NEHAZUGGY

A kettős mércéről

Lázár Gergő | Április 4, Csütörtök | 18:50

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,578,300 forint, még hiányzik 421,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

KATASZTRÓFÁK ÉS KETTŐS MÉRCÉK

A Gázában tevékenykedő nemzetközi segélyszervezetek elleni légicsapás egy szörnyű tragédia, de a háborúkban ezek a dolgok sokkal gyakrabban előfordulnak, mint gondolnánk.

Ez Robert C. Castel, lassan háborús szakértővé avanzsált fideszes propagandista és hozzáértő legújabb posztjának első állítása. És mennyire igaza van! Kettős mércéről beszél az ember, csak nem éppen abban az értelemben, ami egyébként jellemzi a „munkásságát”. Mert mi is történt pár nappal ezelőtt Gázában? Egy, a háborús övezetben (ami valamiért hivatalosan úgynevezett deconflicted zóna) az éhezők számára ételt előkészítő segélyszervezet az eddigi vizsgálatok szerint engedélyt kért az IDF-től, vagyis az izraeli hadseregtől, hogy eljussanak A pontból B pontba, amely engedélyt meg is kaptak. Igen ám, de a konvojban haladó autókat egy drón precíziós rakétái egyesével szedték le. Első körben az egyik autót lőtték ki, amelyből a túlélők a másodikba menekültek, ahonnan jelezték az IDF számára, hogy találat érte őket. Ezt követően egy második találat érte az autót, amely után átültek a harmadik, egyben utolsó autóba, amelyet egy újabb dróntámadás ért, végezve mind a hét autóban ülő segélyszervezetnek dolgozó külföldivel.

Világszerte óriási felháborodás alakult ki, mivel nemzetközi szervezetről van szó, amelynek külföldi dolgozóit érte precíziós támadás. Erre magyarázatot vár több szervezet is, de tudomásom szerint ez mostanig nem érkezett meg. Viszont ameddig a vizsgálat tart, addig is úgy gondolta ez a felbecsülhetetlen tudású ember, hogy kettős mércézik egyet, és arról lamentál, hogy a háborúkban sajnálatos módon előfordulnak olyan esetek, amikor támadás ér a helyszínen dolgozó embereket. És ebben igaza is van, hiszen valóban volt, van és lesz is számtalan ilyen eset, amely minden körülmények között felfoghatatlan tragédia. Van viszont egy igen nagy különbség egy banális hiba és egy tervezett támadás között. Elvégre teljesen kizárható az a magyarázat, amely szerint véletlen találat érte a három különböző járművet. Azt értem, hogy tagadni kívánja az IDF a vádakat, de a legtöbb bizonyíték, szemtanúk beszámolói és a feltárt adatok egyaránt azt mutatják, hogy itt nem balesetről van szó.

Tegnap a Guardianban megjelent egy cikk, amely ezzel a témával foglalkozik, ennek alapján ez nem is annyira meglepő, mondhatjuk, hogy ez még bőven belefér az IDF taktikájába. Egyes információk szerint ugyanis egy Hamász-gyanús alakot véltek felfedezni ott, ahonnan a három jármű elindult, noha ez az ember soha nem szállt be ezen autók egyikébe sem. Viszont már önmagában az, hogy ezt a három járművet összekötötte az IDF egy terroristával, elég lehetett a csapás elrendeléséhez. Nem mennék bele komolyan a részletekbe, hiszen bárki elolvashatja ezen a linken, de mint kiderült, akármilyen jelentéktelen, de a Hamászhoz köthető személyek esetleges likvidálására akkor is engedélyt kapnak a katonák, ha esetlegesen 10-20 civil is életét veszítheti a támadás során. Komoly ranggal rendelkező Hamász-tag esetében pedig akár 100 ártatlan civil életének kioltása is elfogadható. Ezt megint csak nem én mondom, hanem a Guardian által feltárt adatokat és tényeket közlöm, amelyek véleményem szerint egy kicsit más megvilágításba helyezik a történteket.

Értem, hogy háború van, meg hullik a forgács és hasonló baromságok, de talán itt lenne az ideje annak, hogy valaki kimondja: ez már nagyon nincs rendjén. Nem azért, mert ne kellene leszámolni a Hamász terroristáival, és ne kellene kiszabadítani minden egyes elrabolt túszt. De kérdés, hogy mégis hol tart ez a cél? Hány túszt sikerült kiszabadítania eddig az IDF-nek? Hány Hamász harcost sikerült likvidálnia az izraeli hadseregnek? Mert azt számokkal is alá lehet támasztani, hogy hány ártatlan ember halt már meg a háborúban, de érdekes lenne azt is tudni, hogy az elérni kívánt cél mégis hol tart? Mikor érhet véget ez az offenzíva? Mikor mondja majd azt az izraeli vezetés, hogy sikerült felszámolni a Hamászt? Mikor nyugodhatnak meg végre az izraeliek és a gázaiak egyaránt? Mikor térhetnek vissza a felek a megszokott, normálisnak mondható életükhöz? Jól láthatóan a tervezettnél sokkal hosszabbra húzódott már most is ez a háború, és elképesztő pusztítást okozott. Kérdés, hogy szükség van-e további pusztításra, vagy inkább át kellene gondolni a taktikát, és az épületek és teljes városrészek lerombolása helyett arra is lehetne koncentrálni, hogy embermunkát igénylő módon, de konkrétan azonosítsák és kiiktassák a veszélyt jelentő terroristákat.

Addig azonban, ameddig úgynevezett buta bombákkal szórják meg a településeket, mert túl drágának minősítik a precíziós bombák felhasználását, addig nem hiszem, hogy búcsút inthetünk az olyan tragédiáknak, amelyeket most a szemünk előtt láthatunk. Ez a háború teljes generációkat fog visszafordíthatatlanul tönkretenni mindkét oldalon, amelynek tulajdonképpen egy életen át tartó, súlyos hatásai lesznek. Egy ilyen brutális háború után évtizedekre, ha nem századokra lehet szükség ahhoz, hogy valaha is békében egymás mellett tudjon élni ez a két nép. Már tegnap is késő lett volna a harcok befejezésére, pláne ma vagy holnap. Noha egyvalakinek a háború elhúz(ód)ása még segíthet is a hatalma megtartásában. Véletlen lenne?

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!