Július 19,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Akkor itt most ki volt a bántalmazó?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,638,620 forint, még hiányzik 1,361,380 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Mindent el lehetne mondani a tegnapi napról, de azt még véletlenül sem, hogy unalomba fulladt. Azon túl, amit mindannyian tudunk, van egy igen érdekes része a történetnek. Mármint számunkra érdekes, nem biztos, hogy másokat is lázba hoz a dolog. A történet talán messzebbre nyúlik vissza, mint azt elsőre gondoltam. Olvasóink végigszenvedték – velünk együtt – azt a néhány napot, amikor a portálok percenként omlottak össze. Nem maguktól, hanem a váratlanul megugrott érdeklődésnek köszönhetően. Ha nem feltételezzük, hogy hirtelen ébredt rá a fél ország, hogy nem tud nélkülünk élni, akkor más magyarázat nem maradt, mint a támadás. Ez persze lehetne véletlenszerű is, talán az is volt, de az sem kizárható, hogy szándékosan szórakoztattak minket ezzel a produkcióval. Alighogy sikerült kivergődnünk a katyvaszból, el is érkezett a kedd, amikor Magyar Péter nyilvánosságra hozta azt a bizonyos hangfelvételt. A felvétel elhangzása után igen rövid idő múlva Varga Judit a Facebookon élesített egy – szerintem – jóval korábban már megírt posztot arról, hogy ő egy bántalmazott áldozat. De nem csak erről szólt a poszt az én olvasatomban, sokkal több volt abban, mint amit az áldozati szerepbe rándult volt miniszter el akart mondani.

A poszt jóval több kérdést vet fel, mint amennyi már eddig is ott keringett a levegőben. Amennyiben Varga Judit valóban áldozat – én nem éltem velük, tehát sem elhinni, sem kizárni nem áll szándékomban a párkapcsolati erőszakot -, akit a volt férje tizensokéven át terrorizált úgy, hogy annak sem nyoma, sem következménye nem volt, és erről nem csak ők ketten tudtak, hanem a komplett minisztérium, az egész kormány és a Fradi-ultrák is, akkor a következő kérdés az, hogy mennyire lehet megbízhatónak nevezni azt a minisztert, akit félelemben lehet tartani? Tudom én, hogy szörnyű dolog bántalmazottként élni egy párkapcsolatban, de attól még a kérdés fontos szerintem: ha Magyar Péter valóban félelemben tudta tartani Varga Juditot hosszú éveken át, akkor Varga Judit miniszter döntéseire mennyire lehetett befolyással Magyar Péter? Mert azt tudjuk, hogy egy bántalmazó az áldozata minden tevékenységét és minden pillanatát uralja, hiszen csak így tudja kontroll alatt tartani. A bántalmazott, mindaddig, ameddig ki nem tud lépni a kapcsolatból, nem a maga ura. Ez egy miniszter esetében több, mint ijesztő. Ez konkrétan veszélyes az egész országra nézve.

Amennyiben elfogadjuk azt, hogy Varga Judit valóban áldozat, akkor is maradnak fontos kérdések. Például az, hogy miért természetes dolog, hogy a volt férje őt „gazdatestként” használta, ennek révén kaphatott jól fizető pozíciókat állami vállalatoknál? Magyar Péter az egész kormányt rettegésben tartotta talán? Vagy esetleg teljesen természetes, hogy amennyiben egy házaspár, vagy egy család egyik tagja hűségesen szolgálja a pártot, akkor az ő házastársának, rokonának milliós fizetések járnak állami cégekben? Függetlenül attól, hogy szakmailag, emberileg alkalmas-e a posztok betöltésére? Minek az árát fizeti így meg a kormány? Továbbá az is kérdés, hogy amennyiben erről a mérgező kapcsolatról mindenki tudott, akkor miért nem segítettek Varga Juditnak szabadulni belőle? Mert ha nem tették – és hát látjuk, hogy nem tették -, sőt, rábírták Vargát arra, hogy a nyilvánosság előtt tagadja a felröppent híreket a szakításukról, amibe Varga bele is ment, hiszen érkeztek a posztok a boldog családról, a csodás szerelemről, fotókkal spékelve, és még hosszú ideig bent kellett maradnia a kapcsolatban, az egyetlen dolgot jelenthet; a kormány, a sajátjai éppen olyan bántalmazók, mint állítása szerint a volt férje. És ezt még bizonyítani sem szükséges, hiszen megtörtént a bizonyítás. Kérdés az is, hogy amennyiben az a házasság valóban ilyen pokol volt, a gyerekek ezt hogyan élték meg? Mert olyan azért nincsen, hogy egy családon belüli erőszak ne érintse érzelmileg legalább a család minden tagját. Ha önmagáért nem, a gyerekeiért megtesz mindent az ember. Főként olyan helyzetben, amilyenben Varga Judit volt, hiszen sem anyagilag, sem semmi más módon nem volt kiszolgáltatott helyzetben, a világon minden védelmet megkaphatott volna, egy szavába kerül. Azt már meg sem kérdezem, milyen anya menne bele a megosztott felügyeletbe? Hiszen ha a másik szülő pszichopata, akkor veszélyt jelent a gyerekekre is. Vagy nem?

További érdekesség az ügyben – nem nagypolitikai szinten, csak egy kocsmai sarokasztal szintjén -, hogy a hétvégi túlterheléses támadás után újabb csodával gazdagodtunk. Mégpedig azzal, hogy tegnap déltől a szerkesztőségünk egyetlen, nem itthon tartózkodó munkatársa sem tudta elérni Varga Judit közösségi oldalát. Pontosabban más országból nem volt elérhető, Magyarországról azonban gond nélkül. Ezt általában úgy lehet elérni, hogy letiltják a hozzáférést. Holott soha nem kommenteltünk oda, még véletlenül sem. Tudjuk, hogy a Facebook nem a legjobb barátunk, hiszen az elérésünk valahogy fura módon megzuhant egy ideje (talán jelentgetett valami jótét lélek?), de azt azért nem gondoltuk, hogy saját hatáskörben elkezdtek letiltogatni random polgárokat a volt miniszterasszony Facebookjáról. Ha azt feltételezzük, hogy nem valami fura műszaki hiba lépett fel, akkor nem marad más opció, csupán kettő. Az egyik, hogy egy ilyen aprócska portál, mint a Szalonna is kellemetlen lehet a kormánynak. Az pedig igen nagy baj. Nem nekünk, nekik. Azt mondjuk nem pontosan értem, hogy amennyiben letiltottak minket – feltételeztem, hogy nem csak minket – Varga Judit láthatásáról, az mi a bánatos francon fog változtatni? Attól még a hírektől nem tudnak elzárni, és azt sem tudják elérni, hogy leírjuk a véleményünket. Akkor pedig mi értelme van ennek a bohóckodásnak? Ezt az elméletet gyorsan el is vetettük, miután rájöttünk, hogy nem rólunk szól a történet, minden ismerősünk így járt, akit csak el tudtunk érni, és persze aki nem Magyarországon tartózkodott éppen.

A másik ötletünk az volt, hogy a határon túli nemzettestvéreinket óhajtották ilyen módon elzárni az információktól. Ez még szebb, mintha tőlünk rinyálnának. Alig két óra alatt azonban helyreállt a világ rendje, mindenki és mindenhonnan látni kezdte Vargát. Mindössze annyi változás látszik most, hogy a poszt alatti kommentek száma igen, a tartalmuk azonban nem látható. Úgyhogy végül nem fejtettük meg a rejtélyt, fogalmunk sincs, mi történhetett, de meglehetősen valószínű, hogy valaki megpróbált belepiszkálni a rendszerbe. Merthogy egy emberre korlátozódó üzemzavart még Mark Zuckerberg sem tud produkálni. Okos kollégám így összegezte a helyzetet: amikor nevetségessé válik egy rendszer, az már a vége fele van. És most ez történik. Egyetértek a kollégával, szerintem is ez történik. Az esti tüntetésbe itt bele sem kezdek, biztosan ejtünk róla néhány szót a nap során.

Most azonban jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek! Mi majd hamarosan jövünk vissza az első beszólással, hiszen mindig így szoktuk.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.