NEHAZUGGY

Nem lehetne inkább valódi problémákról beszélni?

Lázár Gergő | Április 26, Péntek | 19:03

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 388,704 forint, még hiányzik 2,611,296 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A totalitáriusok lábbal tiporják a jogainkat és megcibálják az identitásukat, erről beszélt Santiago Abascal, a spanyol Vox párt elnöke a CPAC Hungary 2024 rendezvény első napján. Mint arról beszámoltunk, a konzervatív politikus szerint mivel a népek egyre erőteljesebben szállnak szembe a totalitárius rendszerekkel, maguk a totalitáriusok próbálják megfosztani a szülőket attól a joguktól, hogy a gyermeküket úgy neveljék és oktassák, ahogy ők szeretnék.

Bámulattal tisztelik Orbán Viktort Spanyolországban. Magyarország ugyanaz ma Európában, mint Gallia az Asterix és Obelixből, pont úgy állja a sarat a támadásokkal szemben– jelentette ki. (Magyar Nemzet)

Érdekes gondolatmenet ez attól a Santiago Abascaltól, aki egyébként Franco diktátor igen nagy csodálója. Annak a spanyol diktátornak a csodálója, aki több százezer ember halálát okozta és családok tízezreinek életét tette tönkre. Franco tevékenységének köszönhetően az ország két részre szakadt, amely szakadás ma sem nagyon forrott össze. Ehhez képest Abascal totalitárius rendszerekről beszél, vélhetően európai országokkal kapcsolatosan. A kérdés, ami felvetődött bennem, hogy mégis konkrétan kikre gondolt itt a nacionalista politikus? Azt tudom, hogy a spanyol miniszterelnököt, Pedro Sanchezt diktátornak tartja, de ki más férne még fel erre a listára? Egy olyan listán viszont, ahol Francisco Franco diktátor nem minősül diktátornak, a demokratikusan megválasztott Pedro Sanchez viszont igen, ott inkább dicsőség megjelenni, semmint szégyen.

Azt már elég régóta tudni lehet, hogy a VOX vezetője kedveli Orbán Viktort, akitől számtalan dolgot tanult már el a spanyol nacionalista párt és annak vezetése, azonban a legutóbbi választásokon a szavazataik számát sikeresen megfelezték. Spanyolországban ugyanis az általuk állandó jelleggel emlegetett bevándorlást messze nem tekintik olyan súlyos problémának a szavazók, mint azt sokan el szeretnék hinni/hitetni. A megélhetési válság vagy éppen a munkahelyek hiánya kicsit jobban foglalkoztatja az embereket, mint az, hogy jön-e ide évi pár ezer menekült Afrikából, vagy sem. Persze Magyarországon könnyen fel lehet hergelni az embereket azzal, hogy a migrációról riogat a propaganda, dacára annak, hogy Magyarországon egy bizonyos időszakot kivéve a többség még csak menekültet sem látott életében. A spanyolok viszont már láttak, különösen délen, ahova már évszázadok óta érkeznek külföldiek, mivel az a Földközi-tenger partjainál található. Olaszország, Spanyolország, de akár Görögország is több száz éves migrációs múltra tekint vissza, amivel jól láthatóan nincs tisztában a VOX vezetője, hiszen továbbra is erről kíván kommunikálni egy mesterségesen és idétlenül felnagyított veszély kontextusában.

Nem tudom melyik országban járt Abascal, ahol az állam megpróbálta megfosztani a szülőket azon joguktól, mely szerint úgy oktassák, vagy neveljék a gyerekeiket, ahogyan szeretnék. Egyrészt mióta valódi, demokratikus államok léteznek, ez soha nem történt így, másrészt pedig nem biztos, hogy egyes esetekben olyan rossz lenne. Egy szülőnek felelőssége a gyermeke felnevelése és oktatása, de ezt nem teheti meg feltétlenül úgy, ahogy akarja, mivel vannak társadalmi normák, amelyeket köteles betartani. Olyan társadalmi normák, amelyek nélkül a gyermek soha nem lesz képes törvénytisztelő polgárnak lenni. Nyilván ne erőszakoljanak rá semmiféle ideológiát a gyermekeinkre, de én ilyenről nem is nagyon hallottam egyik ország esetében sem. Ha valamiféle ideológiát vagy dogmát megpróbálnak ráerőszakolni a gyermekekre, az Spanyolországban éppen a ma is igen nagy hatalomnak örvendő egyház, amely számtalan iskolát birtokol, ahol vallásos nevelésben részesítik a gyermekeket.

Nyilván lehessen ez a szülő döntése, de akkor, amikor egy katolikus iskolában sokkal jobb körülmények között tanulhat egy diák, mint egy állami iskolában, lényegében megkötik a szülő kezét. Mondhatnánk azt is, hogy zsarolják. Mert ki ne akarná a legjobbat a gyermekének? Csak hát nem mindegy, hogy mit ad fel ennek érdekében, és mi az, amit fontosabbnak gondol, mint a kiváló körülményeket. Ideális esetben az egyháznak köze nem lehetne az oktatáshoz és minden gyermek egyforma színvonalú oktatási intézménybe járhatna, de ez nyilván igen kevés helyen van így a világban. Az a kijelentés, miszerint minél több pénze van az embernek, annál jobb oktatást biztosíthat a gyermeke számára, sajnálatos módon ma is igaz a legtöbb országban. A probléma tehát inkább ez, és inkább ezzel kellene valamit kezdeni, mintsem azzal, hogy országos, nemzeti problémává és sorskérdéssé emeljük a migráció kérdését, ami a tapasztalatok szerint alapvetően nem befolyásolja az ország lakóinak életét. Nyilván vannak olyan országok, ahol ez másként vannak, de sem Magyarországon, sem pedig Spanyolországban nem olyan jelentős a migráció, amely már valódi problémákat tudna jelenteni az egyszerű adófizető polgárok számára.

Ha már ilyen szépen leültek beszélgetni a felek, akkor miért nem beszéltek inkább valódi problémákról? Miért nem próbáltak meg kommunikálni olyan megoldandó feladatokról, amelyeket a párbeszédnek hála, akár még sikerre is vihetnek? Mert egészen biztosan vannak olyan pontok, ahol a spanyol vagy a magyar kormány sikereket ért el, és ezen sikerek receptjeit átadhatták volna egymásnak. De nem, ezek leülnek beszélgetni és a fő téma egy sor mondvacsinált, lázálmokra épülő baromság, ami egy centivel sem viszi előbbre egyik országot sem. Érdemes is volt több mint 1 milliárd forint adófizetői pénzt kidobni az ablakon arra, hogy ezek a nagyszerű emberek leülhessenek és nemlétező problémákról beszélgethessenek. Ezzel az erővel tündérfesztivált is rendezhetnének következő alkalommal, az legalább vicces lenne.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!