Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Ha nem ébredünk elég gyorsan, lesz ez még rosszabb is

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,728,616 forint, még hiányzik 1,271,384 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Napsugaras szép reggelt kívánok mindenkinek! Előkerült Orbán Viktor, legalábbis a tegnap feltöltött fotók ezt mutatják. Atomcsúcson vett ő részt szerdán, gondolom utána kerül sor Brüsszel elfoglalására. Ameddig ő ott építi a szép jövőt, a helyi erők itthon harcolnak nagy elánnal. Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár szerint (aki szerencsére mostanában sokkal kevésbé aktív) Magyar Péter következmények nélkül nem vádaskodhat már sokáig. Mi is ezt reméljük teljes erőből, hogy előbb, vagy utóbb – remélhetőleg előbb – lesznek következmények. Éppen ideje lenne, sokaknak elege van már a következmények nélküli országból.

Miközben az országos figyelem fókusza Magyar Péterre terelődött, a kegyelmi-botrány utóélete halad a maga útján. Még mindig nem tudjuk, ki volt az, aki elindította a folyamatot, ki az a végső személy, aki elég befolyásos volt ahhoz, hogy keresztül vigye az akaratát. Márpedig ameddig ez ki nem derül, aligha tekinthetjük lezártnak az ügyet. Az azonban biztos, hogy Balog Zoltán egykori miniszter, jelenlegi református püspök olyan pusztítást végez az egyházán belül, ami igen komoly károkat okoz a közösségnek. Nekem aztán teljesen mindegy, mi történik az egyház berkeiben, bármelyik egyházról legyen szó. Ám azoknak, akik számára az egy élő, fontos közösség, egyáltalán nem mindegy. Márpedig Balog püspök olyannyira ragaszkodik a pozíciójához, hogy az sem érdekli, milyen következményekkel jár a rangkórsága. Nem meglepő ez, miniszterként sem volt különb ember annál, amilyen püspökként lett. A felelősséget természetesen nem vállalja semmiért, helyette remek bibliai idézetekkel szórakoztatja a nagyérdeműt. Közben 24 református személyiség levelet juttatott el a Válasz Online nevű portálnak, melyben leírják a kifogásaikat.

Balog Zoltán a kegyelmi üggyel kapcsolatos döntéseit „kárt okozónak”, „súlyos hibának”, az egyházra nézve „tehertételnek” nevezte. Mi még súlyosabbnak látjuk, mint ahogyan azt is, hogy az egyházra terhelte személyes vétkét. Hitelességünket, az egyházon belül megbomlott testvéri közösséget tehát nem Balog Zoltán lemondása, ellenkezőleg, hivatalban maradása rombolja tovább. Az ügyet hatalmi szóval lezárni nem lehet, következményei – a lemondott keresztelők, a kilépő egyháztagok, társadalmi támogatottságunk drasztikus csökkenése – velünk maradnak.

Egyházunk jelenlegi helyzetét az állammal való összefonódás és az anyagi függőség határozza meg. Úgy gondoljuk, hogy egyetlen egyház sem tarthat igényt privilégiumokra. A lehetőségekkel élni pedig csak méltányosan és felelősséggel szabad, úgy, hogy az ne ellenérzést váltson ki, hanem az egyház társadalomban betöltendő küldetését szolgálja. (Válasz Online)

Mondanám, hogy a kiszolgáltatottság az államnak nem most kezdődött, de mondhatnám azt is, hogy hát hiszen éppen ez az érv szólt Balog püspöksége mellett, ő maga kampányolt azzal, hogy a jó politikai kapcsolatai miatt érdemes őt választani, mert ezeknek a kapcsolatoknak köszönhetően majd dől a lé az egyházhoz. Azért nem mondom ezt, mert aligha a levél írói, vagy az egyház hívei választották meg a püspököt. Miután én nem vagyok vallásos, valószínűleg nem is tudom teljesen átlátni, milyen sokat jelenthet az egyház tagjainak az a közösség, melynek szétverésében olyan hatékonynak bizonyult Balog Zoltán.

Visszakanyarodva a csútira, büszkeséggel töltheti el nemzeti érzelmű honfitársaink lelkét a tudat, hogy a vezérük megint győzött. Sikerült az uniós vezetők közül másodikként gratulálni Vlagyimir Putyin falrengető győzelméhez. Azért lett csak második a nemzeti büszkeségünk, mert Charles Michel, az Európai Tanács elnöke már megtette ezt, a szavazás kezdetén. Ha viszont onnan nézzük a dolgot, hogy Michel már nem Belgium miniszterelnöke, akkor – kormányfőként – Orbán nyerte meg a versenyfutást. Már amennyiben persze volt rajta kívül is induló. Azt is írta Orbán gratuláló levélkéjében, hogy Magyarország a béke pártján áll. Jó is az, ott állni a béke pártján, és időnként elbődülni, hogy békét akarunk! Putyin tud arról, hogy háború van? Mert utoljára még ott tartott, hogy annyira nincs háború, hogy még azoknak is börtön járt, akik azt merték állítani. Csak azért kérdezem, mert erősen féltem a Fidesz vezérét és az ország többségi tulajdonosát, nehogy félreértse a haverja a dolgot, és lecsukassa a legnagyobb rajongóját. Jobb lenne ezeket a dolgokat itthon intézni. Miközben Orbán egyrészt gratulál Putyinnak, másrészt a béke pártján áll, harmadrészt éppen elfoglalja Brüsszelt, biztosan nem marad ideje értesülni olyan apróságokról, mint például az, hogy nem csak szakemberhiány miatt állnak le komplett kórházi osztályok, hanem orvostechnikai eszközök hiánya miatt is, ugyanis annyi a kórházak kintlévősége, hogy a beszállítók nem képesek tovább finanszírozni a beszerzéseket. Hiába irkálnak leveleket Pintér Sándornak, a minisztérium a füle botját sem mozdítja. Ha a hír mellé ide pattintjuk azt az értesülést, hogy csak tavaly év végén havi 10 milliárd forintot költött el a kormány propagandára – pontosan persze nem csak ennyit, ez csak a kormányzati tájékoztatásnak hazudott része a történetnek, mellette mennek a hirdetési pénzek az állami cégektől, a mindenféle alapokon keresztül történő kifizetések, és persze a közszolgálatinak jóindulattal sem nevezhető média pénzelése, akkor ennek a többszöröse lehet a valós összeg -, akkor máris megérthetjük, mi a fontos a kormánynak. A hatalom megtartása (persze a lopáson túl, vagyis inkább mellette), és még véletlenül sem az egészségügy legalább alapszinten történő működése. Egyértelmű, mire kell a pénz. Hogy közben mi történik az országban, és annak lakóival, a legkevésbé sem fontos. Választástól választásig terveznek. Legyen meg a szükséges számú szavazó, de rajtuk kívül nyugodtan lehet halomra pusztulni. Ahogy történt ez a járvány idején, amikor fontosabb volt, hogy bizonyos – azóta nyomtalanul felszívódott – cégek milliárdokat kaszálhassanak, az pedig senkit nem érdekelt, hogy itt volt messze a legtöbb halálos áldozat a lakosság számához viszonyítva. És most sem érdekes, hogy hány ember hal meg, vagy lesz tartósan egészségkárosodott azért, mert nem jut időben még vizsgálathoz sem, nemhogy kezeléshez. Így éldegélünk mi ebben a csodás kis országban, és ha nem ébredünk elég gyorsan, lesz ez még rosszabb is. Sokkal rosszabb.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.