Július 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Kiszámoló beszámoló

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,638,620 forint, még hiányzik 1,361,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Szerencsésen túl vagyunk a húsvéton, avagy a nyulak ünnepén – kinek mi -, biztosan jól fogyott a sonka, tojás, kalács. Érdekes módon nekem nem ezekhez az ételekhez kapcsolódik ez az ünnep, hanem valami máshoz. Falun nőttem fel – legalábbis ameddig gimnáziumba kerültem, ami falun nem volt, tehát onnantól városban élek -, volt kertünk és voltak állatok. Valahogy húsvétkor volt az az időszak, amikor a csirkék rántanivaló korba értek (szegények), és volt a kertben már friss saláta. Még nem fejes, de már szedhető levelekkel. Úgyhogy nekem a húsvétról a rántott csirke-petrezselymes újkrumpli-ecetes saláta ugrik be gasztrovonalon, nem a sonka. Ezt nem azért mondtam el, mert feltételezem, hogy valakit érdekel, hanem mert eszembe jutott, és amúgy is el kell indítani valamivel a hetet.

Orbán Viktor előkerült, hogy megsimogassa az ő híveinek a buksiját. Tavalyi felvételekből összevágott videóval, locsolóverssel és némi jópofáskodással igyekezett úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne, de nem volt őszinte a mosolya. Az országon belül zajló erjedés mellett az sem jött túlságosan jól, hogy Erdogan haverja a török helyhatósági választásokon eléggé csúfos eredményt ért el – a főváros és nagyobb városok mellett sok településen az ellenzék győzött -, Szlovákiában sem alakulnak jól a dolgok, Lengyelországban a másik haverja és szövetségese az életéért fut, Izraelben az emberek Netanjahu lemondását követelik, és még csak most indul a hét. Mondjuk amennyire nem érdekelt Orbán Viktor locsolóversikéje, legalább annyira nem lettem volna kíváncsi Magyar Péter csupasz lábára sem, de a fotóból már legalább annyi egyértelmű, hogy vízen járni nem tud. Ezzel a teljesen érdektelen, számomra személyeskedő poszttal ellentétben az már érdekesebb, melyben arról ír, hogy megkeresték Orbán közvetlen környezetéből és a DK felsőbb köreiből, hogy támogatásukról biztosítsák. Ha máshogy nem, hát szóban. Arról beszélgettünk a kollégával, mennyire izgalmas fejlemény lenne, ha rájönnének a parlamenti ellenzéki pártok, hogy amennyiben bukik a fideszes kétharmad, akkor az ő jó kis biztos helyük is ugrott, szóval eljöhet az idő, amikor oldalt kellene választani. Ha ezt felismerik és sanszosabbnak érzik a kormánypárt jelentős gyengülését, esetleg összefognak a most formálódó új erővel, akkor a papírformát lehet is lehúzni a klozeton. Ha most halál ideges a kormány és a NER, akkor egy ilyen feltételezett esetben meg is zavarodnak szerintem. Mókás lenne látni. Lehetőleg mostanában, mert ilyen kis türelmetlen vagyok én.

Miután most indul a munkahét, van időnk egy kicsit átbeszélni a portálokon már biztos, és később várható változásokat. A bevételünk annyi, amennyi, a számok nyilvánosak, nyomon tudja bárki követni, aki megnyitja akármelyik cikkünket. A személyi változás – ahogy azt előre jeleztük az év végén, és szombaton is, mielőtt egy szusszanásnyi időre elköszöntünk – eldöntött tény. Gergő kolléga cikkei egyelőre ritkábban lesznek olvashatók, mivel megkezdte a kiválást a szerkesztőségből. Amikor befejezi, értelemszerűen azt fogja jelenteni, hogy több cikket nem fog írni, legfeljebb magánszorgalomból, ha nagyon felgyűlik benne a mondanivaló. Azt még most nem látjuk, a második ütem mikor és hogyan fog következni, nagyban attól függ, hogyan tudja majd összeegyeztetni a civil munkáját az írással, és meddig bírja a terhelést. Ez pedig menet közben derül majd ki. Hosszas egyeztetés után még úgy gondoljuk, ez a fél-távozás még nem feltétlenül fogja érinteni a portálok olvasóit. Töprengtünk sokat és úgy döntöttünk, a szerkesztőség maradéka átveszi Gergő kolléga kieső munkáját, talán még azt fogjuk bírni, legalábbis addig, ameddig a politikában hadiállapotok uralkodnak. Ha nagyon elfáradunk, legfeljebb majd kérünk néha egy pihenőnapot az olvasóktól.

Aztán majd kiderül, kinek hol van a terhelhetőség határa, mi az, amin feltétlenül változtatni kell ahhoz, hogy fejre ne álljunk időnek előtte. Egyelőre eddig látunk előre, igaz, eddig sem kristálytisztán, de azért belevágunk nagy bátran. Menet közben majd érzékeljük az egyéb szükséges változásokat is. Ha némileg sikerül emelni a bevételen, akkor több személyi változásra talán már nem lesz szükség. Ha stagnál, esetleg csökken a bevételünk, akkor el kell gondolkodni. Mégpedig jó lenne az olvasókkal közösen gondolkodni azon, hogy ki legyen a következő távozó. Robi, Bálint és Edgar közül lehet választani. Ha erre kényszerülünk, akkor elkerülhetetlen lesz a cikkszámok csökkentése, esetleg egy műsorszünet beiktatása, mert már így is necces, de a mostaninál kevesebben egészen biztosan nem fogjuk tudni a jelenlegi színvonalat tartani. Vagy a mennyiségből, vagy a minőségből kell engedni. Márpedig a minőségből nem szeretnénk, és nem is fogunk. Sőt, azon javítani szándékozunk. Úgyhogy javaslom, mindenki gondolja át addig is, kit engedne el könnyebben. Kis magyar valóságsót tartunk, ha úgy hozza az élet, valakit kiszavaz a közönség. Tehát most még marad a cikkszám mindkét portálon, érezhető változás – olvasói szemszögből – egyelőre nem várható. Aztán, ha valami egyéb változás van kialakulóban, időben jelezni fogunk. Miután a napi szintű támogatáskérés eddig sem volt programon és ezután sem lesz, kérünk mindenkit, gondolja át, belefér-e havi bármekkora összeg a költségvetésébe, csak eddig nem volt kedve foglalkozni ezzel, de azért szeretné továbbra is olvasni az írásainkat. Ha van ilyen olvasónk, és rászánja az időt az utalás beállítására, azt hálásan megköszönjük. Tudjuk, hogy sok ember örömmel támogatna, de egyszerűen nem teheti, éppen ezért ragaszkodunk az ingyenesen elérhető portálhoz. De hogy ez működni tudjon, szükségünk van akár csekély összegű, de rendszeres adományokra, akár arra, hogy többen fizessenek elő a Szalonnázóra, hiszen annak a bevétele is a portál működését támogatja.

Ilyenkor szoktak jönni mindenféle javaslatok, hogy miként tehetnénk szert egyéb módon bevételre. Ha lehet, nem kérünk ilyen tippeket, számunkra egyik út sem járható. Reklámot csak a Szalonnán tudnánk elhelyezni – a Szalonnázó a működési formája miatt kiesik ebből a lehetőségből -, de csak Google reklámokkal számolhatnánk. Ezek legfeljebb néhány ezer forintot jelentenének havonta, viszont cserébe a körömgombától a tamponig minden hulladékkal lenne tele az oldal. Nem hiszem, hogy ez nagy öröm lenne bárki számára. Komolyabb reklámokhoz kellene legalább egy profi hirdetésszervező, akit nyilván nem tudunk alkalmazni, miután az első az lenne, hogy a szerzőink meg tudjanak élni, és ezzel is gondok vannak. Nincsen adminisztrátor, semmiféle alkalmazott, mindent magunk csinálunk. Ez van. Maradna még egy tőkeerős társ bevonása, ami máris korlátozná a szerkesztőség szabad mozgását, ez tehát szóba sem jöhet, ahogy fizetett cikkeket sem teszünk közzé. Az olvasóink vannak és mi vagyunk, ez első perctől így van, és az utolsó percig így marad. Ha tudunk így működni, akkor jó, ha nem tudunk, inkább feladjuk. De most még szerencsére nem tartunk itt, úgyhogy csapjunk is bele a munkába.

Jó ébredezést, kellemes napot kívánok mindenkinek! És természetesen hamarosan jövünk vissza az első beszólással, hiszen mindig így szoktuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.