NEHAZUGGY

Messiásvárás

Lázár Gergő | Április 18, Csütörtök | 18:55

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,614,500 forint, még hiányzik 385,500 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szentesi Zöldi László propagandista megnyilatkozott annak kapcsán, hogy igen kemény időket élünk. Ezt abból számolta ki, hogy egyfelől több háború is dúl jelenleg a világban, másfelől pedig akár a kontinensünk is könnyen belesodródhat. A háborúba. Ki ennek az okozója? Nyilvánvalóan a baloldal! Ki más lehetne az elkövető? És mi lehet a megoldás? Nyilvánvalóan az, ha újra a jobboldal kezébe kerül mindenhol a hatalom, hiszen mint tudjuk, a béketeremtés nem baloldali erény, a baloldal inkább háborúkat kíván vívni. Erre tökéletes példa mondjuk az a Vlagyimir Putyin, aki egyrészről nem annyira baloldali, másrészről pedig nem tegnap került hatalomra. Mégis ő volt az, aki kirobbantott egy olyan háborút, amelyben mostanig már több mint félmillió ember lelte halálát. De Izrael vezetéséről sem mondható el, hogy túl baloldali lenne, sem az, hogy Netanjahu tegnap került volna hatalomra. Nyilván a két háború nem összehasonlítható, itt csupán arról beszélek, hogy ahol háborúk dúlnak, ott nem feltétlenül a büdös komcsik vannak hatalmon.

Reményeink között az első és a legfontosabb, hogy az amerikai elnökválasztást Donald Trumpnak kell megnyernie. Ő egyszer már megmutatta, hogy képes a nemzetközi egyensúly megteremtésére. Vissza kell térnie az amerikai jobboldalnak, mert újra bebizonyosodott, hogy a béketeremtés nem baloldali műfaj.

Trump a béketeremtő. Nem is tudom, ki bombázott le egy fontos iráni katonai vezetőt az elnöksége alatt. Ja de, emlékszem már, Donald Trump volt az. A Capitolium ostroma kinek az elnöksége alatt történt? Most hogy így felmerült, igen, az is Trump volt. Lehetne még sorolni az olyan eseteket, amelyek konkrétan a nevéhez kötődnek, de annyira nem látom ennek értelmét. Mindenesetre a mostani helyzet – akár a gázai, akár az ukrajnai – kialakulásához személy és név szerint igen kevés köze van Bidennek, vagy más baloldali erős vezetőknek. Azt értem, hogy Donald Trumpban látják a lehetőséget a magyar jobboldalon, de ettől még nem kellene feltétlenül telehazudni a nyilvánosságot a fentiekhez hasonló kijelentésekkel. A békéhez az kellene elsősorban, hogy a vezető hatalmak ne a gazdasági lehetőséget lássák a háborúkban, hanem az emberi tragédiát. Az kellene, hogy ne arról beszéljenek, hogy milyen béketárgyalásokat folytatnak, miközben a háttérben valójában újabb és újabb milliárd dolláros fegyverüzleteket kötnek.

Valahogy kétlem, hogy Trump hatalomra kerülése esetén ez megváltozna, hiszen nem kifejezetten a rengeteg eszéről híres ez az ember. Nem egy Lincoln vagy Washington, mint inkább egy újkori Ronald Reagan, aki inkább még több feszültséget okoz világszerte, minthogy megoldaná azokat. Elvégre ez a nagyszerűnek titulált ember jelenleg a bíróságon tölti az ideje nagy részét (időnként el is szundikál), és a mostani csak az első ügye a sok közül, amelyek kapcsán hamarosan köteles lesz majd nyilatkozni. Az igazság az, hogy a háborúnak az elképesztő pusztítás és szenvedés mellett mindig vannak támogatói, hiszen soha semmikor sem lehet olyan könnyen elképesztő vagyonokra szert tenni, mint egy konfliktus idején. A fegyvereladásokból és az azok által elpusztított területek újjáépítéséből önmagában is olyan pénzeket zsebre lehet rakni, amely elegendő lenne egyes országok éves fenntartásához.

Benne van ebben szinte minden jelentősebb nyugati és nem nyugati ország is, még ha azt is szeretnénk hinni, hogy mindenkinek érdeke a béke. Egyetlen békeszerető része van a világnak, amely nem más, mint a civil lakosság. Mindenhol. Sem Amerikában, sem Franciaországban vagy Japánban nem örülnek annak, hogy egyrészt minden drágább lett az elmúlt években, másrészt pedig milliók szenvedését látják napról-napra. Senki sem akarhatja a háborúk további folytatódását, de a valóság az, hogy az ezen emberek által megválasztott vezetők azok, akik végső soron képesek eldönteni egy-egy ilyen konfliktust. Az Egyesült Államok vélhetően véget tudna vetni mind az ukrajnai, mind pedig a gázai háborúnak, amennyiben azt mondaná, hogy innentől kezdve nem támogatja a feleket. Nem azt mondom, hogy ez lenne a megfelelő döntés feltétlenül, de azt igen, hogy végső soron nagyban még mindig az Egyesült Államoktól függ számtalan globális konfliktus kimenetele. Talán pont ezért is lenne a helyzet még súlyosabb, ha egy olyan elnöke lenne ismételten az Egyesült Államoknak, mint Donald Trump, aki még hozzá közel álló források szerint is veszélyes a modern világra.

Lehet, hogy a saját érdekei szempontjából (nem az országról beszélek) nagyot nyerne a magyar kormány azzal, ha Trumpot újraválasztanák, de nem tudom, hogy a világ mit nyerne vele. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy Joe Biden egyébként egy tökéletes jelölt, hiszen nagyon nem az. De két borzalmas jelölt közül talán érdemes a kevésbé borzalmasat választani és abban bízni, hogy újabb 4 év múlva majd nem két rossz közül választhat csupán a nagyérdemű, hanem lesz valódi választási lehetőség is. De most ez adatott meg az amerikai társadalomnak, amely reményeim szerint képes lesz józanul dönteni.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!