Május 27,  Hétfő
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék

Hacsaknem Blog


Összezárnak, vádaskodnak, értetlenkednek, és egyre mélyebbre zuhannak

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,129,285 forint, még hiányzik 870,715 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Először csütörtökön olvastam, aztán pénteken máshol, megerősítve is elolvastam, ezáltal világossá vált számomra, hogy a hír igaz, a Szemlélek keresztény portál értesülései helyesek: valóban elmarad az úgynevezett református egységnap. A 2009 óta minden évben megtartott esemény, amelyre idén május 25-én került volna sor Debrecenben, Balog Zoltán püspök és az ő pedofil kegyelmi botrányban játszott szerepe miatt marad el. Egyszerűbben: Balog Zoltán miatt. Amire a pártja – amelynek korábban oszlopos minisztere volt, és amelynek örökös miniszterelnöke csinált belőle tulajdonképpen egyházi vezetőt, kvázi politikai befolyást gyakorolva a református egyházra – még mindig kormányon van és még mindig nem adott magyarázatot a nyilvánosságnak arról, hogy milyen indokkal kapott kegyelmet Novák Katalin azóta megbukott államelnöktől, Balog Zoltán bizalmi emberétől, mentoráltjától a bicskei gyermekotthon pedofil igazgatójának falazó igazgató-helyettes, K. Endre.

Ez a tény önmagában is fontos apropót szolgáltatna arra, hogy elmerengjünk fölötte, különösen arra reagálva, hogy sokak szerint Magyar Péter feltűnése zárójelbe tette, elhomályosította, elvette az élét ennek a párját ritkító botránynak, sőt, tulajdonképpen le is vette a közélet napirendjéről és ez a Fidesz számára hatalmas győzelem. Én ezzel nem feltétlenül értek egyet, azt pedig kifejezetten fontos fejleménynek tartom, hogy bár a fideszes pedofilhálózat politikai panel nem az ízlésem szerint való, a Demokratikus Koalíció például egyáltalán nem engedte el az ügyet. Miután a már nem Varga Judit által vezetett Igazságügyi Minisztérium a DK közérdekű adatigénylését elutasította K. Endre ügyében, bírósághoz fordultak, a per első tárgyalása már le is zajlott, a tárca jogászainak érvei pedig meglehetősen nevetségesek: nem adhatnak ki bűnügyi, személyes adatokat. Természetesen nem erről van szó, hiszen azt pontosan lehet tudni, hogy kiről beszélünk, az illető milyen bűncselekményt követett el (és a kegyelmi döntés ellenére sem adta fel a korábbi áldozatok zaklatását), a magyar társadalmat joggal foglalkoztató kérdés ezzel szemben arra vonatkozik, hogy mivel érdemelte ki Kónya Endre a kegyelmet, és hogy mivel elég sok szál erre utal, volt-e köze és pontosan mi köze volt Orbán Viktornak a kegyelmi döntéshez. Illetve, hogy Balog Zoltánon kívül, akiről lehet tudni, hogy ártatlannak hitte K. Endrét, kinek volt még köze ahhoz, hogy tisztára mosták. Azt is tudjuk, hogy Orbán Viktor szerint – legutóbb hétfőn, az azonnali kérdések órájában mondta el – ez az ügy Novák Katalin lemondásával lezárult, de nyilvánvalóan addig nem lehet lezárni az ügyet, ameddig ki nem derül, hogy mi történt, miért történt, és kinek a nevéhez fűződik ez a példátlan gyalázat.

De kanyarodjunk vissza a Balog Zoltán révén az Orbán-kormányhoz bekötött, a fideszes államhatalommal kéz a kézben járó református egyházhoz, amelyben Balog Zoltán ugyan lemondott az egyik pozíciójáról, a másik vezető pozícióját viszont megtartotta. Ez nyilván teljesen értelmezhetetlen: ha a zsinati elnökségről lemondott, akkor a püspöki széket miért nem engedi el, ha meg nem engedi el, akkor felesleges volt az előbbiről lemondania. Vagy elismeri, hogy bűnt követett el, amire közéleti értelemben nincs bocsánat, vagy nem ismeri el, és marad. De akkor minden pozíciójában marad. Mert ez így elmaszatolása a problémának, és bizonyítéka annak, hogy Balog Zoltán nem is érti, hogy mi a probléma, nem hajlandó szembenézni azzal, hogy erkölcsi értelemben teljesen kompromittálódott, hogy hiába mond le rendre mindenféle kisebb és nagyobb jelentőségű pozícióiról, amelyeket ilyen-olyan szervezetekben betöltött, azzal, hogy mindenáron püspök akar maradni, az egyházára bizonyára rányomja a vállalhatatlanság pecsétjét. Azt most engedjük el, hogy Balog egyébként 2019 óta Szijjártó felterjesztésére rendkívüli és meghatalmazott nagykövet is, ám Szijjártóék szerint ezt a kinevezést Sulyok Tamás államfő vonhatja vissza, ők nem. Ez is csak annyiban érdekes, hogy akkor ezt a pozícióját miért tartotta meg Balog Zoltán.

Nem szeretném színvonaltalanabbul és idétlenebbül megismételni azt, amit Tarr Zoltán református lelkész múlt szombaton 12 percben kifejtett a Kossuth téren sok tízezer ember előtt (nem is maradt következmény nélkül a kiállása) az egyház betegségéről, a politikai összefonódásokról, a Balog által jelentett teherről, de minden jel arra utal, hogy nemcsak Balog Zoltán nem érti, az egyháza sem érti, mi itt a probléma. Nem akarok általánosítani, de a nagy kép ez. Hogy néhány egyenes gerincű, bátor embert leszámítva a református egyház nem érti, hogy Balog miatt saját magukat is örökre kompromittálják a híveik szemében, akiket el fognak veszíteni, ha így folytatják. Két dolog van, ami erre utal, méghozzá nagyon konkrétan.

  1. Miután Tarr Zoltán lelkész civilizáltan, őszintén elmondta, hogy a református egyház gyógyulása akkor kezdődhet el, amikor Balog Zoltán lemond a püspöki székéről, a Magyarországi Református Egyház Zsinata Elnökségi Tanácsa közleményt adott ki, amelyben kifogásolta, lényegében kikérte magának azt a hangvételt és stílust, ahogyan az elmúlt hetekben róluk beszéltek. Szerintük ez méltatlan nem csak az egyházhoz, hanem a tisztességes közéleti vitákhoz is.
  2. Miután nyilvánosságra kerül, hogy 15 év után először idén elmarad a református egységnap, és ennek oka a Balog körüli feszültségekben keresendő, a Telex megkeresésére az alábbi magyarázattal hozakodott elő az egyház:

„Az idénre tervezett Egységnapot 2025-ben tartja meg a református egyház. Erről azért is döntött közösen, teljes egyetértésben a Kárpát-medencei református egyházkerületek tíz püspöke és tíz főgondnoka, hogy testvéri együttlétünk és egyik legjelentősebb rendezvényünk ne válhasson a jelenlegi felfokozott hangulat áldozatává vagy politikai haszonszerzés eszközévé. Látva, hogy egyházunkat és annak tisztségviselőit most már politikai rendezvények színpadjairól támadják, helyesen döntöttünk.

Nincs tervben, hogy reformátusként Balog püspök és a református egyház miatt szégyenkezzek, ezzel együtt is kiábrándítónak és lesújtónak találom ezt a teljes egyetértésben meghozott döntést és ezt a nyilatkozatot is. Azt gondolom, hogy ha eddig lehetett is azzal mentegetni a reformátusokat – és én sokáig úgy is gondoltam, hogy erről van szó -, hogy Balog ámokfutása miatt igazságtalan bírálatok érik őket, hiszen nem ők talpalták ki K. Endre pedofilbűnsegéd kegyelmét Nováknál, talán nem is tudtak róla, szerintem mostantól nem lehet.

Tehát a politikai haszonszerzésből Orbán Viktor kétharmados eljövetele óta jól élő egyház azon van felháborodva, hogy nem akar a politikai haszonszerzés eszközévé válni. Ezért ahelyett, hogy szembenézne Balog Zoltán vállalhatatlanná válásával, ahelyett, hogy önkritikát gyakorolna, ahelyett, hogy tükörbe nézne és legalább kísérletet tenne rá, hogy megértse, miről szólnak a bírálatok, elhalasztja az egyik olyan éves rendezvényét – amelytől eddig sem állt távol a politika (2022-ben például Novák akkori köztársasági elnök Erdélybe látogatott  az egységnap alkalmából), és abban bízik, hogy majd 2025-ig elfelejtődik ez az egész. Teszi ezt úgy, hogy a Balog által előidézett hitelességi válság miatt keresztelőket mondanak le, sorra lépnek ki egyháztagok a közösségből, van, akit retorzió ér, ha netán nyíltan bírálja Balogot, és a távozását követeli, de olyanok is vannak, akik felfüggesztették a református egyházat szolgáló tevékenységüket. A református egyház pedig erre válaszként – és arra válaszként, hogy a miniszterelnök lelki vezetőjeként is ismert politizáló püspökük nem óhajtja önszántából letenni a lantot és sűrű bocsánatkérések közepette nyugdíjba vonulni, de legalábbis eltakarodni a közéletből – összezár, vádaskodik és politikai támadások áldozatának állítja be magát. Mintha itt a társadalom lenne a gonosz, az egyházat alaptalanul vádoló bűnös, aki hasznot akar hajtani abból, hogy szóvá teszi az erkölcsi pusztulást.

Nem vagyok gyakorló református, de egy ilyen egyházban nem is nagyon szeretnék ezután se az lenni. Egy olyan egyházban, amelyik a fentiek alapján teljes egyetértésben mentegeti egy pedofilbűnsegéd tisztára mosásában aktív szerepet vállaló püspökét. Amelyikben nem áll minden vitán felül, hogy egy ilyen emberrel nem lehet közösséget vállalni, pláne nem püspöki rangban tartani, és összezárni mögötte. Amelyik eddig sem állt megkérdőjelezhetetlen erkölcsi magaslatokon (hiszen közpénzekért cserébe lényegében asszisztál ahhoz a veszélyes társadalmi gyűlöletkísérlethez, aminek az orbánizmus alávetette a társadalmat), de most – bár nem esett túl nagyot – leért az aljára. A református egyház vezetői most minden korábbinál világosabb magyarázatát adták annak, hogy tisztességes hívő emberek miért fordulnak el tömegesen tőlük. Ezek az emberek nem a híveiket szolgálják teljes egyetértésben, hanem a politikát, az erkölcsi pusztulást és még csak nem is értik, hogy mi a baj ezzel. Ha értik, és ennek ellenére viselkednek így, az még nagyobb baj.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.