Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Hülyének néznek mindannyiunkat

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Az EU egyik felmérésből kiderült, hogy Kelet-Európa 1997 után született lakossága minden korábbinál jobban ellenzi a menekültek érkezését. Egyfajta félelem alakult ki bennük, hiszen ezek a kormányok naphosszat arról beszélnek, hogy ezek az emberek azért jönnek ide, hogy elvegyék a munkájukat és átalakítsák a társadalmat, eltöröljék a kultúrájukat és megváltoztassák a mindennapi életüket. Ez nyilvánvalóan kizárólag akkor következhetne be, ha milliós számokról beszélnénk és akkor, ha a kormányok nem megfelelően kezelnék a menekültkérdést. Szó se róla, vannak olyan országok, amelyek valóban nem megfelelően álltak, vagy állnak hozzá a mai napig ezekhez a problémákhoz és a menekültek komoly fejtörést okoznak, de úgy vélem, hogy ez az országok többségénél egészen egyszerűen nem ez a helyzet. Pláne nem Kelet-Európában, ahol aztán menekültet alig látni.

Mert félreértés ne essék, az ilyen kérdések nem az Ukrajnából menekülő fehér keresztényekre érvényesek, hanem az Afrika északi részéről, vagy a Közel-Keletről érkezőkre. Mert hát Lengyelországba valóban milliók érkeztek Ukrajnából, de a két nép elég hasonló, ezért nem okoztak akkora fejtörést a többségnek, szemben mondjuk azokkal, akik egy arab országból érkeztek és más Istenben hisznek. Igen ám, de ilyen menekültek igen kevesen érkeztek ide, vagy ha érkeztek is, akkor is a végcéljuk a Nyugat és nem szeretnének Lengyelországban maradni annak ellenére sem, hogy egyébként az ország gazdaságilag igen komolyat lépett előre az elmúlt években. Én magam is ismerek olyanokat, akik akár Spanyolországot hagyták hátra Lengyelországért, mert ott jobbak voltak a fizetések és az élet maga is olcsóbb, mint Spanyolországban. De persze a Nyugatról érkező gazdasági menekültek – mert mi is azok vagyunk – jó menekülteknek minősülnek.

Miközben azokban az országokban, ahol a menekültek száma valóban számottevő – Olaszország, Spanyolország, Franciaország – az emberek már hozzászoktak a helyzethez, addig a kontinens keleti fertályán az emberek attól rettegnek, amit a saját szemükkel sokszor nem is láttak. Egy dolog lenne a nemlétezőtől rettegni, de megint egy másik dolog az, hogy ezen rettegés hatására egy olyan kormányt szavaznak az ország élére, amely fasiszta, és célja a más nemzetiségűek jogainak megnyirbálása. Mert emlékezzünk csak arra, hogy mi történt annak idején ezen vezetők irányítása alatt a kontinensen! Lehet persze, hogy a nagyon nagy többség nem emlékszik, hiszen akkor nem is éltünk még, de ott vannak a történelemkönyvek, vagy a túlélők beszámolói. Mégis úgy látszik, hogy nem kívánunk tanulni ebből, és egyre inkább gyűlöljük mindazokat, akik másként gondolkodnak, másként néznek ki, vagy másban hisznek.

És igen, tény és való, hogy egyes országokban ezen menekültek kiépítettek párhuzamos társadalmakat, de kérdés, hogy ez mennyire az ő hibájuk, és mennyire a kormányé. Én magam is láttam Olaszországban és Franciaországban is, hogy jól látható módon különböző részeken élnek a bevándorló háttérrel rendelkezők, és a helyieknek kinézők. Nyilván nehéz ezt megállapítani, hiszen ezen országok kolonizáló hatalmak voltak, ezért vannak első, második, vagy épp harmadik generációs bevándorlók is, akik ma már a francia társadalom szerves részét képezik, de a frissen érkezők még a legtöbbször a megfizethetőbb helyeken laknak. Ez egy probléma valóban, de csak azért, mert kialakultak ilyen részei egy-egy városnak, még nem kellene ezektől rettegni. Meg kellene persze oldani, de ez megint csak a kormányok feladata, nem pedig a lakosoké, hiszen a törvényeket nem ők hozzák. Igaz, hogy egyes városrészekben kevésbé érezheti biztonságban magát az ember, de ez sok minden miatt történhet.

A kulturális különbségek nyilván fellelhetőek, de ez még akár egy ország kultúráján belül is kialakulhat. Meséltem annak idején azokról a britekről, akikkel volt szerencsém együtt élni. Azokról a britekről beszélek, akik „őslakosok” voltak, az államtól segélyt vettek fel, amelyet drogra költötték és miközben minket szapultak, mint mocskos bevándorlókat, addig mi voltunk azok, akik dolgoztak és befizették az adókat, amelyekből aztán ők megkaphatták a segélyüket. Csak azért tehát, mert vannak valóban lusta, a segélyekért érkező, az emberek szolidaritását végtelenségig kihasználó emberek, még nem azt jelenti, hogy a többség ilyen. Én számtalan bevándorlóval találkoztam már, legyen akár gazdasági, vagy sem, de bennük a közös az volt, hogy mindannyian keményen dolgoztak azért, hogy egy napon nekik is stabil megélhetésük legyen. Az emberek többsége csupán erre vágyik, és nem jókedvéből követ el bűncselekményt, vagy épp válik drogkereskedővé.

Viszont az tény, hogy akit ilyenen kapnak, vagy esetleg erőszakos bűncselekmény elkövetésén, azt azonnal takarítsák el  társadalomból, hiszen ilyen embernek semmi keresnivalója sincs ott. Nincs viszont olyan nemzet, amely veszélyesebb, esetleg agresszívabb, mint a másik, esetleg több rossz ember származik egyik népből, mint a másikból. Nyilvánvalóan a tömeges bevándorlás nem feltétlen a legjobb dolog, de ha megnézzük, hogy 2015-ben a válság csúcsán 1,8 millió bevándorló érkezett a kontinensre, tavaly pedig mindössze 345 ezren, akkor azért át kellene gondolni azt, hogy miért most kezdtünk el rettegni a bevándorlóktól? Talán csak nem azért, mert a politikusaink felkorbácsolták a kedélyeket annak érdekében, hogy meg tudják nyerni az európai választásokat és egy másik irányba terelhessék a kontinens politikáját? A helyzet sokat javult 2015 óta, ehhez képes a politikusok ennek pont az ellenkezőjét akarják elhitetni velünk. Nem kellene ennek ilyen könnyen bedőlni.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.