NEHAZUGGY

Gánymunka

Lázár Gergő | Március 22, Péntek | 19:01

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,552,800 forint, még hiányzik 447,200 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Egy olyan cikk jelent meg nemrégiben a HVG hasábjain, miszerint tovább növekedett a szakik bére, miközben még többet kell rájuk várni. Szakik alatt mindenféle lakással, házzal, építkezéssel kapcsolatos szakembert értek, akik manapság már elképesztő pénzeket kérnek el egy-egy munkáért. Persze ha az ember nem boldog az árajánlattal, akkor mondhat nemet, vagy akár maga is nekiállhat a munkának, csak hát nem mindenki képes erre. Mari néni vagy Géza bácsi nem fogja megszerelni a csapot, mint ahogy nem tudja a villanyszerelést sem megoldani, ehhez szakemberre van szüksége. Ha szerencséje van, akkor a gyermekei vagy unokái a segítségére tudnak sietni, de az igazság az, hogy ez nem mindenkinek adott. Ennek hatására pedig a többé-kevésbé kiszolgáltatott emberek kénytelenek kifizetni a munkadíjat még akkor is, ha egyébként a fél nyugdíjuk rámegy. Egészen egyszerűen ott tartunk, hogy az ember annyit kér el egy-egy ilyen munkáért, amennyit csak szeretne.

Számtalan ilyen, véleményem szerint kegyetlenül túlárazott munka van, amelyeket sokszor az egyszerű ember is meg tud oldani. Emlékszem, annak idején bent felejtettem a kulcsot a lakásomban, jött a lakatos, aki egy műanyag lappal 2 másodperc alatt kinyitotta a lakásom ajtaját. Ezért 60 eurót kért, amit nyilván kénytelen voltam kifizetni, mert akármennyire kevés ideig is tartott a történet, a munkát elvégezte. Hogy túlárazott dologról van szó? Egyértelműen, akkor mégsem tudtam mit csinálni. De tanultam az esetből, és egyrészt szereztem magamnak egy műanyag lapot, amit fel lehet használni az ajtóm kinyitására, másrészt pedig nem vagyok hajlandó többet ilyenért fizetni. Legutóbb egy szomszéddal közösen ingyen nyitottuk ki a becsukott, ám kulcsra nem zárt ajtót. De ez nem az egyetlen ilyen eset volt, hiszen példának okáért édesanyám, megunva a szerelő több hetes késését, inkább maga szerelte be a mosogatógépet.

De például az ismerősöm által vásárolt lakásban is ő volt az – én is segítettem neki, amit tudtam -, aki beszerelte a villanyt, levakolta a falat, vagy épp átfestette a szobákat. Ezekért a mai szakik elképesztő pénzeket képesek elkérni, szerintem sok esetben teljesen indokolatlanul. Én is eljutottam arra a pontra, hogy előbb tanulom meg az internetről, hogy miként tudok kinyitni egy amerikai kilinccsel felszerelt, beragadt ajtót, mintsem hogy kifizessek 50 eurót ezért valakinek. De az utóbbi években már megtanultam én magam is csiszolni, fúrni, lámpát beszerelni, vagy épp festeni. Nyilvánvalóan vannak olyan dolgok, amelyekre azért nem vállalkoznék, ilyen mondjuk a gáz, vagy bizonyos vízvezeték szerelés, de az igazság az, hogy egy-két speciálisabb szakmunkát kivéve a többséget az egyszerű halandó is meg tudja oldani. A probléma az, hogy nagyon sokan elszoktunk már ettől, hiszen a szüleink, pláne a nagyszüleink idején a ház „ura” tudott gyalulni, csiszolni, falat felhúzni, vagy épp ablakot beszerelni.

Mára már sokan minden apróság miatt „szakembert” hívnak, akikkel nagyon elszaladt a ló. Ez nem csak Magyarországon igaz, hanem itt, Spanyolországban is, ahol egyetlen fal lebontásáért egy ismerősömnek 3500 eurós, vagyis közel 1,4 millió forintos ajánlatot tettek. Maga kezdte el lebontogatni szépen a falat és ahogy haladt előre, csökkent az ár. De ugyanez igaz volt egy konyhában található falra is, amelyet valamiért az előző tulaj a padlótól a plafonig lecsempézett, viszont konkrétan elkezdett lejönni az egész történet. Ettől – mármint a potyogó csempétől – kívánt volna megszabadulni, és azt egyszerűen fehérre lemeszelni. Ezért 300 eurót, vagyis közel 120 ezer forintot kértek volna a szakemberek. Nos, mi pár óra alatt megoldottuk a problémát pár ezer forintból. Lehet itt védeni a szakikat és valóban vannak tehetséges, becsületes munkások, de azért akkor is az az igazság, hogy a többségük visszaél a helyzetével és a kiszolgáltatott helyzetben lévőket kvázi átveri. Megy a siránkozás, hogy nem keresnek eleget, ehhez képest a tanárok vagy épp a mentősök elbújhatnak a sarokban egy „szakember” keresetét meglátva.

A valódi szakemberektől persze nem sajnálom a fizetését, de véleményem szerint akármennyire nem tetszik ez, de nincs rendjén, hogy egy kétkezi munkás – kivételek persze vannak – többet keres, mint egy többdiplomás tanár, kutató vagy egyéb, a társadalom számára fontos szakember. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csökkentsük azonnal a szakmunkások fizetését, de a véleményem akkor is az, hogy valami nincs rendjén. Nyilván a jó munkát meg kell fizetni, de itt azért arról is szó van, hogy nem ritkán ezek a „szakemberek” elképesztő pénzeket elkérnek, aztán a munkájukat követően újabb és újabb „szakemberekre” van szükség ahhoz, hogy orvosolni tudják az okozott károkat. Én azt javasolnám, hogy aki csak teheti, az inkább maga tanulja ki ezeket a tevékenységeket, ami remélhetőleg csökkenteni fogja a kétbalkezes, ám meggazdagodni készülő „szakemberek” számát a piacon, és talán végre eljutunk oda, hogy a becsületes, jó szakik maradnak.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!