Június 17,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Lehetőségként is lehetne erre tekinteni

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,749,432 forint, még hiányzik 1,250,568 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A minap megint Gálvölgyi Jánostól volt hangos a sajtó, aki ezúttal szerencsére nem az egészségügyi állapota miatt került a címlapokra, hanem azért, mert arról beszélt, hogy a Balaton számára ma már megfizethetetlen, ezért inkább más helyeken próbál kikapcsolódni. Korábban azt mondta, hogy ma már Mallorca is olcsóbb, mint a Balaton, ami annyira nem is jár messze a valóságtól. Én annak idején éltem kint Palma de Mallorcán fél évet, így tudom, hogy milyen árak voltak jellemzőek. Mallorca összességében nem igazán drágább, mint más spanyol városok, noha a szálláshelyek árai nyilván magasabbak, pláne nyári szezonban. Egy étkezés kivitelezése viszont hasonló áron megvalósítható, mint Spanyolország más részein. A Balaton ma már sokak számára, nem csupán Gálvölgyi számára vált megfizethetetlenné, aminek oka nem elsősorban az, hogy mallorcai szintre emelték az árakat, hanem az, hogy az áremelést nem követték a bérek.

Nem kellene, hogy luxusnak számítson egy európai nyaralás, hiszen a fapados repülőjáratoknak hála még mindig van azért lehetőség viszonylag olcsón elrepülni szinte bárhova. Nyilván a szállás egy komolyabb kiadás tud lenni, de ha belegondol az ember, hogy ezt belföldön is ugyanúgy ki fogja fizetni, akkor már nem beszélhetünk valódi különbségről. Az viszont különösen siralmas, hogy egy olyan ismert és elismert színész, mint Gálvölgyi János is arról kénytelen beszélni, hogy mennyire nem engedheti meg már magának a magyar tengert. Miközben a közös pénzünkből milliárdossá váló senkik süttetik a hasukat a közös pénzünkből vásárolt jachtokon, addig tízezrek, százezrek által kedvelt színészlegendák, művészek kénytelenek nem megfelelő körülmények között pihenni. Pedig ha valaki megérdemelné azt, hogy ennyi idősen már ne kelljen a pénz miatt aggódnia, az többek között Gálvölgyi János.

Eközben azt látjuk, hogy Orbán Viktor drágalátos lánya éppen Budapesten vezeti körbe külföldi influenszerek krémjét, hogy megmutassa nekik, mennyire nagyszerű város is Budapest. Hogy ez és úgy általában a saját lábra állása mennyibe került a magyar adófizetőknek, az talán soha nem fog kiderülni, de hogy nem két forint volt, az egészen biztos. Pedig megvannak nekünk a saját „influenszereink” is, akik nem a szó negatív értelmében azok, akik, hanem valódi befolyással lehetnének a turizmusra. Nyilván a belföldire, de nem az lenne a legnagyobb siker, ha növekedne a belföldi turizmus és magyarok tízezrei utazhatnák körbe az országot, még jobban megismerve azt? Nem holmi, a nepotizmus és korrupció révén felkapaszkodott, valódi teljesítményt soha nem produkáló aranyásókkal kellene promózni az országot, hanem valóban elismert emberekkel, akik egész életüket mások szórakoztatására szentelték.

Minden normális ország megpróbál élni az adott lehetőséggel, vagyis felkéri a hazai sztárokat – és itt nem a bulvárlapokban szereplő percemberekről beszélek, hanem Kossuth-díjas művészekre, előadókra, színészekre, netán tudományos téren elismert szakemberekre – és velük reklámozza a turizmust. Mi ezzel nem élünk, nekünk van egy Orbán Ráhelünk, aki az adófizetők pénzén idehív milliós követőtáborokkal rendelkező, magamutogató celebeket, miközben az ország egyik legismertebb művésze arról beszél, hogy már azt sem engedheti meg magának, hogy egy balatoni nyaralást ki tudjon fizetni. Nem szégyen ez? Nem kellene valamit tenni az ellen, hogy ilyen  előfordulhasson? Nem azt mondom, hogy adjanak ingyenes utazási lehetőséget vagy szállást a nevesebb hazai művészeknek, hanem azt, hogy legyen Magyarország egy olyan ország, ahol nem kiváltság, nem luxus az, hogy az ember elutazik a Balatonhoz és mondjuk megvásárol egy lángost.

Jelenleg ugyanis ez a helyzet, ez pedig konkrétan képes arra, hogy hagyományokat töröljön el teljesen. Ma már csak a tehetősebbek jutnak le a Balatonhoz, miközben annak idején mindenki élvezhette a magyar tengert még akkor is, ha csak egyszerű állása volt. Persze ez egy lehetőség is lehet más vidéki területek számára, akik így lecsaphatnak azokra a turistákra, akik szívesen utaznának és szállnának meg az országon belül, de nem tudják, hogy ezt mégis hol tehetnék meg anélkül, hogy hitelt kelljen ehhez felvenniük. A lehetőség sajnálatos módon egy rossz változásból született, de ez még nem jelenti azt, hogy nem indíthat meg valami olyasmit, amire egyébként szüksége lehet a vidéknek. Szerintem sokan jobban ismerik mondjuk Rómát vagy Velencét, mint a saját országukat, hiszen egyszerűen nem találták elég vonzónak azt annak idején. Ennek oka a reklám hiánya is, valamint az olyan kezdeményezéseké, amelyek fellendíthetnék a vidéki turizmust. Miközben mióta van szó arról, hogy a vidék kiürül és az emberek többsége városokba költözik? Miért nem próbálnak meg ez ellen tenni valamit a helyi önkormányzatok és térségi vezetők?

Nyilván voltak és vannak is erre próbálkozások, de ez nem igazán szembetűnő. Pedig az igazság az, hogy vannak gyönyörű helyek Magyarországon, amelyeket könnyen választhatnák akár a hazai turisták is, ha tudnának róluk, és ezeket elérhetővé tennék számukra. Tehát lehet, hogy ezen a nyáron az emberek többsége nem a Balatonhoz megy, hanem mondjuk az Őrségbe vagy a Bakonyba, de ha már így alakult, erre érdemes lenne akár lehetőségként is tekinteni, és nem siránkozni amiatt, hogy ilyen változások következtek be. Nyilván nem jó azt látni, hogy évtizedes szokások változnak meg, de ezt tette a Balatonnal a jelenlegi államvezetés, amelynek még évtizedek múlva is érzékelhető hatásai lesznek. Addig is lehetne élni a lehetőséggel és más területeket is fel lehetne tenni a térképre. Végül is nincs ronda ország, csak korrupt.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.