NEHAZUGGY

Ha még sokáig illegeti magát a béke pártján

Molnár Bálint | Március 23, Szombat | 18:59

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Azért azt a dicsőséget kár lenne elvitatni a legbátorabb utcai harcostól, hogy miközben időről időre azért sír a szája, mert Putyin kutyájának tartja még azoknak a szélsőjobbos populistáknak egy része is, akikkel elvileg össze kellene bútoroznia és tető alá hoznia az Illiberális Internacionálét annak érdekében, hogy végre a történelem szemétdombjára tudja küldeni az útjában álló liberálisokat, a ~~szovjet~~ orosz állami hírügynökségnél ő a vezető hír, a hivatkozási alap, a vonatkoztatási pont. Nagy dicsőség nekünk, az ’56-os szabadságharcosok büszke népének, hogy Moszkvában ekkora becsülete van az alávalóságnak. Aminek az egyik korábbi fényes pillanata az volt, amikor kiderült, hogy az ’56-os szabadságharcosokat orosz történelem tankönyvek lapjain gyalázzák és hamisítják meg az emléküket, a nemzeti szuverenitás kormánya pedig fülét-farkát behúzva még tárgyalni sem volt hajlandó a kérdésről, nemhogy a futsalminisztérium a szőnyeg szélére állította volna az orosz nagykövetet.

A brüsszeli EU-csúcson a nyelvével meglehetősen ijesztően csapkodó Orbán Viktor (csütörtök este láttam egy híradós, azaz mozgóképes összeállítást a kétnapos esemény első napjáról, és olyan nem mindennapi látványt nyújtott minden fideszesek miniszterelnöke, hogy néha azóta is felsírok) magával cipelte az általa kisajátított közmédia egy egész stúdióját a hanyatló belga fővárosba, hogy péntek reggel megüzenje mimagyaroknak úgy, hogy Moszkvában is hallják, a Holdról is lássák:

„Magyarország nem áll háborúban Oroszországgal”.

Nem különösebben meglepő, hogy a látvány alapján egyre rosszabbul kinéző doktorminiszterelnök normális országnak találja a hűbérbirtokát, ahol szerinte csak néha zavarják meg az önkényuralom háborús veszélyhelyzeti tombolását a Dallasra, a Szomszédokra vagy a Való Világra emlékeztető közjátékok. Pedig. Pusztán attól, hogy miképpen példaképe a békepávatáncban, Vlagyimir Putyin se tesz soha ilyet, úgy ő sem veszi a szájára az ellenségei nevét, köztörvényes pedofil bűnözők segédeinek össztársadalmi magyarázat nélkül maradt államelnöki kegyelemben részesítése az állítólag háborús pszichózisban szenvedő, beteg Nyugaton aligha fordulhatna elő. Ha már ekkora mellénnyel lamentálunk a normalitásról, akkor ez mindenképpen idekívánkozik.

De visszatérve a kreativitása leszálló ágában lévő kudarcos békemisszionárius békepárti delíriumához: a TASZSZ, Putyin hírügynöksége boldogan vette a szárnyaira Európa erős emberét, aki papíron valóban egy európai uniós, illetve NATO-tagország miniszterelnöke, de két éve következetesen úgy viselkedik, mintha nem Moszkva, hanem Brüsszel indított volna háborút Kijev ellen, mintha nem Moszkva, hanem Brüsszel öldökölné két éve az ukránokat, mintha nem Moszkva, hanem Brüsszel nem lenne hajlandó kitakarodni egy független, szuverén országból, ahol semmi keresnivalója nincs.

Úgyhogy az orosz állami hírügynökség híreiből és álhíreiből táplálkozó orosz nép megtudhatta, hogy miközben a frissen, elsöprő többséggel újraválasztott szeretett vezérük egy ártatlan és teljesen legitim katonai hadműveletet folytat egy másik ország területén (pardon, a háborús KGB-ügynök szóvivője tegnap a Nyugatot köpködve életében először háborúnak nevezte a Kreml Ukrajna elleni háborúját), Brüsszelben a tetőfokára hágott a háborús hangulat, csupán egyetlen ország vezetője tartja még a kapcsolatot a valósággal: Orbán Viktor. Aki úgy érzi magát, mintha egy másik galaxisba került volna, akinek vigyáznia kell, nehogy beszippantsa a pszichózis, és aki – mivel másról nemigen tud beszélni, ami az érdekét szolgálná – kimondja azt, amit a nyugati bagázs nem mond. Orbán a kezéből zabáló propagandamédiának péntek reggel elmondta egyebek mellett, hogy

mi nem vagyunk hadviselő fél,
ez egy háborúspirál, nem egy videójáték, itt egy-egy döntés, egy-egy fegyverszállítmány következménye özvegyek, árvák százezrei, elmenekült emberek milliói, tönkrement életek; nemzedékek munkájának értelme vész oda,
ez nem egy futballmeccs, ahol valakinek drukkolni kell,
már katonák Ukrajnába küldése is szóba került, Németország már olyan rakétarendszereket adna Ukrajnának, amivel jó mélyen be lehet lőni orosz területekre,
ami ezelőtt 2-3 hónappal ezelőtt elképzelhetetlen lett volna, ma már hétköznapi eseménnyé válik,
a sarkunkat meg kell vetni és a tűzszünetet és béketárgyalásokat kell képviselünk, a legfontosabb, hogy meg kell állítani a háborús pszichózist,
„Ez egy helyi ügy volt valahol Donyeck-külsőn, ma pedig már ott tartunk, hogy a NATO-országok katonai szintű bevonódásáról beszélünk. Ha pedig fegyveres konfliktus lesz, akkor már el lehet jutni egy lokális konfliktustól egy világháborúig”,
a világháborúk Közép-Európából indultak el, és „mi azt tanuljuk az iskolában, hogy az I. világháború is egy lokális konfliktus volt, majd lépésről lépésre alakult ki, és utólag derült ki, hogy ez már a világháború első fejezete”.

Minden oka megvan a moszkvai agresszornak, hogy elégedetten csettintsen ettől az előadástól, igaz, mi nem mostanában fogjuk lemosni ezt a gyalázatot magunkról. Mert azon túl, hogy az orosz kölkök meg azt tanulják az iskolában, a Putyin megbízásából készült új orosz tankönyvből, hogy az ’56-os magyar forradalmárok fasiszták voltak, az a Magyarország, amit Orbán vezet a szakadék fele, valóban nem Oroszországgal áll háborúban, hanem a saját szövetségeseivel. Orbán Viktor Magyarországa Oroszország oldalán áll, hol a brutálisan drága gáz kifizetésével, hol az uniós vétóval, hol egyéb típusú aknamunkával, formális és informális módszerekkel és csatornák révén, de feltétlenül Moszkva pártján áll. Igen, a közpénzből finanszírozott, Kreml üzeneteire rímelő dezinformációs hadviselést is beleértve.

Mi olyannyira nem állunk háborúban Oroszországgal, és olyannyira kimaradunk mindenfajta pszichózisból, hogy mi vagyunk az egyetlen olyan európai uniós ország, ahol háború ugyan nincs, viszont háborús veszélyhelyzeti rendkívüli jogrend van érvényben. Mi olyannyira a béke pártján állunk, hogy miközben már a miniszterelnök milliárdos közpénzveje is utazhat az Airbus fedélzetén, amit elvileg a Honvédségnek vettek (miért?), az ellenzék és a sajtó soraiban már a hazaárulókat keresik (éppen újragondolják a hazaárulás törvényi tényállását, egyre durvábban démonizálják és igyekeznek megfélemlíteni a kormány ellenfeleit), és az európai békepárti fordulatra várakozás jegyében Orbán Brüsszel EL-FOG-LA-LÁ-SÁ-RA készül. Mi olyannyira a béke pártján csaholva követeljük a tűzszünetet és a béketárgyalásokat, hogy az ország miniszterelnöke nem Moszkvában, hanem Brüsszelben azonosítja azokat a fegyvereket, amelyek szerinte a közvetlen okozói annak, hogy emberek tömegei válnak földönfutóvá, árvává, özveggyé, és nemzedékek munkája válik a földdel egyenlővel.

Mondanám, hogy a háborús szókészlettel operáló, ámde magát békepártinak hazudó elszabadult hajóágyú egymás mellé pakolt szavainak már az égvilágon semmi értelme nincs, de sajnos ez nem egészen így van. Annak ellenére, hogy elképesztő hallgatni ezt a 2022 áprilisában már egyszer nagyon bevált, most jobb ötlet híján újra felmelegített, minden elemében hazug békepárti választási propagandát, ami egészséges ember számára gyomorforgató, Putyin és az orosz állami hírügynökség füleinek zene, így a putyinizálódás sokadik fázisában van ennek az erkölcsi bomlásterméknek közönsége. Ugyan még nem hullanak ki emberek függönyvasalás közben a nyolcadik emeletről, de az már majdnem biztos, hogy a történelem csúnyán ismétli magát. Legalábbis én ezek szerint teljesen mást jegyeztem meg az iskolában a történelemórán, mint Moszkva kutyája. A két világháború között sikerült rossz lóra tenni (Hitler) és a háború után még nyomorultabb helyzetbe kerülni, mint előtte, most Putyinban (és Trumpban) bízva talán sikerülni fog még nyomorultabb helyzetbe kerülni, mint a második világégés után. Ha Orbán még sokat illegeti magát a béke pártján, efelől semmi kétség nem marad.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!