NEHAZUGGY

Eladósítani, kiárusítani, stabil lejtmenetbe tenni

Vogronics András | Május 10, Péntek | 10:39

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,384,312 forint, még hiányzik 615,688 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Akárhonnan nézzük, már nem nagyon lehet kérdés: a kínaiak nemhogy a spájzban vannak, de a Karmelitába is beették magukat; a sok Magyarországon élő, dolgozó, vállalkozó civil gyalogság pedig előretolt helyőrségként is értékelhető. Elfoglalta az utcákat is, ahol mint annak idején, az átkosban a magyar zászlók mellett ugyanúgy, ugyanakkora mennyiségben lengedeztek a kínai lobogók a langyos májusi szélben. Ezzel ellentétben a tibeti és az európai uniós jelképeket letakarták, illetve kvázi kicsavarták azoknak a kezéből, akik tiltakozásuknak szerettek volna hangot adni a Magyarországra látogató Micimackóval kapcsolatban, akit Malacka – ha fizikailag nem is volt megvalósítható, de szimbolikusan – földig hajolva fogadott azon a reptéren, ami hamarosan minden jel szerint a NER-portfoliót gazdagítja majd.

Anikó asszonyság is úgy vigyorgott az éjszakában, mintha csak túltolta volna a hangulatjavító szereket, de hogy Hszi Csin-ping főtitkár elvtársat minden szempontból kielégítették, az nem kérdés. Júdás úgy nyalta körbe, mint koldus a vájdlingot, ami szemmel láthatóan imponált a kommunista diktátornak. Kicsit olyan benyomást keltett az egész, mint amikor az uralkodó ellátogatott a Halálcsillagra, hogy megnézze hogyan halad a munka a félig kész mesterséges bolygón. Volt minden. Keleti nyitás, hatalmas öröm, megtiszteltetés, az ötvenes időket idéző szólamok, és főleg a sértődött demokrata, aki a fejébe vette, hogy ott árt az Európai Uniónak, ahol tud, és ott fog keresztbe tenni, ahol egy szövetségi rendszerének a legjobban fáj. Majd most megmutatja, hogy mennyire szuverén ő. Meg mi is, hiszen megint a mi nevünkben öltögette a lepedékes nyelvét, a mimagyarok és mi, magyarok szólamokkal. Nos, köszi, de én nem kérek ebből. Engem nyugodtan húzzál le azoknak a hajbókolóknak a listájáról, akikkel össze akarsz mosni, mert semmi közöm hozzájuk. Nekem ez nem öröm.

A szürreális, groteszk kínai-magyar szeánsz túlmozgásos másik főszereplője nyilvánvalóan Péter miniszter volt, akinek szerintem még a kisgatyája is foltos lett az izgalomtól és az elragadtatástól; aki úgy figyelt, mint elsős gyerek az A betű tanulása közben, és olyan alázatoskodó bájvigyorral asszisztálta végig a színjátékot, hogy szekunder szégyen volt nézni. Mint ahogy ez az egész komédia is szégyenteljes és riasztó. Már persze azoknak, akiket nem fújtak szemen varázsporral, és nem hiszik el azokat a hamis lózungokat, amiket kínai és magyar főtitkár elvtárs előadott tegnap egy 18 perces, ún. sajtótájékoztató keretében, ahol kérdezni sem lehetett. Még a propagandamédiának sem.

Ellenben a mikepércsi lakosok, anyukák, gyerekek és a rezsim által kizsigerelt jószágok szerintem felsírtak ezeket látva, hallva. És alighanem ugyanígy tettek azok a kínai vállalatok által elfoglalt, senki által meg nem kérdezett más települések és azoknak a lakói is, ahol már gőzerővel szennyezik a környezetet, ahol apasztják a felbecsülhetetlen ivóvízkészletet, ahol káros anyagokat lélegeznek be azok a szerencsétlen biorobotok, akiket azért alkalmaznak a gyártósoron, hogy a két főtitkár elvtársnak jobb legyen. Meg persze guruljon lehetőleg kötött pályán a kínai jüan, számolatlanul, combos kamatokért és szívességért cserébe. Mert azt azért rögzítsük: a brutális kínai hiteleket, amiért cserébe szanaszét szennyezzük az országot, nem Orbán fogja visszafizetni a hatmilliós fizetéséből, és nem is a hatvanpusztai dácsa a fedezet ezekre a gigahitelekre, hanem konkrétan az ország jelenti a biztosítékot arra az estre, ha netán bedőlnének a nagyszabású tervek. Mert szerintem ha valaki bármerre megy a világban, és megkérdez bárkit a kínai termékekkel kapcsolatban, akkor a válasz általában egyöntetű: szar. Pontosítanám: olcsó és szar. Legyen szó bármiről. A kínai védjegy garancia arra, hogy valami nem időtálló. Emellett az egész bolygót szennyezik az ócska és silány műanyaggal, a szintetikusan előállított szarjaikkal. Elég ellátogatni a józsefvárosi piacra, ahol az ember láthatja azt a pusztítást, amit ezek az egész bolygón művelnek.

Én pedig még mindig nem értem, hogy mi az a nagyszabású üzlet, ami miatt ide kellett utaznia a kínai kommunisták istenének, és mi a stratégiai megállapodás, ami annyira fontos mindkét fél számára. Persze tudom: csak úgy teszek, mint a mi kedves vezetőnk: játszom a hülyét. Ugye béke kell, meg saját lábon állás, de ha az nem megy, akkor sámlira kell mászni, és onnan óbégatni. Az 1,4 milliárd lakosú Kína pont leszarna minket, ha nem az EU tagjai lennénk, mert amit mi exportálni tudnánk oda, az körülbelül annyi nekik, mint amennyi szotyolát ez elfogyaszt egy senki által nem nézett felcsúti focimeccsen a VIP-páholyban. Ez valóban az, aminek látszik, amit minden szakértő mond, legyen az gazdasági vagy geopolitikai: Kína betette a mellső lábát az Európai Unióba, és szabadon kereskedhet, rombolhat és informálódhat, akárcsak az oroszok Júdás segedelmével. Lehet majd lehallgatni, megfigyelni és ahogy elnézem, nemsokára már igazoltatni is egy szimpla közúti ellenőrzésen, ha bevetik a kínai rendőröket a magyar állományba.

És persze, majd lehet megint állampolgárságot osztogatni, és ezzel is szavazatokat gyűjteni akár már 2026-ra a választásokra, ha már nem lesz olyan magyar állampolgár, aki ezeknek elhiszi még egyetlen szavát is. Az ukrajnai, a román és most már majd a kínai magyar állampolgársággal és útlevéllel rendelkező külhon és diaszpóra hatalomban tarthatja Júdást, a szuverént. Azt, aki más dolgába beleugat és másokat is iderángat, ha arról van szó, hogy megvédje a saját szuverenitását, értsd az ellopott vagyont, a kiépített birodalmi államapparátust és a köröm alatti tüske pozícióját. De hát mi csak ugató lipsik vagyunk, akik nem látjuk és nem értjük ezeknek a hatalmas tetteknek a lényegét, a hirtelen zöld színűvé változott narancssárga kaméleon vízióit, miszerint mi a keleti technológia zászlóshajó leszünk, ahol a napelemtől kezdve az elektromos autók gyártásán át, mindent is tető alá hozunk. Mert ha nem segítjük a gazdasági recesszióban vergődő, az USA által védővámmal sújtott és a piacról egyre inkább kiszoruló Kínai Kommunista Pártot, akkor nekünk reszeltek. Pedig. Mi megállunk a saját lábunkon is. Ha nem, akkor ráállunk bárkiére, nehogy lemaradjunk. És ezzel egy időben felrúgunk, gáncsolunk és bokán rúgunk bárkit, aki ezzel nem ért egyet. Mert hiszen nekünk itt van a saját szövetségi rendszerünk, vámmentes és kiszámítható kereskedelemmel, egy zárt piaccal, de valamiért nem tudunk ebből profitálni. De nem valamiért, hanem valaki miatt, akit úgy hívnak, hogy Júdás, és úgy cipeljük ezt a kártevőt a hátunkon, mint kutya a kullancsot. A soha meg nem térülő, vastagon mínuszt előállító, úgynevezett pozitív nullát.

Úgy tűnik tehát, hogy sikerül megint eladósítani, kiárusítani és továbbra is stabil lejtmenetbe tenni kicsiny hazánkat, úgy ahogy annak idején is. Őszintén sajnálom a következő generációkat, mert ez az eladósodás az ő jövőjüket veti vissza, és az ő fejlődési lehetőségeiket gátolja akkor is, amikor ez a gazember már nem lesz. Mert egyszer nem lesz már, és remélem, ez a pillanat hamarosan be fog következni.

Ceterum censeo: az orbáni rendszert el kell pusztítani!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!