Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Ordítok Blog


A jól bejáratott, kényelmesre kitaposott status quo megszűnt

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,732,797 forint, még hiányzik 1,267,203 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A választási lázban égő pártmédia szakított időt arra is, hogy megmagyarázza – vagy legalább utaljon arra -, miért is kellett megvásárolni annyira nagyon a repteret akkor, amikor már talán a szektatagok is tisztában vannak azzal, mennyire szűkösen áll a kassza. Persze ez is csak arról szól, amiről minden szól mostanában; az elmúlt 14 év előtt elmúlt 8 évben szétlopták az országot, az Orbán-kormány nem lop (eleget), hanem hazafiasan visszaszerzik a közvagyont. Önzetlenül. Az meg tényleg csak a véletlen műve, hogy ezeket a közpénzből vásárolt, lehetőleg közpénzből rendbe tett, feltőkésített vagyonelemeket a legjobban Mészáros, Tiborcz és még néhány kiválasztott tudja csak működtetni. Ha tudja. Ha nem tudja, akkor legfeljebb ismét megveszi jó kormányunk a mi pénzünkből. Merthogy első a közérdek, azért rakták már körbe a Balatont nerencekkel, mert az nekünk olyan nagyon jó. Szóvalhogy reptér, azt írja a neves (Sára Botond a neve neki) szerző:

A baloldal pedig 2010 óta szemérmetlenül nevezi lopásnak azt, amikor a jelenlegi kormány visszavásárolja azokat a stratégiai vagyonelemeket, amelyeket ők, Gyurcsányék az eredeti ár töredékéért elkótyavetyéltek. A repteret speciel az oroszoknak. (Pesti Srácok)

Na szóval. Az van, hogy a reptér egy részét – nagyobb részét – valóban a Gyurcsány-kormány idején, 2005-ben értékesítette a magyar állam, mégpedig az angol BAA cégcsoportnak. Tette ezt azért, mert a reptér forgalma megkétszereződött, komoly beruházásokra volt szükség, de pénz nem volt rá. Megtartották a tulajdonrész 25 százalékát, amit 2011 júniusában adott el a magyar állam a német  HOCHTIEF-nek (idő közben a brit cég is nekik adta el a saját tulajdonrészét). Felhívnám ismét a figyelmet az eladás dátumára és arra a nem teljesen elhanyagolható tényre, hogy a MALÉV 2012-ben ment csődbe. Tudomásom szerint egyik időpontban sem Gyurcsány Ferenc felelt az ország ügyeiért, orosz szálat pedig egyáltalán nem látok, de a PS publicistája biztosan jobban tudja. Elvégre az ő gazdája van jóban Putyinnal, szóval biztosan jobbak az értesülései.

Ha a Fidesz ma megszerzi a szavazatok közel felét, akkor hatalmas fegyvertényt könyvelhet el: nemcsak a győzelmet, hanem azt is, hogy stabilan magához kötözze a racionális, gondolkodó, a saját érdekeit nem érzelmi szinten kezelő szavazók döntő többségét.

A vasárnap késő este elénk kerülő politikai képlet sokat elmond majd az ország sorsáról és kormányozhatóságáról a következő két-három parlamenti választáson.

Önkormányzati szinten – hála a Fidesz pragmatizmusának – Budapesten megteremtődött a politikai erőviszonyokból következő lehetősége annak, hogy Karácsonytól megszabaduljanak a budapestiek. Rémes lenne, ha az ország fővárosa egy újabb Demszky-éra jellegű pangást lenne kénytelen elszenvedni.

(Pesti Srácok)

Haladjunk sorban. A Fidesz 11 mandátumot szerzett az EP-ben, amit lehet ugyan győzelemnek nevezni, de nem nagyon érdemes. Ez mindenképpen komoly visszaesés, arról nem beszélve, hogy ameddig a Tisza párt 7 képviselőjét tárt karokkal várja a Néppárt, a Fidesz még most sem tudja biztosan, hol teheti majd le a kabátját. Már ha valahol egyáltalán. A vasárnap elénk kerülő képlet azt mutatja, hogy egy alig három hónapja felbukkant új szereplő egy két hónapja még ismeretlen párttal tökéletesen átrendezte a sakktáblát. Az ellenzék az eddig ismert formában lényegében megszűnt, pontosabban nem az ellenzék szűnt meg, hanem a parlamenti ellenzéki pártok halványultak el. De a Fidesz is sokat veszített. Annak ellenére, hogy természetesen a pártlapok tele vannak a világraszóló diadal hírével, szó sincs diadalról. A kormánypárt megingott, és igen, az ellenzéki pártok is. Akármennyire haragszanak most a különféle pártokkal szimpatizálók, bármennyire dühösek az elkötelezett hívek, bizony én továbbra is úgy hiszem, szükség volt erre a kijózanító pofonra. A parlamenti választásokig még van idő. Ha az ellenzéki pártok nem azt csinálják, amit szoktak – tehát marakodnak, mindenki mást okolnak, de eszükbe sem jut újragondolni a dolgokat -, akkor bukni fognak. És ezt egyedül csak maguknak köszönhetik, bármennyire másra mutogatnak.

Ha azonban képesek lesznek megújulni, ha összekapják magukat, ha a koncon marakodás helyett elkezdenek azon dolgozni, amiért eredetileg belevágtak a politikába, akkor ők is, de főként az ország is nagyot nyerhet. Én már túlságosan cinikus vagyok ahhoz, hogy őszintén reménykedni tudjak az ellenzéki pártok észhez térésében. Sokkal inkább arra számítok, hogy először egymásnak esnek, majd közösen – úgy értem, a Fidesszel közösen – nekiugranak a Tisza pártnak, minden baj okozójának. Ha ezt fogják tenni – és bárcsak tévednék! -, önmagukat semmisítik meg. A jól bejáratott, kényelmesre kitaposott status quo megszűnt, ha annyi megújulási készség sincs a pártokban, hogy ezt felismerjék és alkalmazkodjanak az új helyzethez, akkor nincs is semmi keresnivalójuk a politikában, nem érdemlik meg azt a pénzt, amit rájuk költünk.

A kormánypárt más tészta. Ők kezdésnek a hazudozásba menekülnek, de ebben sincs semmi meglepő, 14 éve egyvégtében hazudnak, nem most fognak ezen változtatni. A győzelemként kihirdetett vereség azt jelenti, hogy az EP választásokra a 2019-es választásokhoz képes több, mint egymillióval többen mentek el, ebből a Fidesz 190 ezer plusz szavazatot tudott összegereblyézni, és így bukott két mandátumot. A fővárosi közgyűlésben annyi helyet szereztek, amennyit a Tisza párt. Magyar Péterék tehát alaposan megcincálták az ellenzéki pártokat is, a Fideszt is, csak éppen ezt a Fidesz tagadja, az ellenzéki pártok azonban – sajnos szokásuk szerint – az önvizsgálat és felelősségvállalás helyett vad átkozódásba kezdenek. Ezzel együtt – vagy ennek ellenére? – az van, hogy az eddig újra és újra ismétlődő, a nagy ígéretekből csúfos kudarcba fulladt választásokhoz képest most valóban látható és érzékelhető a változás. És ez akkor is tagadhatatlan, ha Orbán Viktor és kórusa győzelmet harsog és köszönik a világraszóló győzelmet. Közben ők is tudják, hogy szó sincs ilyesmiről, hullik szét a rendszer, a vezér elfáradt, megöregedett a pártjával együtt. Itthon is elege van belőlük a többségnek, és bizony az Európai Unióban is. Ott történt némi jobbra-tolódás, de szó sincs áttörésről, tehát esély sincs arra, hogy a szélsőjobb átvegye a hatalmat. Így aztán a magyar kormány semennyire nincs jobb helyzetben, mint volt, Orbán sem a pozícióján, sem az anyagi lehetőségein nem tud érdemben javítani. Az Európai Néppárt a legerősebb pártcsalád, még javított is a helyzetén, és bizony ott a Fidesznek nincs helye, a Tisza pártnak azonban van.

Vége tehát a választásoknak, a további attól függ, ki mit kezd a kialakult helyzettel. Ha jól dolgozzák fel, az mindenkinek – elsősorban persze az országlakóknak – hasznára válhat. Ha azonban követik az eddigi hagyományokat, miközben a Tisza párt tud építkezni és nem engedi leülni a teljesen jogos haragot, ha képes lesz megtartani és növelni a támogatottságát, akkor lesznek igazán szarban a jelenlegi parlamenti pártok. De mi is ám, mert az országnak egyáltalán nem jó az, ha az egyik egypártrendszerből a másikba masírozunk. Nekünk az az érdekünk – és a demokrácia ezt feltételezi -, hogy mindenféle párt képviselni tud mindenféle akaratot. Tehát az lenne jó, ha a jelenlegi parlamenti pártok összekapnák magukat, meg tudnának újulni, vagy új, ütőképes pártok jönnének fel a színpadra, és egy sokpárti parlament alakulna majd két év múlva, ahol a jobboldaltól a baloldalig mindenki megtalálhatja a helyét, és együtt, egymást éberen figyelve – mert csak így lehet a nagyobb ökörségeket meggátolni -, de a közös értékeket megtalálva és tiszteletben tartva tudnának politizálni. Ha a Fidesz-kétharmadot Tisza-kétharmad követi, akkor csak imádkozni lehet azért, hogy demokráciát akarjanak. Erre azonban minimális az esély, ilyen túlhatalom esetén senki nem akarja kiengedni a markából a megszerzett gyeplőt. Az pedig nem lesz jó nekünk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.