NEHAZUGGY

Ezeket a züllött fejeket látva

Molnár Bálint | Március 24, Vasárnap | 8:02

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,566,300 forint, még hiányzik 433,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Dicsértessék a szellem és a lélek, vidám vasárnapot, derűs tavaszt mindenkinek! Elsősorban szeretnénk gratulálni annak a kiváló entitásnak, esetleg több entitásnak, amelyik egészen cifrán tönkretette az elmúlt két napunkat, midőn valami egészen fura túlterhelés alatt tartotta, és ezáltal elérhetetlenné tette az oldalainkat. Végül is aki építeni nem tud, az legalább romboljon – tartja az ősi kereszténykonzervatív bölcsesség, és akkor is nehéz lenne vitatkozni vele, ha történetesen lenne kedvem vitatkozni. Mivel nem tartjuk valószínűnek, hogy a közösségi média algoritmusa leszállt volna a nyakunkról, és ennek köszönhetően váratlanul megnövekedett volna az egységnyi idő alatti kattintások száma, azt kell mondanunk, hogy ha ennyi véleményszabadság sem fér bele, akkor megette a fene az egészet. Nem mellesleg hálásan köszönjük mindenkinek a türelmet és a megértést, informatikus barátunknak pedig azt, hogy a hétvégéje jelentős részét, a szabadidejét nem kímélve segített elhárítani a katasztrófát. Remélhetőleg sikerült. Persze egyáltalán nem bánnánk, ha egyszerűen csak elkezdtek volna felrázódni az olvasni tudó és hajlandó emberek, akik lelkesen keresgélnek az internet különböző szegleteiben, abbéli reményükben, hogy hátha egyszer csak valahol szembejön a hajtűkanyarban egy Megbukott Orbán kezdetű cikk, és hátha ők terhelték túl a szerverünket, de jó, ígérem, nem iszom ma már többet. (Pedig eddig se ittam.) Valójában jóval egyszerűbb ez: be kell látnunk, hogy akkora havi költségvetésből, mint amekkorát a propaganda olykor óránként, máskor csak félnaponként, megint máskor viszont tíz percenként éget el a mindenki közös pénzéből az állampárt hatalmát biztosítani hivatott társadalmi tudatmódosítás érdekében, csodákat nem tudunk tenni. Mentségünkre szóljon, hogy nem is ígértük soha, hogy csodát teszünk. Aki csodát akar látni, az kezdjen el tiszta erőből hinni, hátha az segít.

Ami fontos. Amint láttuk, tegnapelőtt egy jelzőt nem igénylő terrortámadás történt Moszkvában, amihez képest a mi kínjaink természetesen szóra sem érdemesek. Ártatlan emberek semmivel nem magyarázható legyilkolása kapcsán, amely gyalázatos gyilkolást az Iszlám Állam vállalta magára, nekem nagyon ambivalens érzéseim vannak péntek este óta folyamatosan, és azóta az áldozatok számának sajnálatos növekedésével párhuzamosan ez a rossz érzés is a sokadik hatványra emelkedett. Nem függetlenül Vlagyimir Vlagyimirovics bosszút mennydörgő, háborús-vérgőzös megszólalásától, tágabb értelemben attól, hogy a Kreml természetesen vért izzadva próbálja Ukrajnát belekeverni a merényletbe, konkrétan Ukrajnára ráhúzni a felelősséget. Szinte mindegy, hogy ez a büdös izzadás sikerrel jár, vagy sem, egészséges embernek, aki kisebb megszakításokkal ébren van 2022. február 24-e óta, mégiscsak felfordul a gyomra attól, hogy az ukránokat több mint két éve gyilkoló moszkvai agresszor tényleg nem talált jobb szöveget annál, mint hogy elő volt készítve a fegyveres támadók menekülése Ukrajna felé, ergo Ukrajnához köthető a terrorakció.

Persze nálam sokkal szakavatottabbak már a támadás első óráiban, de mindenképpen Putyin tegnap délutáni megszólalása előtt jelezték, hogy ez nagyon is kézenfekvő, mármint hogy Moszkva az orosz-ukrán háború eszkalációjára fogja használni ezt a tragikus eseményt, még úgy is, hogy mind az Egyesült Államok, mind Finnország figyelmeztetett egy közelgő, lehetséges merényletre. Ami szerintem elég sokat elmond az orosz állambiztonságról. Heveny nácizásával, vagyis azzal, hogy a nácik által végrehajtott mészárlásokhoz hasonlította a krasznogorszki Crocus City Hall koncerttermében elkövetett támadást, Putyin valójában az ukrán kormányra és az ukrán erőkre utalt, akiket ugyanezzel a jelzővel szokott illetni a saját maga által indított háború legitimálására. Engem közben az a kérdés gyötör, hogy egyébként mi a különbség mondjuk aközött, hogy iszlamisták robbantanak és lövöldöznek egy orosz plázában meg aközött, hogy orosz keresztények bombáznak, rakétáznak lakóházakat, iskolákat, kórházakat Ukrajnában? Ha Putyin elvtárs szerint az, ami Moszkvában történt, nem pusztán egy gondosan, cinikusan megtervezett terrortámadás, hanem békés, védtelen emberek előkészített és szervezett tömeggyilkossága, akkor az, amit ő művel két éve Ukrajnában minek minősül? Már lehet tömeggyilkosnak nevezni, vagy még mindig nem?

Mielőtt a volt KGB-ügynök megszólalt volna, Rácz András Oroszország-szakértő (fent linkeltem a Facebook-bejegyzését) kiemelte, hogy Putyin beszélt Lukasenka belorusz elnökkel és megerősítették elkötelezettségüket a terrorizmus elleni harc iránt. A szakember szerint ez elsőre azért furcsa, mert nem látszik, hogy Belarusznak mi köze volna a történtekhez. Ha viszont Moszkva komolyan eszkalálni akar Ukrajnában, akár a Nyugattal szemben, ahhoz szükség volna Belaruszra is. Akkor már csak az a kérdés, hogy Orbán, aki a normális ügymenet részének tekinthető részvétnyilvánítás mellett sietett azonnal biztosítani az Elnök urat (szigorúan nagy betűvel) arról, hogy Magyarország elkötelezett a terrorizmus elleni küzdelem támogatása mellett, és a jövőben is hozzájárul a terrorellenes nemzetközi műveletek fokozásához, miért fontoskodik, hiszen nem látszik, hogy Magyarországnak köze lett volna a történtekhez. Komolyra fordítva: mindössze annyit akartam állítani, hogy látva, hogy Szijjártó azonnal Lavrovnak, Orbán azonnal Putyinnak hajolt be fontoskodva, még inkább arcba mászó, hogy hányszor nem tették ezt meg Ukrajnával kapcsolatban, amikor Bucsa vagy Mariupol szolidaritásért kiáltott volna. Gyomorforgató, ahogyan két éve hallani se akarnak az ukránok honvédelmi képességeinek javításáról, kapacitásaik támogatásáról, ahogy két éve egy őszinte emberi szó nem hagyja el a szájukat, ha annak az az ára, hogy a megtámadott ország oldalára kell állni, de azonnal nyáladzva, farokcsóválva hajlonganak Moszkva előtt, e tragikus eseményt meglovagolva. Még szerencse, hogy már meg sem próbálják leplezni, hogy melyik csapatban játszanak, hogy a történelem mely oldalán állnak, még ennél is kínosabb lenne.

Annál a Michelin-csillagos jelenetnél mondjuk semmiképpen, ami tegnap délután játszódott le a belvárosban, Orbán és Rogán közös zabálásán, ahol 444 arról kérdezte a két kereszténykonzervatív szuverén kormányelőkelőséget, hogy mit szólnak Magyar Péter azon ígéretéhez, hogy hangfelvételekkel fogja bizonyítani, hogy a propagandaminiszterék belenyúltak a Völner–Schadl-ügy nyomozati irataiba. Orbán erre szétcsúszott heherésző fejjel azt nyögte ki, mielőtt nehezen beszállt volna a mikrobuszába, hogy ő nem Rogán, különben is ő kormányzati ügyekkel foglalkozik, tévésorozatokkal nem. Rogán pedig szintén idült vigyorba rándulva megismételte, amit már eddig is tudtunk: soha nem találkozott Schadl Györggyel. Nos. Nekem fogalmam nincs, hogy Magyar Péternek van valamije, vagy nincs semmije, hogy március 26-án reggel 9.00 órakor, mielőtt belép az ügyészség épületébe milyen felvételt tesz majd közzé, ami mennyire bizonyítja az eddig elhangzott állításait, de ezt a két züllött fejet látva, azt az elképesztő, magabiztos cinizmust látva, ami ennek a két erkölcsileg rothadó figurának a vihogó ábrázatára kiült, nem nagyon lehetnek illúziói senkinek. Remélem, nincsenek is.

Pedig azt el akartam ismerni, hogy Magyar Péter egész jól játssza a lapjait, még ha esetleg össze is téveszti a személyét övező érdeklődést és a lájkokat a valódi, politikai dimenzióban értelmezhető támogatottsággal. Azt gondoltam, hogy bár fogalmam nincs, hogy nyerhet-e meccset, azért úgy tűnik (Varga Judit kínos sms-éből is az látszik), mintha kicsit lépéskényszerbe került volna a teljhatalom az elmúlt napokban. Ami nem lenne meglepő abban az esetben, ha nem tudják, mi van a kezében és mi lesz a következő lépése. Ezt a két züllött fejet látva azonban pillanatnyilag az az érzésem, hogy teljesen mindegy, mi van a kezében, mit bizonyít az a felvétel, mennyire durva és vállalhatatlan, lenyomják propagandával. Nem vagyok tenyérjós, úgyhogy majd kedden kiderül, hogy Magyar Péternek van bármi a kezében, vagy megy a kukába, mindenesetre én remélem, hogy aki annyi mindennel nem foglalkozik a nőügyektől az üzleti ügyeken át a tévésorozatokig, mint Orbán Viktor, azzal előbb-utóbb szembejön a valóság. E felvétel alapján mondjuk őt már nem sok minden köti a valósághoz, meg hát az ember kínjában is tud vigyorogni, de azért mégis csak szar látni, hogy aminek a töredékétől tisztességes ember aludni nem tudna, azon ezek sakálként röhögnek, és el sem tudják képzelni, hogy ennek is vége lehet. De legalább jó a zene. Ha nem omlunk össze, akkor még jövünk.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!