Július 25,  Csütörtök
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Inkább a tömegsportokat kellene támogatni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,369,185 forint, még hiányzik 630,815 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azokban az iskolákban, ahol a tornatermek, tornatermek szűkössége vagy hiánya miatt nem lehet szakszerűen megtartani a heti öt testnevelésórát, legyenek elméleti tanórák, például tanítsanak a diákoknak sporttörténetet – a Népszava értesülései szerint ezt javasolta az oktatásirányítás az érintett intézményeknek, miután az Orbán-kormány nemrég szigorított a testnevelésórák alóli felmentés szabályain.

Megint arra a következtetésre kell jutnunk, hogy mennyire nem véletlen, hogy Pintér Sándor kapta meg a közoktatást is, aki ilyen és ehhez hasonló nagyszerű ötletekkel képes előállni. Az nem elég, hogy heti öt órában nyúzzák a szerencsétlen diákokat, hiszen Orbánék szerint le kell fogyniuk a magyar fiataloknak, de ehhez még csak a feltételek sem adottak. Arról most ne is beszéljük, hogy bár nyilván a túlsúly nem minden esetben választás kérdése, hogy ha egészséges életmódról van szó, azért a Fidesz-kormány nem feltétlenül mutat példát. Arról nem beszélve, hogy Orbán Viktor annak idején pocakos tábornokokat emlegetett, ez a típus állítólag a halála, miközben azért lássuk be, nem úgy tűnik, hogy ő maga az egészség szobra lenne.

De megértem, tény és való, hogy elég sok fiatal (és nem fiatal) is elhízott, amin változtatni kell. Csakhogy nagyon nem mindegy, milyen módon, hiszen csak azért, mert hetente 5 testnevelés órát tartanak, a dolgok még nem fognak megváltozni. Egyrészről ezt felmérések is bizonyítják, másrészről pedig ezzel csak plusz terhet rónak az oktatási intézmények vezetésének nyakába. Már az én időmben is küszködtek az iskolák a testnevelésórák megtartásával, hiszen még ha volt is tornaterem, egyszerűen túl sok osztály volt az épületben ahhoz, hogy mindenkinek legyen lehetősége annak használatára. Így hát heti 3 testnevelésórából körülbelül két alkalommal bent rohadtunk az aulában. Vagy körbe-körbe futottunk, vagy lépcsőztünk, esetleg az aulában kellett mindenféle gyakorlatokat végrehajtani. Ha „szerencsénk” volt, akkor kimehettünk, és az iskola épülete körül futhattunk egészen addig, ameddig véget nem ért az óra.

Nyilván százévente egyszer fordult az elő, hogy olyan tevékenységet folytathassunk, amelyet egyébként kedveltünk is. Ugyan volt egy kinti sportpálya, de azt a legritkább esetben használhattuk, következésképpen a foci szinte tiltott volt számunkra. Alkalomadtán, ha éppen olyan kedve volt a drága testnevelőnek – még a tornaterembe is bemehettünk, ahol a legtöbbször szekrényugrást és kötélmászást kellett gyakorolnunk, de néha megengedték, hogy mondjuk kézilabdázzunk. Persze órák után volt lehetőség a sporttevékenységekre, de erre igen kevesen jelentkeztek, ez is mutatja, mennyire fontos lett volna, hogy még az órákon megszerettessék a fiatalokkal a testmozgást. Mondhat nekem bárki amit csak akar, kétlem, hogy van olyan fiatal, akit lázba hozna a szekrényugrás vagy a kötélmászás. A többség számára a csapatsportok azok, amelyek élvezhetőek, hiszen nem csak csapatszellemet építeni, de akár barátokat is lehet ezzel szerezni. Arról nem is beszélve, hogy az ember észre sem veszi, hogy több száz kalóriát elégetett egy olyan tevékenységgel, amelyet ráadásul akár még kedvelt is.

Erre jön a kormány és ahelyett, hogy mondjuk a focit népszerűsítené – nem, nem a klubfocira, vagy a nemzeti válogatottra gondolok, hanem a tömegsportokra –, inkább már arról beszél, hogy elméleti sportoktatást kellene tartani. Ez nyilván hasznos azok számára, akik ezen pálya felé vonzódnak, de kétlem, hogy a többség ilyen lenne. Ha lenne esze a kormánynak, akkor inkább még több kisebb, akár lakótelepek melletti sportpályákat hozna létre, ahol ingyenesen lehet focizni. Mert az nagyszerű, hogy van számtalan műfüves csilli-villi sportpálya akár falun is, de ha azért több ezer forintot kell fizetni, akkor az embernek a kedve is elmegy tőle. Emlékszem, annak idején mi ingyen mentünk le a sportpályára focizni. Lehet, hogy elég vadak voltak a körülmények, de a focihoz és ahhoz, hogy az ember jól érezze magát, nem kellenek mindenféle milliós fényszórók, vagy épp fűtött gyep, elég ha van egy pálya, két kapu és egy labda. Más sem kell egy fiatal boldogságához.

De ott van az úszás, a kézilabda vagy a kosárlabda is, amelyeket elég könnyen meg lehetne szerettetni a fiatalokkal. Nem hiszem, hogy ezt feltétlenül iskolai közegben kellene megoldani, de ha már ott a lehetőség, akkor ezt is ki lehetne használni. Ha valóban az a kormány célja, hogy a fiatalok kevésbé legyen túlsúlyosak, akkor a tömegsportokat kellene népszerűsíteni, és könnyen elérhetővé tenni a többség számára. Mert nincs az emberek többségének több ezer forintja úszóbérletre, focipálya vagy sportcsarnok kibérlésére. Hogy miként lehetne ezt megoldani, azt én magam nem tudom, de nem is én vagyok a sportért vagy az egészségért felelős miniszter, államtitkár. Elvégre ezeket a túlfizetett senkiket azért tartjuk, hogy megoldásokat találjanak a különböző problémákra. Ha erre sem képesek, akkor mégis mire kapják a fizetésüket?

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.