NEHAZUGGY

De, régen más volt

Lázár Gergő | Május 21, Kedd | 18:54

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,384,312 forint, még hiányzik 615,688 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Sokan mondják, hogy a mai fiatalság szeret siránkozni, mivel nem igaz az, hogy annak idején könnyebb volt az élet. Nem igaz, hogy egyszerűbb volt lakáshoz jutni, hogy könnyebb volt egy család fenntartása. Nos, a számok igen más mutatnak, mint ahogy a személyes beszámolók is egészen másról árulkodnak. Annak idején egy átlagos munkával össze lehetett annyi pénzt szedni, hogy az ember lakást, vagy házat vásároljon, és akár még családot is fenntartson. A barátnőm nagypapája görögként 5 évet töltött az Egyesült Államokban, ahol pék volt. Ezt követően visszaköltözött egy közepes méretű görög városba – tehát nem faluba – ahol egy 3 emeletes házat tudott megvásárolni, ahol ma is a teljes család lakik. Nos, képzelje el ezt ma bárki is. Menjen ki Amerikába 5 évre, költözzön vissza és próbáljon megvásárolni egy többszintes házat. Sok sikert kívánok nekik, hiszen talán egy lakásnak is nehezen nevezhető lyuk felét már meg fogja tudni vásárolni.

Az igazság az, hogy elképesztő mértékben megemelkedtek az árak világszerte. Nyilván nem igaz ez mindenhol, de a Nyugaton mindenképpen, ahol a mai fiatalok már sokszor inkább családtagjaikkal élnek, mivel nem tudják megfizetni a folyamatosan emelkedő lakbéreket. Sok helyen az elmúlt tíz évben közel megduplázódtak a lakbérek, miközben a fizetések messze nem duplázódtak meg. Szokás mondani, hogy ha az ember bérének 30 százaléka megy egy lakbérre, akkor rendben lesz a pénzügyeivel, de sok fiatal bérének több, mint 50 százaléka megy el lakbérre, hiszen olyan mértékben emelnek a főbérlők, amilyen mértékben csak akarnak. Magyarázat mindig van mindenre, de végső soron a bérlő vagy elfogadja a feltételeket, vagy megpróbál valami mást találni és összecsomagolja mindenét, amivel rendelkezik, gyűjt a foglalóra és kaucióra és reménykedik abban, hogy fog találni valami elfogadhatóbbat.

Sokaknak ez egyszerűen nem megoldás, pláne akkor nem, ha még egyedül is élnek. Az én főbérlőm is az elmúlt évben közel 100 eurót emelt a lakbéren, ami ugyan törvényellenes, de megint csak mit csináljon a bérlő? Majd pont a rendőrség lesz az, aki csinál bármit is ebben az esetben. De visszatérve a fiatalokra, számtalan helyen az Airbnb növekedésével és a külföldiek ideköltözésével – kínai, amerikai és orosz állampolgárokról van itt szó a legtöbb esetben – az árak olyan szinten emelkedtek meg, hogy a helyiek egyszerűen nem képesek megfizetni a lakbért. Nem véletlen, hogy Barcelonában, vagy épp Párizsban is egyre több olyan graffitit lehet látni, hogy Turisták haza! Mondjuk nem hiszem, hogy a turizmus megölésével a probléma orvosolható lenne, hiszen elképesztő bevétele van ezeknek a városoknak a turizmusból, csak hát ezt jól láthatóan nem megfelelően használják fel.

Egyre többen költöznek a külvárosokba, vagy hagyják el az országukat, hogy olcsóbb helyekre költözzenek, ahol megengedhetik maguknak azt, hogy kimenjenek és megigyanak egy sört a barátaikkal. Mert gondoljunk bele abba, hogy milyen érzés lehet huszon-, ne adj Isten harmincévesen a szülőkkel lakni? Milyen szociális élete lehet annak, akinek arra kell figyelnie, hogy hány órakor jár haza aludni, kiket visz fel a lakásba, vagy miként viselkedik az otthonában? Nem egészséges az, ha ennyi idősen az ember kénytelen a szüleivel lakni, de egyeseknek egyszerűen nincs más opciójuk erre, hiszen megfizethetetlen a több ezer eurós lakbér, pláne egyedül. Kérdés, hogy miért nem tesz valamit ez ellen az EU, hiszen egy jól láthatóan súlyos problémáról van szó, amelyet meg kellene oldani. Arról nem is beszélve, hogy demográfiai problémákkal néz szembe a kontinens, amelyen nem segít az, hogy a fiatalok egyrészről feladják a szociális életüket, másrészről pedig a családalapításra szánható éveiket a szüleikkel töltik.

És itt még csak nem is arról van szó, hogy alacsony fizetéssel járó munkákat választottak a megkérdezettek, hanem arról, hogy a fizetések egyszerűen köszönőviszonyban sincsenek a lakbérrel. Nem véletlen, hogy boldog-boldogtalan próbál meg beruházni lakásba, hiszen annyit kér el a lakbérért, amennyit nem sajnál. Elég megnézni Magyarországon is mi történt a lakások, házak árával. Az egekben van mindenhol, ideértve akár még a falvakat is, miközben az emberek keresete meg sem közelíti azt a szintet, ami szükséges lenne. Valamit sürgősen tenni kellene, de úgy tűnik, hogy egyik állam sem érdekelt abban, hogy megoldja a fiatalok problémáit. De nem csak az államok, hanem az EU is elég tétlennek tűnik ebben a helyzetben, ami véleményem szerint óriási probléma. Sokkal nagyobb probléma ugyanis a lakhatási krízis, mint az, hogy hol helyezzük el a menekülteket. Nyilván utóbbi is fontos, de nem kellene azt központi problémává tenni akkor, amikor vannak súlyosabb gondjai is az európai fiataloknak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!