NEHAZUGGY

Ez már a siker lenne?

Lázár Gergő | Május 6, Hétfő | 18:53

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,581,270 forint, még hiányzik 1,418,730 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Rátérve hazánk uniós éveire, elmondta: 2004 és 2010 között mi teljesítettünk a legrosszabban a régióban a növekedést tekintve. „Éllovasból sereghajtók lettünk. Azóta viszont ezt megfordítottuk és a növekedés ebben a régióban a legmagasabb. Közel vagyunk ahhoz, hogy elérjük az uniós életszínvonal nyolcvan százalékát.”

Még jó, hogy a Karmelitában, valami teljesen abszurd, unortodox statisztikákkal dolgoznak azokkal szemben, amelyeket mindenki ismer, de ezekre szükség is van, hiszen a valóságon alapuló számok tükrében rohadtul nem igaz, hogy Magyarország az egyik legjobban teljesítő állam az Európai Unióban. Persze látom, hogy régiót írt Gulyás Gergely, aminek néhány kósza mutató szerint lehet valóságalapja, de hogy Magyarország nem kapott szárnyra az elmúlt években, az egészen biztos. Tény és való, hogy gazdaságilag volt egy jó, már-már kiemelkedően időszaka az országnak, amikor komoly fejlődést lehetett volna elérni, de a többletbevétel, a gazdaság bővülése nem az emberek életének jobbá tételére ment el, hanem a haverok kifizetésére és a NER további hizlalására. A gazdasági sikerek hatására nem új utak épültek, kórházak és iskolák, hanem haverok építhettek stadionokat, megrendeztünk egy pár világversenyt és „hazai” kézbe került néhány fontosabb vállalat is. Ezzel arányosan a szociális és egészségügyi ellátás tovább romlott, az oktatási rendszert pedig szintén szándékosan, tervezetten tovább rombolták.

Nincs olyan csoda, amiről beszélni lehetne az elmúlt 14 év kapcsán; nem sikertörténet volt ez, hanem a kudarc időszaka. Ahol csak lehetett, ameddig ki nem küldték kávézni, Orbán serényen keresztbe tett a közösségnek, állandó jelleggel egyedüli vezetőként vétózott meg közös állásfoglalásokat és kvázi soha nem látott teljesítményt elérve, elintézte, hogy befagyasszák a Magyarországnak szánt uniós kifizetéseket. Nem azért, mert LMBT-ellenes, vagy azért, mert a migrációt veszélyesnek tartja, és főleg nem azért, mert naponta ötvenszer elmondja, hogy legyen béke, hanem azért, mert a kormánya az EU pénzügyi érdekeit ellenében, uniós állampolgárok pénzét tüntette el átláthatatlanul ahelyett, hogy arra költötték volna a támogatásokat, amire azokat szánták. Az unió szégyenpadjára kerültünk és ma már a többség úgy tekint Magyarországra – már nem csak a kormányára sajnálatos módon, hanem az egész országra -, mint a háborús Moszkva csatlósára. Végül is elég hangosan és érthetően kijelentette több alkalommal is az Orbán-kormány, hogy olyan nagyon nem érdekli az, hogy ki nyeri az ukrán-orosz háborút, csak legyen már vége, mivel gazdaságilag súlyos károkat okoz nekünk, magyaroknak.

Nyilván az utóbbi résszel minden épeszű ember egyetért, hiszen valóban elképesztő károkat okozott a háború az európai gazdaságnak, de ennek egyetlen okozója Oroszország, amelyik úgy döntött, hogy megtámad egy szuverén, független európai országot és megpróbálja bekebelezni, a nevére venni. Ez ellen harcol a fél világ, és pont ezért támogatja minden jóérzésű és racionális gondolkodásra képes ember az ukrán felet, kivéve a magyar kormányt. Mi inkább olyan nagyszerű vezetőkkel értünk egyet, mint Erdogan vagy Putyin, akik Orbán jó barátai. Vagy azt hiszi legalábbis. Az egyetlen egyetértési terület a Nyugat egy jó részével az Izrael melletti kiállás, viszont minden másban ellentétes állásponton vagyunk. Nem véletlenül nem tetszik ez az uniós vezetőknek, akik nem a magyarok szuverenitását kívánják elvenni, csak azt szeretnék, ha a közösség képes lenne egy szoros, erős, ütőképes szövetségként közösen kiállni a demokratikus értékekért és a békéért. Ez viszont Orbán Viktorral és kormányával nem megy, mivel az első falusi miniszterelnök már évek óta harcban áll Brüsszellel.

Ahelyett, hogy valóban felzárkóztunk volna a Nyugathoz, még a Kelettől is elkezdtünk leszakadni. Lengyelország, Szlovákia és lassan már Románia is lekörözött bennünket a legfontosabb mutatókban. Mindössze Bulgária maradt az egyetlen uniós ország, amely még mögöttünk kullog, de ennek azért az is az oka, hogy nekik sem nagyon volt normális kormányuk és kormányfőjük már elég régóta. De ezt sikernek nevezni, minimum érdekes akkor, amikor már a horvátok és a szlovákok is bevezették az eurót és a gazdaságuk utolérte, vagy lehagyta a magyart. Nálunk csupán álom az euró bevezetése, hiszen olyan ócskává vált a forint az utóbbi években, hogy már a maastrichti szerződésben foglaltaknak sem vagyunk képesek eleget tenni. Nyilván nem feltétlenül az euró bevezetése az, ami a legjobban megmutatja egy ország fejlettségét, de azért ez is mérvadó akkor, amikor az eurót akkor se tudnánk bevezetni, ha a kormány ragaszkodna hozzá, mert egyszerűen gazdaságilag nem tartunk még/már ott.

Gulyás szerint az év második felében esedékes uniós elnökségnek nincs komolyabb jelentősége, gyakorlatilag mi teszünk szívességet az Uniónak, hogy egy olyan ország tölti be fél évig ezt a szerepet, ahol a normalitás az irányadó.

Ilyen felfogással inkább át se kellene venni az EU soros elnökségét, hiszen csúnya meglepetés érhet még bennünket. Az unió az a szövetség, amely nélkül ma egy sokkal szegényebb országban élhetnénk. Az pedig kisebb csoda, hogy még mindig ennek a szövetségnek lehetünk a tagjai annak ellenére is, hogy lassan semmilyen feltételnek nem teszünk már eleget. Mindenki pontosan tudja, hogy ha Magyarország ma nem lenne uniós tag, hanem most szeretne csatlakozni, ilyen állapotban ez szinte lehetetlen lenne. Tehát a szívesség nem a mi részünkről értendő, hanem inkább az unió részéről. Elvégre 14 ezer milliárd forint érkezett az országba, amely nélkül a magyar GDP jóformán már egy évtizede stagnálna. Nem kötelező ezt beismernie a kormánynak, de attól még nem válik kevésbé igazzá.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!