NEHAZUGGY

Akkor is, ha nem megy emberek közé

Lehet, hogy nem először írjuk le, de most megint aktuálisnak tűnik: hatalmas hiba volna alábecsülni azt, hogy a Fidesz mennyire pontosan érzi tizennégy éve a néplélek rezgését, vagyis az ő olvasatukban azt, hogy soha nem lehet eléggé hülyének nézni a mimagyarokat.

Azt is tudom, hogy abból sem érdemes hosszútávú következtetéseket levonni, hogy egy állítólag a megkérdőjelezhetetlen fizikai és intellektuális ereje teljében lévő, állítólag a népe által hőn szeretett államférfiú, aki nem azzal volt elfoglalva az elmúlt tizennégy évben, hogy a holdudvara nevére írassa Magyarországot, és permanens jogászkodással hatalomban tartsa magát, miért szűrt közönséggel kibélelt magtárakban, kiürített utcákon, már nem működő villamosmegállókban, netán zárt ajtós kávézókban és Fidesz-irodákban kampányol a legnagyobb titokban.

Tudom, nem érdemes abba semmi különöst belemagyarázni, hogy rendeleti, teljhatalmú uralkodása brutálisan sokadik évében Orbán Viktor soros EP- és önkormányzati választási kampánya úgy zajlik, hogy a helyszínek jelentős részéről előre semmit nem tudhat meg a nyilvánosság, kizárólag utólagos Facebook-posztokból vagy Havasi Bertalant is tartalmazó MTI-hírekből derül ki, merre jár a legbátorabb utcai harcos.

Elemzői óvatossággal és körültekintéssel felvértezve azt lehet mondani, hogy ebből nem sok minden következik, hiszen az egymásnak frontálisan ellentmondó, mélyen zavarbaejtő közvéleménykutatási adatok árnyékában legfeljebb vágyvezérelt nagyotmondásnak minősül, hogy a Fidesz népszerűségére és várható választási eredményeire földcsuszamlásszerű hatással lesz a baloldal belügye, bizonyos Magyar Péter.

Ez mind igaz lehet, mint ahogy az is igaz, hogy Orbánnak már nem szükséges emberek közé se mennie ahhoz, hogy körbebástyázza a saját táborát, hogy csak nekik üzenve, csak hozzájuk beszélve, csak nekik hízelegve, csak az ő lelkük húrjait pengetve, a február 2-a óta bekövetkezett, valószínűleg nem elhanyagolható veszteségeket minimalizálni próbálva elérje, hogy az állampárt a minimálisan kötelező számban elvigye őket szavazni. Csak olyan arányban, és az nekik bőven elég, hogy a Fidesz június 9-én behúzza mindkét választást. Csak annyira, hogy az esetleges borítékolható veszteségek ellenére is minden korábbinál nagyobb győzelmet hirdethessenek.

Miután a mocskos brüsszeli forrásokból felépült nemesgörzsönyi magtárban előadott, a Fidesz szavazóbázisának szerves részét képező gazdákat megszólítani hívatott, EU-t gyalázó, szürreális békeharcos kampánynyitóját látva leesett az állam, múlt heti önmagamat kiegészítve, némiképp felül is bírálva, az egyelőre megállíthatatlannak tűnő Magyar Péter tevékenysége ellenére azt szeretném a figyelmünkbe ajánlani (a sajátomba is), hogy nem szabad alábecsülni azt a tényt, hogy a gerincproblémákkal küzdő Gulyás Gergelytől a józan életű, heteroszexuális Kocsis Mátén át a béke pártján óbégatva pávatáncoló Orbánig a NER saját maga paródiájává vált. Hogy Kövér Lászlót, a kereszténynemzeti normalitás önjelölt mértékegységét, a luciferiánusok megszállott, esküdt ellenségét ne is említsük. De, megemlítjük.

Arra próbálok utalni, hogy attól, hogy a Rogán-központ feltalálta a szigorúan titkos választási kampányt, vagyis attól, hogy a nyilvánosságot eddig is tudatosan kerülő Orbánt most már teljes mértékben letiltották arról, hogy spontánul olyan emberek közé menjen, akiket előzőleg az apparátus nem választott ki gondosan; attól, hogy a teljhatalmú miniszterelnök mindenféle potenciális kockázati tényezőktől (kritikus választópolgár, kérdésekkel provokáló kritikus sajtó) hermetikusan elzárva kampányol, nagyon is tudatosan kommunikál. Nem fideszes vallású, foltokban demokrata polgár számára persze már évek óta nem kérdés, pontosan leírja az uralkodóház lényegét, hogy Orbán nem csak kampányidőszakban bujdokol, nem csak a hivatalos választási kampányok idején üzenget mindenféle szimbolikus függönyök és zárt ajtók mögül, a propagandaminiszter stratégiai rejtegetése sem a kampánynak szól, a nyilvánosság elé állás és a viták vállalásának ordító hiánya, konkrétan Deutsch Tamás EP-listavezető háborúpárti, dollárbaloldalazó megfutamodása a Partizán vitafelkérése elől nem Magyar Péter felbukkanása óta nem sajátja a NER által uralt közéletnek. Talán már a fideszesek felvilágosultabb része sem gondolja ma azt, hogy így működik egy normális, demokratikus ország, amelynek miniszterelnöke – önmaga paraódiáját alakítva – közben azonnal hisztibe vágja magát Brüsszelben, mert egy kerületi polgármester megteszi neki a szívességet, hogy szélsőjobbos pajtásaihoz hasonlóan néhány óra erejéig nem hagyja szóhoz jutni. Csakhogy míg Brüsszelben az átmeneti üzemzavar után azonnal korrigálják a helyzetet, addig az V. kerületben vagy Nemesgörzsönyben és Győrben jövő héten sem lesz vita és két hét múlva sem lesz vita, és a Partizán helyett nem tartják meg az EP-listavezetők közötti vitát a közszolgálati televízió random stúdiójában sem, ahogy az nemcsak szerencsésebb történelmi fejlődésű országokban szokás Európában. Az szerintem még Romániában vagy Bulgáriában sem fordulhat elő, hogy választási kampányok idején évtizedes kitekintésben nincsenek politikai viták a nyilvánosságban.

Magyar Péter megállíthatatlannak tűnik abban, hogy valamilyen formában biztosan átrajzolja a politikai térképet. Az elmúlt időszakban naponta bemutatta a rivaldafényes antitézisét annak, hogy az elidegeníthetetlennek vélt hatalmába belehízott, a nyilvánosságtól, az érdemi vitáktól elszokott, a nézeteit már csak biztonságos környezetben, az ellentmondás legkisebb veszélye nélkül kinyilatkoztató, állandóan verőemberek által kísért, főállású menekülőművész és autokrata álkampányával szemben milyen lehetne egy egészséges demokratikus immunrendszerrel rendelkező országban a választási kampány, egyáltalán egy kampányrendezvény, ahol a polgár nem biodíszlete, hanem aktív résztvevője, sőt, a legfontosabb résztvevője és alakítója az eseményeknek. Ez persze felemelő, újszerű és reményt keltő, de azt érdemes szem előtt tartani, hogy az elmúlt tizennégy év bebizonyította, hogy a legvállalhatatlanabb helyzetben is lehet a függöny mögül rágalmazva, megalapozatlan vádakat kinyilatkoztatva, fasisztoid húrokat pengetve választást nyerni, a lőtávolság pedig megtévesztő lehet egy olyan rezsimben, amelyik demokratikus viták helyett hazug, primitív plakátokkal és a Megafon ordibálásával tekint elintézettnek minden kínos kérdést.

Vagyis azt akarom mondani, hogy attól, hogy Orbán varázsa megkopott, hogy nincs választási krumpli, hogy romokban a gazdaság, cserébe Moszkva és Peking gyarmati státuszára gyúr a szuverenitás kormánya, a propaganda és Orbán ordas gondolatainak változatlanul alá nem becsülendő hatása van. Akkor is, ha nem megy emberek közé. Egyszerűen nincs rá szüksége, az utcai és nindzsaharcos felesleges kockázatokat nem vállal. Túl akarja élni, francnak hiányzik a balhé és a megszégyenülés. Nem érdekli, hogy már a hívei sem imádják úgy, mint 30 kilóval évvel fiatalabban, ameddig rá szavaznak, ennek számára nincs jelentősége. Ráadásul azt is érdemes látni, hogy az ordas, aljas, a szakmunkásokat az értelmiségiek ellen, a vidékieket a (fő)városiak ellen, a gazdákat Brüsszel ellen, a jobboldaliakat a baloldaliak ellen (a sor végtelen) uszító kinyilatkoztatások terén azért elkapta a fonalat a pedofil kegyelmi botrány után megroggyant, magát falusinak hazudó miniszterelnök. A magtárban fegyverekről deliráló, a kihalt villamosmegálló körüli kirándulóhelyet megtekintő, a presszóban nosztalgiázó, a hívei gyűrűjében szelfizve idétlenkedő, a Fidesz-irodában Karácsonyt szidó Orbán ugyan az ötvenes éveket és Rákosi elvtársat idézi, ugyan nagyobb ellentmondás nem is tátonghatna aközött amit állít magáról, és ami a bujkálásaiból evidens, ugyan látszik, hogy szét van csúszva és a vele szemben állók szemében tényleg elcseszett paródiája a bátor hadvezérnek, ugyan egyre többe kerül az adófizetőknek, hogy a cselédség eltakarítsa a környezetéből a nemzetbiztonsági kockázatokat, hogy egyáltalán ki merjen menni az utcára, de ettől még hiba lenne leírni.

Orbán szupertitkos választási kampányából, a Megafonnak kiszervezett, az átlagnál harsányabb mocskos munkából az következik számomra (bár nem hiszem, hogy amikor egy napra tették az EP-választást és az önkormányzati választást, ugyanez volt a céljuk), hogy minél alacsonyabb választási részvételben reménykednek. A Kubatov-listára és a bejáratott mozgósítási gépezetre bízzák magukat, és megpróbálják a legtöbb nem fideszes/bizonytalan szavazót otthon tartani. A jó hír az, hogy ezúttal ez már sokkal kevésbé múlik rajtuk, mint amennyire hozzászoktak. Ettől még a bujkáló kampány névadóját és a mögötte álló hatalomgyárat nem szabad alábecsülni. Akkor sem, ha a komolyanvehetetlenség gödrének aljáig butították le saját magukat és a kommunikációjukat. Ott, ahol Deutsch, Menczer és Bohár ordibál magán kívül.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább