NEHAZUGGY

A változás velünk kezdődik

Lázár Gergő | Május 9, Csütörtök | 18:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,617,520 forint, még hiányzik 1,382,480 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Két kislányt is rendszeresen hazavitt egy nevelő a fővárosi Cseppkő Gyermekotthonból, ráadásul több kollégája már hónapok óta tudott arról, hogy a nevelő „ölbe veszi, szájon csókolja a lányokat”, birkózik velük, az ágyukban aludt az otthonban, „de arra is volt példa, hogy együtt fürdött velük”. A többi között ez derül ki abból a külső szakértők által írt, 2011. február 24-re elkészült jelentésből, amelyet most – más dokumentumokkal együtt – a Népszava kért ki közérdekű adatigényléssel a fővárostól. Kiderült: az érintett dolgozó esetében nem indult fegyelmi eljárás, közös megegyezéssel távozott a gyermekotthonból, a rendőrség pedig „bűncselekmény hiányában” lezárta a nyomozást. Így az illető most bárhol dolgozhat, nincs priusza.

És nyilvánvalóan ez az ember még kitüntetést is kapott emellé, ami ma már szinte elvárható, hiszen mint tudjuk, családbarát, keresztény kormánya van ennek a szép országnak. És ez csak egy olyan eset, amely vélhetően egyáltalán nem egyedi és ha az ember jobban utánanézne, még jó pár más helyen is találhatna hasonlót. A kérdés már csak az, hogy mégis miért nem szokás Magyarországon elítélni olyan embereket, akik minimum bűncselekmény-gyanús esetekben érintettek? Miért nem működik az igazságszolgáltatás legalább a legalapvetőbb helyzetekben? Mit kell azon mérlegelni, hogy valaki szájon csókol és együtt fürdik fiatal kislányokkal? Ez nem, hogy nem normális, hanem konkrétan büntetőjogi kategória, ehhez képest – mint jól láthatjuk – ott tartunk, hogy egy ilyen ember szabadon, bárhol dolgozhat – akár gyermekek közelében is – és teheti tönkre további gyermekek életét.

Miért nem lehet a pedofilokat kellő mértékben megbüntetni? Miért nem képes a bíróság és a rendőrség épeszű döntéseket hozni? Csak nem arról van szó, hogy az elkövető ismert embereket a felsőbb körökből, akik aztán szépen eltussolták a történetet? Csak nem arról van szó, hogy szívességekért cserébe egy pedofil ragadozót hagytak szabadon járkálni és hagyták, hogy örök traumát okozzon további gyermekeknek? Lehet itt azon lamentálni, hogy jobban meg kell vizsgálni az ügyet, hogy biztosan valamiféle félreértés történt és nem rendszerszintű hibákról van itt szó, de az igazság az, hogy ez már nem az első és vélhetően nem is utolsó olyan eset, amikor a családbarát kormány igazságszolgáltatása futni hagy egy olyan embert, akinek vélhetően a börtön rácsai mögött lenne a helye, nem pedig a társadalmunkban.

Védtelen, már egyébként is kiszolgáltatott helyzetben lévő fiatalokról van szó, akiknek védelemre, szerető közegre lenne szükségük, ehelyett ezt a helyzetet egyes nevelők kihasználva további károkat okoznak. Nincs annál gusztustalanabb, undorítóbb és felháborítóbb, mint hogy a legkiszolgáltatottabb emberekbe rúg bele még egyet a rendszer. Lehet Alaptörvényt módosítani, meg hevesen arról beszélni, hogy mennyire megvédi a magyar családokat a magyar kormány, de ameddig a legalapvetőbb törvényeket sem képesek betartatni, addig mi értelme van ilyen és ehhez hasonló kijelentéseknek? Még egy teljesen egyértelműnek tűnő esetet sem képesek a helyén kezelni, akkor mégis min változtatna az, ha átírnák a törvényeket? Ameddig a korrupció át tudja írni a szabályokat és lehet kiskapukat találni, addig teljesen értelmetlen bármiféle módosítás is.

A rendszer egészen egyszerűen működésképtelen, ami nem csak a kormány, de a rendszerben dolgozók hibája is. Nincs értelme állandó jelleggel a felső vezetőkre terhelni a felelősséget, mert ahhoz, hogy ez az ügy eddig ne legyen tudott az is kellett, hogy senki se beszéljen róla. Akár a sajtó számára, akár más platformokon, de el lehetett volna mondani, hogy mi is történt a gyermekotthon falain belül. Ugyanez történt Bicskén is, ahol ha egy pár ott dolgozó ember nem dönt úgy, hogy leleplezi az elkövetőket, akkor vélhetően soha nem derült volna fény a bűncselekményre. Lehetnek ugyanis bármennyire rosszak a szabályok, ahhoz, hogy egy probléma a középpontba kerüljön az kell, hogy az érintettek és a szemtanúk felemeljék a hangjukat és ne fogadják el némán azt, hogy gyermekeket molesztálnak és visszaélnek a kiszolgáltatottságukkal. Miért volt szükség a Népszava adatigénylésére ahhoz, hogy köztudomású legyen egy ilyen felháborító eset? Ennek már régen témának kellett volna lennie, sok más ehhez hasonló esettel egyetemben.

Lehet, hogy a szólásszabadság igencsak korlátozott Magyarországon, de azért vannak még olyan platformok, amelyek magyarok százezreit érik el naponta és akik félelem nélkül beszámolnának ilyen visszaélésekről. Nem kellene alábecsülni a sajtó erejét, elvégre Novák Katalin és Varga Judit is csupán emiatt volt kénytelen lemondani. Nem kellene tovább hallgatnia mindazoknak, akiknek tudomásuk van olyan esetekről, amelyek felháborították őket, hiszen ezzel lényegében cinkossá válnak. Elég volt azokból az időkből, amikor legyintettünk bűncselekményekre és visszaélésekre, hiszen ha valódi változást akarunk az ország életében, akkor azt a változást nekünk kell előidéznünk. Nélkülünk ez nem megy.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!