Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Mani kövek


Spectator: COVID-19: Hatások és mellékhatások a globális energiaszektorban

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Már jelenleg is világosan látható, hogy a koronavírus pandémiának várhatóan súlyos szociális és gazdasági következményei lesznek, jóllehet a kilábalás még megjósolhatatlanul távol van.  A globális energiaellátásban a még mindig kulcsfontosságú olaj- és gázipar tervezett beruházásai 2020-ban kb. 30 milliárd dollárral fognak csökkenni az oslói székhelyű Rystadt Energy tanácsadó-elemző cég jelenleg is kirajzolódó változásokra alapozott prognózisa szerint.

A járvány egyik közvetlen következménye, hogy már most, áprilisban a globális olajigény napi 11 millió hordónak megfelelő üzemanyag mennyiséggel csökken; ebből 2 millió hordó a légiközlekedés, 5 millió hordó a közúti közlekedés, a többi a gazdaság egyéb szektoraiban történő visszaesés következménye. A felhasználás növekedése elemzők szerint majd csak nagyon lassan, a járványt követő, egyelőre bizonytalan hosszú gazdasági helyreállítás szakaszában várható. A szakértők azonban valójában jelenleg még teljesen tanácstalanok a világjárványnak a világ  energiapiacot befolyásoló tényleges hatását illetően. A várható hatás bizonyosan súlyos lesz, mert megállítja vagy legalábbis erősen korlátozza az emberek, az áruk mozgását, globális ellátási láncok sérülnek illetve átmenetileg megszakadnak. Különösen jelentékeny és rövid távon is érzékelhető ez a hatás Kína esetében, amely egyfelől a világ egyik legnagyobb energiafogyasztója és olajszükségletének 80 %-a importból származik, másfelől viszont a globális kereskedelem egyik legfontosabb gyártói beszállítója.

A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) számításai szerint 2020-ban napi 90 ezer hordóval fog csökkenni a világpiacon az olajkereslet. Az ügynökség borúlátó forgatókönyve (a járvány nem megfelelő kezelése esetén) azzal számol, hogy akár 730 ezer hordóval is csökken a globális olajfelhasználás. A jóval derűlátóbb keresleti modelljükben – a járvány gyors megállítását és a gazdaságok lendületes újraindulását  feltételezve – a világ kőolajigénye 480 ezer hordó mennyiséggel növekszik. A becslésekben tükröződő bizonytalanság érthető, hiszen eddig soha nem látott, szinte minden ágazatra kiterjedő gazdasági válság áll a küszöbön. Az elemzést készítő Nemzetközi Energiaügynökség óvatos prognózisa a járvány előtti olajigényhez képest szerény, kevesebb mint 1 millió hordó/nap növekedéssel számol 2025-ig. Ugyanakkor az ügynökség kitermelési előrejelzése napi 5,9 millió hordó nyersolajjal számol és ennek a mennyiségnek közel háromnegyede nem az OPEC termelőitől fog származni, feltételezve a csoport tagjainak ésszerű önkorlátozását.

Lényegében az előrejelzések is azt tükrözik, hogy a világjárvány időbeli lefutása és a gazdasági – társadalmi újjáépülésnek az időbelisége, továbbá a válság kezelésének eszközei lesznek döntő befolyással az energiaigényre és felhasználásra. Egyelőre azonban minden elemzői, szakértői vélemény inkább találgatás, mint megalapozott előrejelzés.

Különösen bonyolulttá teszi az olajpiac jelenlegi helyzetét, hogy éppen a járvány okozta vészhelyzet közben az OPEC (elsősorban Szaud-Arábia) és Oroszország között – minden észszerűséget nélkülöző – kitermelési vetélkedés vette kezdetét márciusban, ami szinte azonnal az olajár 1991 óta nem tapasztalt mértékű beszakadását eredményezte. Egyes iparági elemzők véleménye szerint a túltermelés miatt bekövetkezett árcsökkenésnek végső soron a rendelkezésre álló globális nyersanyag és feldolgozott termékek tárolókapacitása szabhat majd határt. (A most  váratlanul piacra került mennyiséget eredményező további kitermelés, ha ésszerű önkorlátozás nem történik időközben, akkor a következő nyárra már akár 1 milliárd hordó többlettárolási-kapacitás megépítését teheti szükségessé.)

Az Egyesült Államokat napjainkban nem túlságosan felkészülten éri el a pandémia és ez az olaj- és gázkitermelésre előre láthatóan érzékeny csapást fog mérni. A nem hagyományos repesztéses technológián alapuló szénhidrogénkitermelés – az eddigi diadalmas forradalma ellenére is – már 2012 és 2017 között jelentős finanszírozási problémával küzdött. A harminc legnagyobb termelővállalat ebben az öt évben – dacára a magasabb olajárnak – 50 milliárd dollárt veszített.  (A nagy olajipari vállalatok még jóval a koronavírus járvány előtt, a már érzékelt veszteségek csökkentése érdekében műanyaggyártó üzemek létesítésébe kezdtek, amelyek a földgázzal  kinyert etán hasznosítását célozták. Időközben azonban a műanyagipar alapanyagainak ára felére csökkent és ezek a fejlesztések leálltak.)  A gyorsan (3-4 év alatt) megtérülő nem-hagyományos szénhidrogén előfordulásokat feltáró és kitermelő bányászati létesítmények beruházásait a vállalkozások  – az olajipari óriásvállalatoktól eltekintve – többnyire hitelből finanszírozták. A kitermelési technológia jellegéből fakadó fúrási és műszaki beruházási kényszert azonban sokan egyre kisebb részben voltak képesek a termelt gáz árából finanszírozni, az adósságot pedig maguk előtt görgették az alultőkésített vállalkozások.  A rövid ciklusidejű beruházási stratégia és olcsó hitelfelvétel ugyan nagyfokú rugalmasságot tett korábban lehetővé, azonban  a cégek üzleti eredményessége módfelett függött az olajártól. (A palagáz esete eltérő, a gáz ára az Egyesült Államokban nem kapcsolódott az olajárhoz, szemben pl. Európával.) 2015-ben az amerikai palaolaj még a második legdrágábban kitermelhető szénhidrogén volt, ezt követő években azonban az átlagos 46 dollár/hordó költsége alig volt magasabb, mint pl. a szaudi olaj termelési költsége. Most az első negyedévben a túlkínálat nyomán az olajár 30 dollár/hordóra körülire történt drámai csökkenése következtében számos palaolaj vállalkozás a finanszírozási halálzónába került. Ennek mélyreható pénzügyi és szociális hatására az Egyesült Államok kormányzatának már most fel kell készülnie. A Fehér Ház kilátásba helyezte ugyan, hogy különféle csatornákon (pl. szövetségi bányajáradék csökkentése, alacsony kamatú hitelek) megtámogatja a fosszilis energiahordozók kitermelését, ez azonban még mindössze hajlandóságra utal. Az ország világgazdasági súlya (a világ GDP-jének 24 %-át állítja elő) és meghatározó szerepe az energiahordozók kitermelésében egyaránt előrevetíti, hogy az itt érlelődő és esetleg rosszul kezelt válság hatásai a globális gazdaságban is tovább gyűrűznek. Trump elnök ugyan a tőle megszokott egyszerűsítéssel Twitter oldalán a csökkent olajárat dicsérte, ami egyfajta nem túl távlatos gondolkodás szerint biztatást sugallhat az olajipari társaságok felé. (A kommentelők túlnyomó részének lényegesen okosabb hozzászólása inkább a józan észről tesz tanúbizonyságot.)

Az alacsony olajárak a korábbi években általában kedvezőtlenül hatottak a megújuló energiaforrások és elektromos járművek fejlesztésére. Jelenleg a fosszilis energiahordozók túlkínálata és a tartósnak ígérkező, a korábbihoz mérten alacsony olajár miatt egészében az fosszilis forrásokra alapozott  energiaszektor értéke csökkent. Az olaj- és gázipar vállalatainak – a Reuters adatai szerint – 18 milliárd dolláros adóssága jár le a következő negyedévben; vissza kell fizetni vagy utófinanszírozást kell megoldani, ami a jelenlegi helyzetben beszűkült hitelpiacokon nehéz.  Az adósságteher ugyanakkor az olajvállalatok számára megnehezíti a hitelfelvételt és nagyon megfontolják, hogy belekezdjenek újabb, biztosan életképes hosszútávú kutatási – kitermelési projektekbe. Ilyen módon a fosszilis energiahordozók termelésének valós alternatívája lehet – a kétségtelenül hosszabb megtérülési idejű – megújulókba történő befektetés. A koronavírus járvány következtében bekövetkező gazdasági károk enyhítését célzó intézkedések kapcsán a kormányoknak lehetősége és felelőssége, hogy a megújuló energiatermelő beruházások megőrizzék  fontosságukat a sürgető, azonnali energetikai intézkedések között is. Ez azonban várhatóan nem lesz egyszerű, mint ahogyan a gazdaságok helyreállítása sem, mert a politikai döntéshozók figyelme óhatatlanul a rövidtávú energetikai megoldásokra  összpontosulhat.  Nagyon homályos ugyanis egyelőre még az alacsony kibocsátású forrásokra történő energia-átmenetnek az olajellátásra gyakorolt hatása egyszerűen azért, mert az olajvállalatok már folyamatban levő projektjei többnyire előrehaladott fázisban vannak és ezek életben tartása érdekében kiélezett versengés várható.

Az olcsó olaj azonban aligha fogja érdemben megzavarni az elektromos járművek globális piacát. A világon sok helyen a kibocsátási előírások, az adókedvezmények és nem utolsó sorban a vásárlói közgondolkodás vezérlik a piacot. Ráadásul a járművek akkumulátorának ára évente 20 – 22 %-kal csökken, miközben a tárolási kapacitásuk növekszik. Iparági szakértők véleménye szerint a gazdaságok újjáélesztése során az elektromos meghajtású járművek piaca ismét hamar növekedési pályára áll.

A fotovoltaikus napelemet gyártó ágazatot azonban valószínűleg érzékenyen érinti a járvány gazdasági következménye, mert a napelem modulok előállítása elsősorban Kínában történik és a gyárak ideiglenes bezárása is ebben az évben mintegy 8 %-kal csökkenti a globális gyártókapacitást a Bloomberg elemzése szerint. A gyártásban bekövetkezett zavar egyúttal arra is rávilágít, hogy az iparágban nagyon is szükséges az ellátási láncok diverzifikálása, a lokális gyártás szorgalmazása úgy a tengerentúlon, mint Európában. Ennek  megfontolandó helye lehet például az európai gazdaságélénkítő csomagokban. Különösen az akkumulátorok tekintetében kézenfekvő a helyi fejlesztés és gyártás, mert ezek nehezebben szállíthatóak, mint a napkollektorok.

A globális szélenergia ágazatot a jelenlegi ismeretek szerint kisebb mértékben érinti a bekövetkező gazdasági válság a Bloomberg New Energy Finance tiszta energiákat elemző kutatóintézetének felmérése szerint. Ennek oka jórészt az, hogy a szigorúbb gyártási és szállítási tervek szerint és szerződött speciális eszközökkel épülnek a szélturbina-farmok és az alkatrészek gyártóhelyei többnyire nem nagy távolságra vannak.  Természetesen a gazdasági környezet esetlegleges durva változásai  a szélturbinaépítési szektorban is okozhatnak zavart.

2020. 04. 01.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.