Május 27,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

NEHAZUGGY


Tizennégy év után a legszebb ideje lenne visszatérni a köz szolgálatához

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,129,285 forint, még hiányzik 870,715 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Ha most jöttem volna le a falvédőről, akkor tágra nyílt pupillákkal meredtem volna rá tegnap a képernyőre, ahol azt láttam, hogy a budapesti Mol-toronynál, a kínai elnökkel való találkozása (értsd: nyilvánosan meg nem hirdetett program) helyszínén a Fidesz miniszterelnöke méltóztatott nem elfutni, hanem szóba állni az őt kérdezni óhajtó Telex újságírójával.

Ha most jöttem volna le a falvédőről, akkor egyik ámulatból a másikba estem volna attól, hogy Orbán Viktor, aki a kedves feleségével éppen interjút adott a kínai propagandatévének, Hszi Csin-ping elvtársra várakozva, ezúttal nem futott el féknyúzt és dollárbaloldalt kiabálva a provokáció elől, hanem néhány kérdés erejéig méltóztatott emberszámba venni a munkáját végző sajtót. A villáminterjú tartalmi, itt és most tárgyalni nem kívánt aspektusaitól (pedig az is megérne egy istentiszteletet, hogy tényleg a kommunista vendég joga az úr a mimagyar háznál) és attól is eltekintve, hogy nyilván minden kérdést ezúttal sem lehetett feltenni neki, ez egy szinte sokkoló tényállás is lehetne. Persze csak abban az esetben, ha most jöttem volna le a falvédőről. De nem most jöttem le, ezért szerintem elég jól sejtem, hogy ez most nem az a helyzet volt, amikor érdemes lehetett volna elfutni.

Egyáltalán nem biztos, hogy igazam van, de nekem úgy tűnik, mintha elérkezett volna az idő a bujkáló, a 2010 óta felgyülemlett számtalan kínos, gyakorlatilag megválaszolhatatlan kérdést hatalomtechnikai okokból gondosan elkerülő, azok között sunnyogva szlalomozó miniszterek elnöke számára, hogy megfontolja a dolgot és alászálljon a felhőkből. Vagy ha úgy tetszik, leszálljon a félig döglött dakota lóról. Ha nem tévedek, akkor ennek az lehet az oka, hogy most már egy jó ideje az ország kis, közepes és nagyobb településein emberek tömegei napról napra azt hallják, hogy a világ szerencsésebb történelmi fejlődésű részein nem az a normális ügymenet, hogy a miniszterelnök magtárakban, zárt terekben, csak a sajátjainak, csak szűrt közönségnek kampányol; hogy közpénzből tolja a pártja propagandáját; hogy nem hajlandó kiállni a nyilvánosság elé, mert úgysincs következménye a megfutamodásának; hogy elfoglalta a közmédiát és testőrökkel szigeteli el magát a polgároktól, az újságíróktól, a kritikus nyilvánosságtól, és menekül a közérdeklődésre számot tartó kérdések elől. A vidéki Magyarország, amelynek egyes távoli, Isten háta mögötti részein nincs élő ember, aki látott élő politikust, azt látja ezekben a hetekben – és nemcsak Pécsett, Nyíregyházán vagy Miskolcon, hanem az apróbb településeken is -, hogy létezik ilyen. Hogy egy politikus odamegy hozzájuk, közéjük, meghallgatja őket, kíváncsi rájuk, szóba áll velük, lehet kérdezni tőle, miközben Magyarország miniszterelnökét évek óta letiltották az effajta tevékenységekről. Értesül ő is róla, hogy országszerte ezeken a rendezvényeken poént csinálnak belőle, hogy nevetségessé vált, hogy már nem az az ember, akiért 30 éve vagy 15 éve lelkesedtek a hívei. Ő már nem nagyon tudna spontánul kiállni egy tömeg elé sehol az országban, szerintem tisztában van vele.

Nem tudom, hogy állnak a számok, de szerintem ha úgy állnának, ahogy kellene, vagy például úgy, mint amikor akkor álltak, amikor hét évvel ezelőtt a böszme nagy konjunktúrára nem volt nehéz beígérni Bözsi néninek a nyugdíjemelést, akkor Havasi Bertalan és a slepp gondoskodott volna arról, hogy a főnök közelébe ne kerülhessen a sajtó, amelyik maga is meg volt lepődve azon, hogy (fél)sikerrel járt. Ebből persze rohadtul nem következik az, hogy jövő héten Orbán Viktor az általa einstandolt és saját politikai célokra felhasznált, a választásokat jogellenesen befolyásoló közmédiában fog vitázni Gyurcsány Ferenccel a tisztességről és a becsületről, vagy ő maga kéri, hogy hadd adhasson spontán, előre le nem zsírozott interjút a tőle független sajtónak, azt viszont jelenti, hogy amikor ilyen állapotában van ő is, meg a pártja is, felfoghatatlan, hogy volt ellenzéki alakulat és/vagy politikus, akinek az az első reakciója az volt, hogy felesleges erőltetni Magyar Péternek, hogy a közmédiában legyen (az első) EP-listavezetői vita, mert oda úgyse engedik be az ellenzéki politikusokat, vitázni máshol is lehet.

Hát hogyne. Nagyon szívesen megnéznénk a Partizánon is, az RTL-en is, az ATV-n is és bárhol máshol is, ahogy a Fidesz megmondóembere és jobb híján listavezetője szénné égeti magát, csakhogy annak nincs semmi következménye. Annak lenne következménye, ha Deutsch Tamás abban a vállalhatatlan köztévében égetné szénné magát és robbanna a nézők arcába a valódi énje, amelyet a Fidesz azon szavazói is néznek, akik semmi mást nem néznek. Akik azt sem tudják, hogy ki az a Magyar Péter, mert nem fér bele a hiteles, korrekt 130 milliárdos közszolgálatba. Akik csak azt látják, hogy Szijjártó és a kormány atomháborúval és III. világháborúval riogat, hogy Kína a barátunk és Brüsszel az ellenségünk. Akik se Magyar Péter országjáró körútjáról nem értesülnek (nyugi, a Dobrev Kláráéról se), mert egy büdös szó nem hangzik el róla, nemhogy megkérdezték volna bármiről.

Egy rohadt hónappal a választások előtt, csak úgy, mint két választás között, az ún. köztévén egyetlen vitaműsor nincs, ahol az induló pártoknak ugyanannyi időkeret állna a rendelkezésük megismertetni a választókkal a programjaikat, érveket ütköztetni, mert az MTVA nem hajlandó a törvényes működésre, a jobbágyoknak meg bőven elég a beszaratásra és manipulációra és hangulatkeltő muzsikával aláfestett háborús képsorokra felfűzött agymosás. 130 milliárdból. A kínai állam propagandaműsorai, Kína magasztalása minden műsoridőt kitölt, az már nem fér bele, hogy míg a miniszterelnök magtárakban kampányol és kilóra eladja az országot Kínának, országszerte naponta ezrek és tízezrek mennek utcára a változás reményében.

Szóval amikor ez a minden rezdülésében törvénytelenül működő, a korábbi elmarasztalás ellenére törvényt sértő, csakazértis a Fidesznek kampányoló, egy okleveles hírhamisító által irányított hazugsággyár előáll azzal, hogy ők a „magyar emberek érdekében” nem engednek a Magyar-féle zsarolásnak, vagyis a magyar emberek érdekében megakadályozzák, hogy Magyarországon törvényesen működő pártok politikusai nyilvános vitát folytassanak az adófizetők pénzéből fenntartott közszolgálati médiában, mert a magyar embereknek az az érdeke, hogy ne lássanak vitát, ellenzéki politikust meg még annyira se, akkor egyetlen dolgot lehet tenni: befejezni a maszatolást és nem azzal jönni, hogy mit miért nem lehet. Különösen azok után, hogy még azért élénken él sokakban annak az elszalasztott alkalomnak az emléke, amikor tömegek vonultak az MTVA székházához tiltakozni és kiállni az ellenzéki politikusok mellett a rabszolgatörvény elleni tiltakozások idején. Az emberek maguktól mentek, sokan voltak és dühösek voltak. Sokan emlékeznek még arra, hogy az ellenzéki képviselők hogyan nyugtatták le és küldték haza őket, nehogy véletlenül valami érdemi történjen a Fidesszel szemben. Ezek a pártok és politikusok azóta is lépten-nyomon megmagyarázzák, mit miért nem lehet megcsinálni, és sok esetben emiatt azt sem csinálták meg, amit meg lehetett volna. Azt mondták, hogy pénz nélkül meg médiabirodalom nélkül nem lehet elérni az embereket. Hogy nem lehet megmozdítani az apatikus polgárokat. Hogy vidéken nem lehet tüntetést szervezni, mert az emberek félnek.

És most, amikor mindenki láthatja a szemével, aki nem a közmédiából tájékozódik, hogy de igen, lehetséges, amikor arról beszél Magyar, hogy ki kell kényszeríteni a közmédiából, hogy a TÖRVÉNYES kötelezettségeinek eleget tegyen, mi történt? Megint úgy tűnt, hogy Hadházy Ákoson kívül ezt nem nagyon értették meg azok, akik Magyar Péterbe álltak bele. Holott ez a kérdés nem róla, hanem a rendszerrel szembeni ellenállás mikéntjéről szól. Leszarom Magyar Pétert, egyszerűen csak azt gondolom, hogy az nem egy ellenzéki párttól/politikustól elvárható hozzáállás, hogy úgyse engednek be a közmédiába. Mert akinek ez az alapvetés, az miért politizál? Az mire alapozza, hogy legyőzi a Fideszt június 9-én és előrehozott választást kényszerít ki? Hogyan, ha első felindulásában egyből lemondott arról, hogy kikényszerítse, hogy bemehessen a közmédiába, ahol egyébként törvény szerinti joga van ott lenni?

Egyébként tök jó, hogy az első elzárkózás után a DK-MSZP-Párbeszéd kikényszerített valamiféle választ az MTVA-ból, tök jó, hogy miután a Magyar-féle zsarolásnak nem engedett, a DK-féle zsarolásnak ezek szerint engedett a hírhamisító: a közpénztévé állítólag megkezdte egy nyilvános vita megszervezését „az EP-választáshoz kapcsolódóan”, vagyis állítólag lesz vita. Hogy pontosan hogy fog kinézni, és Deutsch Tamás is ott lesz-e, mert ha nem lesz ott, ne fáradjanak, az persze kérdés. De amúgy nagyon helyes. 14 év után a legszebb ideje. Attól még máshol is lehet vitázni, de nem a közmédia helyett, hanem mellett. Hadd lássák a hívek, hogy mi történik a való világban. Aztán hátha egy óvatlan pillanatban a főszuverén is bemerészkedik egy vitára a közmédiába. Jó, hát mérget nem veszek rá egyelőre, de hogy ha úgy állnak a számok, még az is lehet, hogy kénytelen lesz. Ennyi év után ideje lenne.

A címlapkép illusztráció, az MTVA önmagát alakító szomorú paródiájának örökzöld illusztrációja. 

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.