Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hogyan is volt az a világverő családi támogatási rendszer?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az EU-ban az egy főre jutó családtámogatások átlagos összege 777 euró, nálunk mindössze 292 euró volt 2021-ben.

(…) Az egy főre jutó családtámogatások összege 2021-ben Luxemburgban (3611 euró), Dániában (1858 euró) és Németországban (1575 euró) volt a legmagasabb, a legalacsonyabb pedig Bulgáriában (161 euró), Görögországban (243 euró) és Romániában (244 euró). Ebben a rangsorban Magyarország is a sereghajtók között található, ugyanis 292 euróval (113 ezer forint) a huszonegyedik.

Ezeket a számokat látva miről is beszélhetünk? Nekünk van a leginkább családbarát kormányunk, miközben a büdös, koszlott Nyugat hanyatlik és arra sincs pénz, hogy a rászorulókat támogassák. Olyan lepusztult, no-go zónákkal teli liberális államok előznek meg bennünket, mint Németország, Svédország, Franciaország vagy épp Belgium. De még Szlovákia, sőt, újabban már Horvátország is előttünk van, ami annyit jelent, hogy megint egy olyan listáról beszélhetünk, amelynek a végén kullogunk. Ha arányaiban nézzük a dolgot, akár már az előkelő kilencedik helyen említhetjük Magyarországot, de végső soron az érdekel-e bárkit, hogy arányainkhoz mérten mennyire támogatjuk a családokat, vagy az, hogy konkrétan milyen összegekről van szó? Mert ma már lassan ott tartunk, hogy Magyarország sok tekintetben van annyira drága, mint más nyugati országok, tehát össze lehet hasonlítani a dolgokat.

Nyilván Luxemburg kilóg a sorból, hiszen egy elképesztően gazdag mintaállamról van szó, de a többi ország messze nem ennyire gazdag, mégis jóval többet költött a családok támogatására, mint a magyar kormány. Nálunk volt persze csok, meg autótámogatás, de ahány helyen ezt meg is vizsgálták, annyiszor derült ki, hogy azok többsége, akik ezeket a támogatásokat igénybe tudták venni, egyáltalán nem szorultak rá. Márpedig a valódi támogatás az lenne, ha az olyanoknak segítenének, akik ugyan akarnak családot alapítani, de pénzügyileg egyszerűen küszködnek. De ilyen embereknek a magyar kormány nem akar és nem is akart soha segíteni, hiszen mint tudjuk, nem jóléti állam vagyunk, mint a mocskos nyugati országok, amelyek akár még bevándorlóknak is adnak pénzügyi segítséget, ha arról van szó. Nem, nálunk mindenki dolgozzon, akár képes erre, akár nem, hiszen munka van dögivel.

Ez utóbbi persze igaz is, de nem minden a munkahely, hiszen ha az ember nem keres elég pénzt az elvégzett munkájával, akkor mégis mire megy vele? Egyik napról a másikra nem lehet élni, márpedig sokan itt tartanak. Pont ezért vettek fel babaváró és mindenféle más hiteleket, amelyek beválhatnak azok számára, akik teljesíteni tudtak minden feltételt, de azok számára már nem, akik erre sajnálatos módon nem voltak képesek. Ezekkel az emberekkel mi lesz? A társadalom egyik fele majd szépen lehurrogja őket, hogy minek vettek fel hitelt, ha tudták, hogy nem fogják tudni visszafizeti? Az ember könnyedén kerülhet olyan helyzetbe, amikor is úgy véli, hogy a legjobb megoldás az, ha legalább megpróbálja. Igen, csakhogy egyes esetekben sokkal nagyobbat bukhat az ember, ha úgymond hazardírozik, hiszen a végén ő lesz adósa az államnak.

Más országokban nem feltétlenül – persze ilyenre is volt példa – hitelekkel próbálták meggyőzni az embereket arról, hogy vállaljanak már gyermekeket. Előteremtették a feltételeit egy ilyen közegnek és mindent megtettek azért, hogy a fiatal párok gyermeket akarjanak felnevelni. Segítettek az iskoláztatásnál, a tankönyvek esetében, az óvodákban, vagy épp már később az iskolákban. Kisegítették a családokat addig, ameddig erre komoly szükség volt, hiszen végső soron ez is egyfajta befektetés, amely könnyen megtérülhet. Hasonló az oktatáshoz, amelybe ha befektet egy állam, akkor sokszorosan arathatja le a babérokat. Végső soron egy kiművelt, valamihez értő, vállalkozó szellemű, akár másoknak is munkahelyeket teremteni képes ember komoly befektetés egy állam számára. Egy család megalapítása is, hiszen ha 4-5 tagú család képes arra, hogy a gyerekeit iskoláztassa, egyetemre járassa, azok a gyerekek komoly pluszt nyújthatnak a gazdaság számára. De ehhez át kellene gondolni az intézkedések hasznosságát, és nem „ingyen” hitelekkel kellene etetni az embereket. Ezek hosszútávú befektetések, amelyekhez szakemberek kellenek, és amelyeket csak úgy lehet véghezvinni, ha az ember komolyan is gondolja.

Nem tudom, hogy mi volt Orbán Viktor valós célja az általa világelsőnek hazudott magyar családtámogatási rendszer létrehozásával azon kívül, hogy megállítsa a magyarok fogyását, de hogy nem nagyon járt sikerrel, az egészen biztos. Nem született több gyerek, nem lettünk többen, bárhogyan is csűrik-csavarják a számokat. Persze más országok is küzdenek ezzel, a demográfiai problémákkal, de máshol legalább nem pár év alatt próbálták teljesen agyatlan pénzszórással megoldani ezt a problémát, hanem hosszútávú terveket, célzott támogatásokat eszközöltek. Orbán esetében mindent el lehet mondani meg az ellenkezőjét is, csak az nem, hogy bármivel kapcsolatosan hosszútávra tervezne.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.