NEHAZUGGY

Ez van a politikai szélhámosokkal: mindig leköpik saját magukat

És nem, nem kellett doktori fokozattal rendelkező tenyérjósnak lennem ahhoz, hogy előrelássam tegnap: őfényessége, az Európai Unió soros elnökét adó Magyarország miniszterelnöke, akinek könnyen belátható okokból nem a kedvenc tartózkodási helye az Európai Unió, és annak bármely intézménye (ő akkor szereti a hanyatló Nyugatot, amikor oda zabálni, kikapcsolódni, pereputtyot látogatni, nyaralni megy, vagy a hozzá hasonló szélsőségesek oldalán szidni a Nyugatot) rendületlenül fel fog mosni von der Leyennel is, Weberrel is és mindenkivel is, aki az illiberális-moszkovita korrupciós politikáját bírálja. Vagyis a saját, patriótának csúfolt szélsőségesein kívül szó szerint mindenkivel, aki kiismerte és tudja, hogy nem arra kell figyelni, amit mond, hanem amit művel.

Hát nem okozott meglepetést, minden a várakozásoknak megfelelően történt. Eleve úgy ment oda, hogy pontosan tudta, mire számíthat, de azért az előre eltervezett forgatókönyv szerint teátrálisan megforgatta a szemét azon, hogy minő fájdalom, mennyire sajnálatos, hogy ő vitázni akart volna, de sajnos nem volt kivel, mert az Európai Parlament az ócska propaganda terepévé. Nehéz ezzel mit kezdeni, és azzal se könnyű, hogy miközben lexikonnyi könyveket lehetne írni arról, hogy tizenöt év alatt miképpen lopta szét törvényesen Magyarországot, hogy az öccsétől az apjáig, a gázszerelőjétől a vejéig az egész pereputtya azért lett milliomos és milliárdos, mert ő a miniszterelnök, egyszerűen benyögi, hogy „MINDENKI TUDJA, HOGY SEMMI SEM IGAZ” az őt ért korrupciós vádakból, és ezért is viseli jól a vádakat.

Bár nem erről akarok most elsősorban elmélkedni, de azért érintőlegesen idetartozik: szerintem egyáltalán nem azért viseli jól a vádakat (már ha egyáltalán, én azért láttam a szétesés előtti dühbe gurulás és megborulás jeleit, amikor visszakapta a szót, hogy reagálhasson a parlamenti csoportok vezetőinek felszólalásaira), mert nem igazak, hanem azért, mert egy szociopata vonásokat mutató erkölcsi árvízkárosult, akinek káromkodásként hat a szájából, amikor mások morális felelősségét firtatja. És tegnap is sikerült eljutnia mások morális felelősségéig. Szóval nem először írom le, de fontos: egy tisztességes ember, aki életében nem lopott el soha semmit, nemhogy egy fél országot, nemhogy komplett generációk jövőjét, aludni sem tudna, ha az egész családja azoknak a közpénzeknek a környékén sertepertélne, amelyeknek a közelében sem lehetne keresnivalójuk egy demokratikus országban. (Egyenlítői-Guinea, Csád vagy Kongó, amelyekkel gazdasági és egyéb együttműködési megállapodásokat kötött az Orbán-kormány mondjuk nem véletlenül nem demokratikus és nem is szabad országok). Ahol Orbán ül, onnan nettó lúzerség, de én is azok közé tartozom, akik rohadt szarul és nagyon keveset aludnának a helyében. Tudva, hogy még a saját hívei számára is világos, hogy se az MSZMP-propagandista apja, se az aluliskolázott gázszerelője, se a vietnami vendégmunkások Magyarországra hozatalával seftelő öccse, se az önérzetes apja lánya, se a pufidzsekis veje nem lenne sehol, a kutya nem tudná, hogy kicsodák, ha nem ő lenne a miniszterelnök és nem nála lenne az ország kasszakulcsa. Aki egy félhülye gázszerelőből Forbes-listás milliárdost csinált, és beleröhög Európa pofájába, hogy semmi nem igaz abból, hogy ő korrupt, a magyar demokrácia pedig köszöni szépen, jól van, vérbő és erőteljes.

Úgyhogy igen, felmosott. Felváltva levegőt kapkodva háborgott, mindent tagadott, értetlenkedett, bezzegezett és bosszút ígért a kritikusainak (megint úgy értette, hogy azok Magyarországot támadták meg, holott az ő illiberális, korrupt, moszkovita politikáját bírálták mindössze), nekem pedig – aki perverz módon végignéztem és végighallgattam elejétől a végéig a vitát – végig az az érzésem volt, hogy mekkora gáz és mekkora szégyen ez az egész, atyaúristen. Jó, ehhez nem kellett volna közel három órát elvesztegetni a tyúkszaros életemből, hiszen nem az európai korrupt DNS tegnapi strasbourgi jelenése óta nyilvánvaló, hogy ez az ember többek között azért van még mindig hatalmon, mert kulturálisan, mentalitását és erkölcstelenségét tekintve kilóg Európából, mert gyűlöli azokat, akik tükröt tartanak neki, és mert a korrupción és a keleti eltévelyedés és önsorsrontás politikája mellett a magyar társadalmat a Brüsszel elleni háborúra kondicionálta, és sikeresen elhitette 2-3 millió emberrel, hogy nem miatta szegények, boldogtalanok és szerencsétlenek, hanem mert a hungarofób Európai Unió von der Leyenei és Manfred Weberei, a zöldek, a liberálisok, a baloldaliak, a Daniel Freundok és a sorosista gyíkemberek el akarják veszejteni Mária országát. Nincs értelme, nonszensz, egy büdös szó nem igaz belőle, de működik. Legalábbis eddig működött. Igaz, kellett hozzá az a bőven ezermilliárd fölötti adófizetői pénz, amit Rogánék arra fordítottak, hogy a saját pénzükön hülyítsék a magyarokat. Ez valóban hungarikum, a magukat patriótáknak nevező homofób politikai bakelitkeresztényeknek van mire büszkének lenni.

Ámde mielőtt végleg kisiklatom az eredeti gondolatmenetemet, bár az Orbán Balázs által véletlenül leleplezett kapitulációpártiságot is érintették a felszólalók, de azért a korrupció, a moszkovitizmus úgy általában és a jogállamiság szétverése kicsit nagyobb figyelmet kapott: morálisan egészséges ember meg sem próbálta volna provokatív céllal magával hurcolni és a tekintélyes háta mögé odaültetni nevezett politikai igazgatót, aki ugyan az ország egy része és az 1956-ról érdemi tudással rendelkező európai közvélemény számára maga is egy erkölcsi hulla, de Rogán szondáin átment, ezért nem kellett megszégyenülve lemondania, miután azt találta mondani, hogy mimagyarok bizony nem követnénk Zelenszkij példáját, mi bizony nem védekeztünk volna Vlagyimirovics vörös hadseregével szemben. Orbán Balázs mutogatása az Európai Parlamentben több mint jelzésértékű, miután sokan, többek között Magyar Péter is hazaárulással felérő kijelentésnek tartják, amit mondott, különösen ha hozzávesszük, hogy 1956 és az orosz ukrán háború kapcsán az Ursula von der Leyen bizottsági elnök álal elmondottak mennyire kihozták a sodrából a legkorruptabb uniós miniszterelnököt.

Mit mondott az elnökasszony? Azt mondta, hogy még mindig vannak olyanok, akik nem Oroszországot és Putyint, hanem a szabadságáért küzdő Ukrajnát hibáztatják a háborúért. A magyarokat teszik felelőssé az ’56-os orosz invázióért? – tette fel a kérdést, majd Csehország és Litvánia történelmi példáját hozta fel, azt állítva: „Nincs olyan európai nyelv, amelyben a béke a megadással lenne egyenlő, a szuverenitás pedig a megszállással.” Mit válaszolt erre Orbán?

Szándékosan kerültem az elnökség kapcsán Ukrajnát, de ha akarják, hát beszéljünk róla. Bizottsági elnökasszony, a leghatározottabban utasítom vissza, amit mondott. Minden analógia és összehasonlítás, ami a magyar 56-os szabadságharcosokat veti össze Ukrajnával tévedés és meggyalázása a magyar szabadságharcosok emlékének. Semmi közös nincsen 56-ban meg az orosz-ukrán háborúban. A magyar szabadságharcosok nevében minden fals, félrevezető történelmi analógiát visszautasítok.

Ezt ugyanaz az ember mondta, aki szinte napra pontosan két évvel ezelőtt Berlinben, a Cicero közéleti folyóirat és a Berliner Zeitung című napilap rendezvényén azt találta mondani, hogy a szíve az ukránokkal van, és támogatja az EU-hoz való közeledésüket. Azt is mondta, hogy a magyarok jobban megértik a helyzetüket, mint bárki más, méghozzá azért, mert 1956-ban megtapasztalták, milyen az, ha az orosz hadsereg bevonul egy országba. Szó szerint, még egyszer hadd idézzem itt is, a tegnapi őrjöngése után különösen tanulságos:

„56-ban Bucsát Budapestnek hívták. Tehát ha valaki tudja, mit jelent a katonai támadás és elnyomás az oroszok részéről, hát mi tudjuk. Hát a mi Zelenszkijünket fölakasztották!”

Mit tett Orbán Viktor tegnap, amikor arra emlékeztették, hogy az orosz-ukrán háborúban nagyon világos, hogy ki az agresszor és ki az áldozat, igazán időszerű volna befejezni ezzel kapcsolatban azt az ízléstelenkedést, hogy azt sugalljuk, itt valójában az áldozat tehet arról, hogy megtámadták? Orbán Viktor a leghatározottabban visszautasította, amit ő maga mondott a saját szájával. Senki nem kényszerítette rá, önként, dalolva, barátok közt szólta el magát, ahogy nemrég a politikai igazgatója is. Mit tett Orbán Viktor tegnap az Európai Parlamentben? Leköpte saját magát. Azt az önmagát, aki saját maga szerint meggyalázta a magyar szabadságharcosok emlékét.

Ez a baj a köpönyegforgató, elvtelen politikai szélhámosokkal, akiknek egyetlen dolog fontos: hogy uralják és megnyerjék a pillanatot. Előbb-utóbb mindig leköpik magukat, és mindig kiderül, hogy vagy akkor hazudtak, vagy most hazudnak. Hogy hazudnak, az nem kérdés. Nemzeti szégyen, hogy közben történelmi hősök emlékén taposnak a pillanatnyi politikai érdekeiknek megfelelően. Ez legalább akkora, ha nem sokkal nagyobb bűn, mint hogy közben vérkorrupt szar alakok is.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább