NEHAZUGGY

Ne tessenek már madárnak nézni!

Tamás Róbert | Április 15, Hétfő | 7:58

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Tegnap – tehát vasárnap – reggel Orbán Viktor akcióba lendült, és összehívta a védelmi tanácsot, mert Irán drónokkal támadta Izraelt. Nem állítom, hogy éppen egy újabb konfliktusra volt szüksége a világnak, mert egészen biztosan nem, de azt azért nehezen sem vagyok képes megérteni, hogy egyrészt Magyarország biztonságát miként érinti a dolog, főként olyan mértékben, hogy vasárnap reggel összeüljön a kolostorlakó és néhány embere, aztán jó alaposan megbeszéljék a tennivalókat. Komolyan, mit fognak csinálni? Kinyomtatnak egy csomó plakátot, hogy Gyurcsány, Magyar, a liberálisok és a brüsszeli bürokraták háborúba akarják rántani az országot, át akarják operálni az ovisokat, és harcba küldik őket, ha csak nem a Fideszre szavaz mindenki? Lesz kormányzati tájékoztatásnak hazudott propagandakampány – persze a mi pénzünkből, hiszen minden a világon a mi pénzünkből történik, másból nem is tud – arról, hogy csak Orbán Viktor tudja megvédeni mimagyarokat a háború borzalmaitól, csak a fideszes polgármesterek és fideszes EP képviselők képesek arra, hogy megállítsák a bombákat, rakétákat, hadseregeket? Biztosan megtalálják a dologban az anyagi lehetőséget is – mindig, mindenben megtalálták eddig is, még a tízezrek életét követelő járványban is -, bár aligha erről szólt a védelmi tanács ülése, ezek a dolgok máshol, más körben dőlnek el szerintem.

Facebook/Orbán Viktor

Azt én nem tudom megmondani, hogy ez a rettegjparaszt-jellegű hirdetmény felkiáltó, felszólító, avagy óhajtó mondat akarna lenni kijelentő mondat helyett – aki még emlékszik az írásjelek használatára általános suliból, az tudja, miről beszélek -, de hogy a félelemkeltésen kívül semmi egyéb oka és funkciója nincs, abban biztos vagyok. Az a baj, hogy én már ott tartok, hogy fel sem merül bennem a gondolat; ezek most nem haszonszerzésre hajtanak. Politikaira, anyagira – legjobb, ha egyszerre megy mindkettő -, de hogy nem rólunk szól és nem értünk történik semmi ebben az országban, az nekem meggyőződésem. És ez eléggé nagy baj, mert amikor már nem is feltételezem semmiről, hogy szakmai alapon, az ország érdekében történik, akkor a kormány olyan szinten veszítette el a bizalmamat, ahonnan már egyáltalán nincsen visszaút.

Miközben a Fidesz a rémületkeltésre hajt – már megint -, az ellenzéki pártok előadják a saját műsorukat. Már megint. Most találtak maguknak közös ellenséget Magyar Péter személyében, amivel egyáltalán nem lenne semmi bajom, ha ez azt eredményezné, hogy összekapják magukat, megtalálják a saját hangjukat, dolgoznak, tekernek ezerrel, hogy bebizonyítsák az alkalmasságukat. Persze nem ez történik, hanem az, ami mindig szokott. Mint valami ócska vásári komédia, megint trágyalébe fullad a választás. A valakik összefogtak a valakikkel, a kampánynyitón Molnár Csaba előadta, hogy miért Magyar Péter az ellenségük, én pedig azon töprengtem, hogy kicsoda is Molnár Csaba. Az arca még csak-csak ismerős volt, de meg kellett néznem, melyik pártban van. És én azért napi szinten foglalkozom belpolitikával, valószínűleg intenzívebben, mint egy átlagember, akinek jobb dolga is van, mint a honi mocsárban matatni reggeltől estig. És nekem bizony az az érzésem, hogy nem feltétlenül az én szellemi képességeimmel van a nagyobb baj, amikor egy párt elnökhelyetteséhez nem találok pártot, hanem talán a párttal van a gond. Vagy hát talán az összes ellenzéki párttal.

És ebben a lélektani pillanatban robbant be a színpadra Ungár Péter a maga 2 százalékos támogatottságú pártjával, és jól megmondta a tutit. Elmagyarázta, mi a baj a DK-MSZP-Párbeszéd összefogással, mi a baj Magyar Péterrel, és úgy általában a világgal. Ez az a pillanat, amikor ülök a gép előtt, és nyerítek a röhögéstől, mert a másik opció a dühöngés lenne, annak meg mi értelme van? Semmi. Az már igazán tényleg csak csúcsdísz ezen az egész őrületen, hogy Ungár Péter szerető édesanyja, akivel a vasárnapi húsleves elfogyasztása közben tényleg csak úgy általánosságban váltják meg a világot, ahogy az minden családban lenni szokott, és még véletlenül sem csevegnek politikáról, tehát hogy Schmidt Mária, aki történésznek vallja magát valamilyen okból megállapította, hogy Németország lényegében amerikai katonai megszállás alatt van, mindig is ott volt. Mondjuk én még ott lemaradtam, amikor ugyanez a rendkívül tehetséges, tanult történész arról mesélt, hogy Németország lényegében már nem is létezik, még mindig faxon küldözgetik egymásnak az üzeneteket, már amikor egyáltalán van áram. Ja, és a Nyugat ki akarta fosztani Oroszországot, Putyin azért harcol, hogy ezt megakadályozza. És ez itt a mi országunk, annak politikai elitjével és szellemi tőkésosztályával. Mit is lehetne erre mondani? Azt hiszem, Magyar Péterrel, Magyar Péter nélkül, Magyar Pétertől tökéletesen függetlenül megérett ez a vásári színmű a pusztulásra. Komolyan hiszik még, hogy van további két évük, négy évük, negyven évük így?

Tegnap este olyan rettenetes izgalomban voltam, hogy majdnem aludni sem tudtam. Orbán Viktor szokás szerint bejelentette, hogy majd be fog jelenteni valamit. Az Index azt is tudta, hogy nagy lesz az ő bejelentése. Az mondjuk nem derült ki, hogy egy cseresznyemaghoz képest lesz nagy, netán a Mészáros Lőrinc nevén lévő vagyonhoz képest lesz nagy. Addig is, ameddig tűkön ülve várta a fél ország – jó, ez ebben a formában nem igaz, ugyanis most is meglehetősen visszafogott volt az érdeklődés az országot és annak lakóit egyedül megvédeni képes csodatévő mondandója iránt -, addig mi találgattunk, mit fog vajon bejelenteni. A tippek közül toronymagasan vezetett a semmit, ahogy mindig, de azért érkezet szavazat arra is, hogy kihirdeti a hadiállapotot és így természetesen elmarad a szavazás, esetleg hadat üzen Iránnak, az USA-nak, vagy mindkettőnek, illetve hogy lemond, s jelentkezik az orosz hadseregbe. Végül persze kiderült, hogy semmi mondandója nem volt azon kívül, hogy marhára szeretne visszakapaszkodni a trónjára. Annyit üzent – drámai hangon, mert az nagyon kell -, hogy ő meg fogja védeni mimagyarokat, akármi lesz is, és majd kedden megy Brüsszelbe, ahol szintén meg fogja védeni a háborútól az ő népét. Érdekes, eddig úgy tudtam, Brüsszelbe azért megy, mert ott fog szónokolni a szélsőjobbos vándorcirkusz aktuális állomásán. A háború – minden háború – borzalmas, ám képtelenség komolyan venni a feltöltött videót, ahogy Orbán begurul az ajtón, a többiek felpattognak, aztán iszonyú komolyan néznek ki a fejükből, nekem pedig el kellene hinnem, hogy akkor fogom csak túlélni Irán drónjait, ha ezekre szavazok ameddig a világ világ. Ne tessenek már madárnak nézni!

Jó ébredezést, szép napot, háborús pszichózistól mentes hetet kívánok mindenkinek!

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!