NEHAZUGGY

Még mindig az EU a legjobb dolog, ami ezzel a kontinenssel történt az elmúlt 100 évben

Lázár Gergő | Március 26, Kedd | 10:36

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

LEHUNYJA SZEMÉT A KAMERA…

Ennek a fehér világnak úgy a szabad, mint a nemszabad része teljesen be van kamerázva. Hogy a biztonságtechnikai szakkifejezéssel éljek – tökig. A nemszabad résszel kapcsolatban nincsenek elvárásaink. 1984 szteroidokon.

Ugyanakkor vannak olyan pillanatok amikor az u.n. szabad világ kamerái is hirtelen, megmagyarázhatatlan módon lehunyják szemüket, mint a kabát és szunnyadoznak mint a szakadás.

Pl. a híresek és a gazdagok kerítőemberének, Jeffrey Epsteinnek a cellájában. Szemérmesen, ahogy akasztás előtt szokás.

Vagy például a 2020-as amerikai elnökválasztás bizonyos szavazóhelyiségeinek a környékén. Közben halljuk a csoszogást ahogy az alkotmányos köztársaság átmegy banánköztársaságba.

Vagy egy igen furcsa januári napon a Capitolium épületében amikor egy felszarvazott sámán parolázgatott a kormányőrökkel.

Vagy amikor az Európai Parlamentben egy izraeli meghívott kívánja bemutatni az ENSZ kedvenc terrortámogatója, az UNRWA, alkalmazottai által elkövetett atrocitásokat. Pl. az ENSZ alkalmazott tanár urat, aki az elrabolt katonalányról, mint „nemes paripáról” élcelődött.

Tudom, hogy Isten-kísértés ilyet mondani, de vannak pillanatok, amikor a hazug és képmutató, oligarchiák uralta „Szabad Világnál” még az őszinte, pőre despotizmus is szimpatikusabb. De ezt csak a keserűség mondatja velem. Fontos, hogy mégis, mindennek ellenére, tisztán lássuk azt, ami Európai Föderációt az Orosz Föderációtól alapvetően megkülönbözteti. Hogy mi az? Fél millióval kevesebb tűzérségi gránát.

Ezek Robert C. Castel kormányzati propagandista szavai, aki mostanság az izraeli helyzettel volt elfoglalva, ezért nem nagyon foglalkoztunk vele, de mivel visszatért a Fidesz propagandájának terjesztéséhez – noha nyilván izraeli-palesztin hírrel kapcsolatosan -, ezért újra beszélhetünk erről a nagyszerű emberről. Történt ugyanis, hogy egy csoport baloldali EP képviselő eltávolíttatta a kamerákat arról a meghallgatásról, amelyen egy megfigyelőcsoport az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalának (UNRWA) a terrorizmussal való kapcsolatára vonatkozó megállapításokat ismertetették. Amennyiben ez igaz, úgy jogos a kérdésfeltevés, de azért próbálnak sokkal nagyobb felhajtást csinálni az UNRWA-ból, mint amire véleményem szerint szükség lenne? Elvégre egy olyan szervezetről van szó, amelynek több, mint 30 ezer alkalmazottja volt, és akik közül vélhetően 4-5 ember részt vett az október hetedikei terrortámadásban valamilyen formán.

Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan, ezen soha nem is vitatkoznék, de érdemes lenne belegondolni abba, hogy az UNRWA sokkal többeknek segít Gázában, mint azt sokan gondolnák. Tény és való, hogy vizsgálatot kell indítani annak kiderítésére, hogy miként fordulhatott elő, hogy egyes alkalmazottak esetleg részt vehettek az október hetedikei eseményekben, de úgy vélem, hogy a finanszírozásuk teljes megvonása nem a megfelelő döntés, hiszen annak eredményeként emberek ezrei, tízezrei maradnak segítség nélkül a gázai övezetben. Noha a fél világ megvonta a korábbi támogatását ennek a szervezetnek, de például a spanyol kormány megduplázta a korábbi vállalását. Ez is azt mutatja, hogy messze nem ért egyet minden ország és minden polgár ebben az ügyben. De most elsősorban nem is erről szeretnék beszélni, hanem a Castel által leírt baromságról, amely nem más, mint hogy Oroszországot csupán félmillió tüzérségi gránát választja el az Európai Uniótól.

Nem a demokrácia, nem a jogállamiság, nem a jól működő országok közötti szövetség és még sorolhatnám, csupán a félmillió tüzérségi gránát. Ha cinikus akarnék lenni, akkor mondanám is a drága propagandistának, hogy ha ennyire problémás számára az EU és ennyire csodásnak gondolja Oroszországot, akkor nyugodtan oda lehet költözni, de mivel én nem propagandista vagyok, ezért nem kívánok ilyet neki. Csupán azt, hogy egy napon tapasztalja meg az orosz vendégszeretetet, és legyen valódi összehasonlítási pontja a két szövetség között. Véleményem szerint az elmúlt 100 évben a legjobb dolog, ami Európával történt, az EU létrehozása volt, hiszen évtizedek óta nem volt nagyobb, több országot érintő háború a szövetség területén. A határok megnyitásával pedig jóformán egy országgá változtatta a kontinens egy jó részét, amivel lehetőséget biztosított a többség számára, hogy akár más országban próbálhassanak szerencsét.

Robert C. Castelnek fogalma sincs arról, hogy mennyire szerencsések lehetünk azért, mert az EU területére születtünk. Hogy nem kell amiatt aggódnunk, hogy kiesünk egy magasabb épület ablakán, vagy amiatt, hogy véletlenül egy kis polonium kerül a teánkba. Lehet, sőt, biztos, hogy az EU-n belül is létezik korrupció, vannak igen kétes ügyletek, de azért politikai gyilkosságokról, vagy más országok lerohanásáról mégsincs szó. A Putyin vezette Oroszország lerohant már több független államot is korábban, hiszen a cél már igen régóta az, hogy újra egy nagy föderális állammá tegyék Oroszországot. Akár akarják ezt az Oroszország körül élők, akár nem. Putyin nem kérdez, hanem inkább megállapítja, hogy mindenki is az oroszok testvére, és ezért felkéri őket a csatlakozásra. A felkérés alatt azt értem, hogy vagy szépen csendben feladják a szuverenitásukat, vagy fegyverekkel fenyegeti meg, és akár le is támadja őket.

Az EU egy demokratikusan működő intézmény, amely noha valóban nem tökéletes, de még mindig ez a legjobb szövetség, amelyet az elmúlt 100 évben létrehoztunk. Persze van mit foltozgatni ezen a rendszeren és változtatásokra van szükség valóban, de a hibák még nem adnak okot arra, hogy egy diktatórikus, elnyomó hatalommal említsük azt egy lapon. Mondjuk aki az Orbán-rezsimet tekinti etalonnak, az talán azt sem érti meg, hogy mit is jelent a demokrácia. Még ha nem is tökéletes, akkor is. Ha valóban csak félmillió tüzérségi gránát választaná el az EU-t Oroszországtól, akkor igen komoly gondban lennénk, de még szerencse, hogy ennek köze sincs a valósághoz. Jobban járna tehát Robert C. Castel, ha a gépfegyverei fényezgetésével lenne inkább elfoglalva, mint hogy ilyen okosságokkal bombázza a saját olvasóit.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!