Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Vajon elérjük valaha azt a pontot, amikor már nem lesz elég a hitegetés?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Huszonegy székesfehérvári tanár pert indított a helyi tankerülettel szemben, mivel az nem hajlandó kifizetni a túlóráikat. Ahelyett viszont, hogy egyezségre törekedne a tankerület, inkább nekirontott a tanároknak olyan kijelentéseket téve, miszerint az érintett pedagógusok olyan osztálykirándulásokon vettek részt, amelyek meg sem történtek, legalábbis papíron. Ott tartunk tehát, hogy egyes tanárok iskolán kívüli munkát végeztek el, amelyért egyszerűen nem kíván fizetni az illetékes tankerület. Sőt, ezen felül még az is simán ráfért az arcukra, hogy ha nem végeznek 8 óra alatt az oktatási feladataikkal, akkor az az ő hibájuk, szíveskedjenek gyorsabban dolgozatot javítani, vagy éppen felkészülni az órákra. Mindeközben nem tudom, felfogják-e még ezek a NER-droidok, hogy ezek az emberek nem kapálnak, ahol X egységnyi idő X egységnyi területtel kell végezni, itt oktatókról van szó, olyan emberekről, akik nélkül az ország működésképtelenné válna, hiszen ha a felnövekvő generációk nem kapják meg az élethez szükséges tudást, akkor azzal hosszútávon óriási veszteséget szenved az ország.

Sajnálatos módon a tanárokat már igen sok alkalommal verte pofán a kormány, hiszen hitegették őket érdemi fizetésemeléssel, több szabadsággal és még egy sor más dologgal is, de ezek közül szinte semmi nem vált valósággá, hiszen ez a végén oda vezetne, hogy a kiművelt, gondolkodó, kritikus emberek hazája lenne Magyarország. A hülyére vett tanár fogadja csak el, hogy nem elég, hogy siralmasan keveset keres, de még a munkaidején felül is legyen kedves ingyen dolgozni a tankerületnek, amely a tanárok munkáját a maga módján díjazza. Esetenként kapnak egy tollat, vagy egy szál virágot, esetleg bombont. Nem fizetésemelést, megbecsülést, valódi elismerést és autonómiát, nem, kiszúrják a szemüket értéktelen semmiségekkel, hangos és üres szólamokkal, miközben már az egyébként is alacsony bérüket sem kívánják kifizetni arra hivatkozva, hogy ezeket vagy korábban kellett volna kérni, vagy más körülmények között.

A tankerületnek nyilván a kormány diktál, de akkor is nehéz elmenni szó nélkül az ilyen viselkedés mellett. Az sajnos igaz, hogy a tanárok részben saját maguknak is köszönhetik ezt a helyzetet, mivel siralmasan kevesen voltak azok, akik ki mertek állni az érdekeikért, de ettől függetlenül senki sem érdemli meg az ilyen bánásmódot. Nyilván itt csak néhány emberről van szó megint, tehát nem érdemes hatalmas, tízezres tüntetésre számítani a közeljövőben a tanárok részéről, de ha lenne eszük, akkor szolidaritást vállalnának ezekkel az emberekkel. Mert végső soron ha valakiket, akkor a tanárokat valóban meg kellene becsülnie nem csupán a társadalomnak, hanem a kormánynak is, de ezt a megbecsülést ki kell vívni. Sajnálatos módon a többségük viselkedése ehhez nem elegendő, ezért sokan csalódtak bennük. Amikor politikai kampányhoz engedik felhasználni a gyermekeket, vagy épp politikai ódákat zengenek tanórákon, akkor azért az emberben felmegy a pumpa.

Vannak viszont tisztességes tanárok, akiknek az elhivatottsága nélkül ma már nem működne az oktatási rendszer. Mondjuk éppen csak hogy működik, hiszen az soha nem fog látványosan összeomlani, de valódi, kielégítő működésről sem nagyon lehet most beszélni. Vannak olyan iskolák, ahol kiváló tanítás folyik és onnan akár még a legjobb egyetemekre is felvételt nyerhetnek a diákok, de a többség nem ezekbe az intézményekbe jár. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy beírathassa gyermekét egy elit iskolába. A többség számára a helyi iskola az egyetlen opció, amely ma már a legtöbb esetben egyházi iskola, amelyet lényegében ráerőszakolnak a magyar társadalomra. Mert vallásszabadság papíron létezik ugyan, de ha nincs más választása a szülőnek, akkor beszélhetünk erről? A kisebb településeken sem valódi választási lehetőség nincs, sem pedig olyan iskola, amelynek tanárai adekvát szaktudással rendelkeznének ahhoz, hogy kiváló munkát tudjanak végezni.

Arról nem is beszélve, hogy évről-évre egyre többen mennek nyugdíjba és nincs, aki pótolhatná ezeket a tanárokat. Egyre kevesebben választják ezt a pályát, és aki esetleg így is dönt, az is sokszor igen gyorsan pályát vált, hiszen meg szeretne élni a fizetéséből. Ott tartunk tehát, hogy pár tanár tartja a hátán az egész rendszert, miközben még ezeket az embereket is rugdossa, alázza a hatalom. Vajon mikor jön el az a pont, hogy agyához kap a tanári közösség? Mikor jön el az az idő, amikor végre mindenkinek elege lesz és nem ígéreteket, hanem valódi változásokat követelnek? Végső soron nem csak az ő érdekük, de a társadalom egészének is az az érdeke, hogy az oktatás színvonala újra magasabb legyen, és ne a balkáni viszonyok legyenek a megszokottak egy átlagos magyar  oktatási intézményben. Ehhez viszont tökös oktatókra van szükség, akik képesek kiállni magukért, a diákokért és az ország jövőjéért.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.