Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Hányhatjuk is a keresztet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Ha eddig aggódtunk volna azért, hogy a hatóságok nem végzik jól a dolgukat, ezennel meg lehet nyugodni. Lefülelték az államot súlyosan megkárosító epertermesztőt, és még az sem tudta eltántorítani a NAV embereit az ügy felgöngyölítésétől, hogy saját kezükkel kellett leszedniük 6 kiló epret (azt nem tudom, hogy miért éppen annyit) a nemzetgazdaságot alapjaiban megrengető bűncselekmény leleplezéséhez. És igen, sikerült tetten érni a csalót, mert az nem adott számlát a hat kiló eperről! És még a pénztárgépnaplót sem tudta bemutatni! Így aztán emelt összegű bírságot fog ő kapni, ami nem tudom, hogy mennyi, de a NAV nem szokott kesztyűs kézzel bánni senkivel. Félelmet nem ismerve fülelik le az ilyen nehézsúlyú bűnözőket, az eper árával ügyeskedő parasztot, a virágot árusító nénikét, és megtalálják a nyugdíjas asszonyt is és kérdőre vonják, miből vásárolt hallókészüléket az unokájának! Annyira elfoglaltak, hogy sajnos arra már nem marad idejük, hogy olyan apróságokkal foglalkozzanak, mint hogy miből és hogyan lettek milliárdossá Matolcsy sarjak és Tiborczok, hogyan kerültek nyugdíjas asszonyok váratlanul mindenféle cégek élére, miből és hogyan vásárolnak ezek, vagy más 70-80 éves nénik luxushajókat, méregdrága motorokat. Ahogy arra sincs idejük, hogy utána nézzenek a 300 milliárd forintos horkolásgátló biznisznek, mert ha mondjuk egy epertermesztő nem őrzi meg minimum öt évig a számlákat, rommá szívathatja a hatóság, de ha a minisztériumban milliárdos szerződéseket és dokumentumokat darálnak le néhány hónap után, azzal a világon semmi probléma nincs. Hiába, túl vannak terhelve a hatóságok, nem juthat mindenre idejük szegényeknek.

Az egészségügy legalább olyan jól működik az országban, mint ahogy a hatóságok, és persze minden más is. Erre igazán meggyőző példa a 11 éves, többszörös töréssel órákon át hurcolt gyerek története, akit helyben – mármint a körzetileg legközelebbi – kórházban nem tudtak ellátni, mert a csodálatos fejlesztések ellenére sem jutott pénz egy normális műtőre, de azt megállapították, hogy operálni kell. Amit ők nem tudnak ugye megtenni műtő hiányában. Így 200 kilométerrel odébb látták el, ahol megállapították, hogy baromira nem kell operálni – tehát akár az első kórházban is el tudták volna látni -, de majd egy hét múlva kell megint röntgen és újra kell gipszelni. De nyugi, azt a lakóhelyük szerinti kórházban meg tudják oldani. Ám az egészségügyben van egy olyan szokás – szerintem sokan találkoztunk már vele -, hogy egymás betegeit nem látják el. És még meg is vannak sértve, hogy ilyesmit kérnek tőlük. Indok persze mindig van és magyarázat is, de ha a beteg – vagy ez esetben a beteg gyerek anyja – eléggé megalázkodik és szépen könyörög, akkor talán kegyeskednek tenni a dolgukat. Vagy akkor sem, ez szerencse kérdése. Ha ez nem európai színvonalú egészségügy, akkor semmi nem az.

Nem túlságosan nagy örömömre sikerült bekukkantanunk több közszereplő senkit nem érdeklő magánéletébe. Simicska Lajost rövidgatyában tekinthettük meg, holott esetében kizárólag csak az atombombájára lettem volna kíváncsi. Sulyok Tamásban volt annyi jóérzés, hogy hosszú nadrágot húzott, ám esetében ez a tény sem sokat enyhít azon, hogy mi a franc közöm van ahhoz, ki vasalgat a Sándor-palotában a kristálycsillárok alatt. Miért kell engem hülyének nézni, tessék mondani? Nem volt elég Novák Katalin háztartási sertepertéléseit csodálni, miközben arról keringtek a hírek, hogy a bébiszitterek hordták be a munkahelyére a gyerekeit láthatásra már akkor, amikor még nem is volt köztársasági elnök? Ki a bús francot érdekel, pláne ki hiszi el, hogy valaki, akinek egy talicska pénzt fizetünk, palotában él, mi fizetjük még a villanyszámláját s a fogorvosát is, a jó franc tudja, mekkora személyzet áll rendelkezésére – természetesen szintén a mi zsebünk rovására -, az ablakot pucol és vasal? Mert ha Sulyok nem vasalna, akkor a försztlédi tenné? Miután négykézláb kisúrolta a zuhanyozó sarkait? Komolyan mondom, aki bukik ezekre a baromságokra, az meg is érdemli a sorsát.

Orbán Viktor megint győzött. Boldogan kürtölte világgá, hogy újra nemzeti kézben a reptér, amit a baloldal kiárusított, de ő visszaszerezte. A mi pénzünkből futotta erre. Is. Már csak azt lenne jó tudni, melyik családtagja karja végén van az a bizonyos nemzeti kéz. Az biztos, hogy nekünk az üzlet 1200 milliárd forint értékben fáj, meg gondolom az apró. Eddig sem lelkesedtem a ferihegyi reptérért, amit el lehet cseszni, azt ott megkapta az utazó. A tökéletesen idióta módon és helyen lévő parkolótól kezdve az oda vezető járda állapotáig – éjjel külön élmény volt oda jutni -, a tájékoztatásnak olyan magas szintjéig, hogy a nagyságrendekkel nagyobb más reptereken soha, ott sikerült eltévednem, a lépcsőn le-fel gyaloglással, a horrorhelyszínnek tűnő alagsorral (utoljára talán 1,5-2 éve jártam arra, azóta már biztosan mindent megszereltek) egészen a büdöstahókig, akik a beléptetőkapuknál élték ki a frusztrációikat. Én még soha, sehol nem láttam olyat, hogy egy idős – 90 fölött lehetett – angolul beszélő urat gyakorlatilag levetkőztettek a sorban, levetették a cipőjét, a nadrágtartóját és tovább lökdösték szegényt lecsúszott nadrággal, mezítláb. Ha a többi utas el nem kapja, ott töri össze magát. Mi öltöztettük fel. És ez nem különleges, egyszeri eset volt, sok hasonlót láttam. Mit is akartam ezzel? Ja, megvan! Ha ezek nemzeti kézbe vették, nagy a valószínűsége, hogy hamarosan nosztalgiával emlékszünk az imént felvázolt időkre. Eddig legalábbis minden alkalommal az bizonyosodott be, hogy amihez ezeknek közük van, azt tönkre is teszik. Sebesen. Ha hozzátesszük, a bejelentés szerint az új tulajdonos azon fog dolgozni, hogy a budapesti reptér ne csak a régió, hanem a világ egyik legkiválóbb repterévé válhasson, szerintem hányhatjuk is a keresztet. Magunkra is, a pénzünkre is.

Mindjárt a hányás után kirobbanóan szép reggelt kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.