mint egy háborús időszakban. Egy olyan költségvetést fognak előterjeszteni, amely már erre a békeidőre reflektál, amelyben már nem kell újabb és újabb forrásokat a háborús környezet kihívásaira fordítani, hanem azokat fordíthatják az emberek mindennapi életét jobbá tevő intézkedésekre, mint a családi adókedvezmény megduplázása, a kis- és közepes vállalkozások soha nem látott mértékű támogatása, a 13. havi nyugdíj megvédése, vagy a fizetések vásárlóértékének növelése.

– Harmadsorban nem kell fosni a kereskedelmi háborútól, mert voltak globális kereskedelmi konfliktusok korábban is, amikor Donald Trumpnak hívták az Egyesült Államok elnökét; ezek nem új típusú fejlemények a világgazdaság két legnagyobb szereplője, az Egyesült Államok és Kína között. Addig jó, amíg ez a verseny az egész globális gazdaság szempontjából inspiráló jellegű, és nem alakul át olyan kereskedelmi háborúvá, ami aztán gazdasági hidegháborúhoz vagy blokkosodáshoz vezet. (via MTI)

Ha nem volna oly elcsépelt, jelentéstartalmát tekintve elinflált, elég lenne annyit írni, hogy most fusson mindenki, amerre lát. Ehelyett arra hívnám fel a figyelmet, hogy természetesen senki nem tudhatja, mert alighanem maga Trump se tudja nem azt, hogy a beiktatása utáni fél órában mit fog képviselni a kormánya ahhoz képest, amit az Európai Unió legkorruptabb kormányának/második legszegényebb országának külügyminisztere szerint állítólag képviselni fog, de valószínűleg azt se, hogy mi lesz az első dolga holnap, miután leküldte az első diétás kóláját. Ezért ezer kilométerekkel Mar-a-Lago-tól arról álmodozni, hogy az Amerika naggyá tételével házaló futóbolond majd kezét-lábát töri azért, hogy inspirálja a globális gazdasági versenyt, és ettől remélni, hogy a magyarországi választás előtt majd megint lesz mibű osztogatni az állampártnak, eléggé ijesztő.

Összefoglalom az Oroszország elleni szankciók miatt dohogó, a kiszámíthatatlan Donald Trump dicsérete mentén az Európai Uniót menetrend szerint mocskoló Lavrov-párti Szijjártó szavainak jelentését. Nem ezt mondta, de ez a jelentése. Szijjártó pártja és kormánya másfél évtized alatt csúnyán szétverte, megnyomorította a magyar gazdaságot, a világgazdasági konjunktúra éveiben kiszámíthatóan széthordta az országot, de sajnos Vlagyimirovics ukrajnai háborúja véget vetett a habzsidőzsinek, a kormányzati korrupció miatt az uniós ingyen pénz évek óta nem érkeznek, az ország szügyig áll a méregdrága gigahitelekben, de másfél év múlva választást kéne nyerni úgy, hogy ezúttal van valódi ellenfél, a kormányzáshoz azonban se képesség/tehetség, se lehetőség, az ellopott pénz visszapakolása a kasszába nem pálya, úgyhogy a Donald Trump által majd jövőre kitört békére és egy csomó önámításra (pl. 397,5 forintos euróárfolyam) felhúzott 2025-ös költségvetést (ami nem mellesleg hemzseg a brutális megszorításoktól) elnevezték a békéről, és most ezzel nyomulnak. Azzal, hogy maguktól képtelenek a magyar emberek életét jobbá tenni, de jön a külső segítség, egy másik ország elnöke majd megvédi a 13. havi nyugdíjat.

Mindeközben az a büdös nagy helyzet, hogy az elmúlt 14 évben, amelynek nagy részében nem volt háború, most is szerencsénkre csak a szomszédban dúl a háború, az adócsökkentő hírében álló Orbán-kormány a korrupciós gépezet dübörgésének zajában kegyetlenül elfuserálta a hatalommegtartásnak alárendelt gazdaságpolitikát (az adópolitikára különös tekintettel), ezért most letolt gatyával állnak a recesszió vérzivatarban, és hiába fordítják el a fejüket, hiába zavarják más országokba lakni a kritikusaikat, hiába kotkodácsolnak minden csatornán a hamarosan most már aztán igazán bekövetkező felpattanásról, a környező országok fejlettségben, teljesítményben, versenyképességben úgy húztak el a büszke és erős Magyarország mellett, mint a vadludak. Közép-Kelet-Európa egykori éllovasa mára a sereghajtókkal – Romániával és Bulgáriával – versenyez.

Vagyis a penetráns, és egyre romló gazdasági viszonyok kontextusában ez a kórosan elfuserált gazdaságpolitika ütközik össze a választások mindenáron megnyerésének kényszerével, amit egyre durvább adókivetések/adóemelések kísérnek, ők meg két Bokros-csomagot megszégyenítő megszorítás között szánalmas látszatkedvezményekkel (rongyos 4 millió forint hitelért kösd magad röghöz, munkásfiatal!) és Trump békéjére hivatkozással húzogatják a kormányzati látszatnagyvonalúság mézesmadzagját a kizsigerelt, megfáradt alattvalók kifejezéstelen arca előtt. Az egyik kezükkel megemelik a családi adókedvezményt, a másik kezükkel a dupláját veszik vissza a brutálisan megemelt bankadóval. Aki nem jogosult családi adókedvezményre, attól meg nem visszavesznek, hanem elvesznek. A propaganda szerint nem a pórnépet adóztatják, hanem a gonosz multikat, bankokat, mert fizessenek a gazdagok, de a végkifejlet pont az ellenkezője: a populáció szív, lecsúszik, elszegényedik, miközben az egy vőre eső jövedelem tekintetében az Orbán-família és a holdudvar kenterbe veri egész Európát.

Úgyhogy világ szégyenére a világpolitika legszuverénebb kormánya megint a legsötétebb emberi ösztönökre építve sütkérezik Donald Trump erős ember árnyékában (képzavar, de adekvát) és megpróbálja elhitetni a szétszéledésnek indult nyájával, hogy azért élnek szarul, azért halnak éhen a nyugdíjukból, azért nem ér semmit a fizetésük, mert a rohadt ukránok még mindig nem tették le a fegyvert az Orbán Balázs-formula szerint, de majd Trump rendet vág. Nem azért, mert a megmentőnk, hanem mert a harcostársunk. Nem pontosan értem, hogy miért gondolják jó ötletnek a saját alkalmatlanságuk, tehetetlenségük beismerő vallomását kipakolni a kirakatba, viszont belátom, hogy azt csak nem mondhatják, hogy elcsesztük, szétloptuk, elkártyáztuk. Pedig ez a helyzet.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább