Július 12,  Péntek
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Valóban választottak az oroszok?

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 569,359 forint, még hiányzik 2,430,641 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, az orosz társadalom most először véleményt mondhat Putyin politikájáról. A regnáló elnöknek három kihívója van (akadt, akit végül kizártak az indulásból), és bár ilyen kérdés nem szerepel a szavazólapon, ez mégis egyfajta állásfoglalás a háborúval kapcsolatban. Bármit is gondoljunk az orosz demokrácia helyzetéről, az tény, hogy az ukrán választásokat elnapolták a harcokra hivatkozva, ott tehát nem lehet népi legitimációra hivatkozni.

Kezdi cikkét Ungváry Zsolt a Vasárnap cikkírója. Már önmagában az nevetséges, hogy olyan címet sikerült adnia a cikkének, mint hogy az oroszok legalább tartanak választást. Mert valóban tartanak, de annak körülbelül annyi köze van a demokráciához, mint mondjuk az észak-koreai választásoknak. Nem véletlen, hogy volt olyan EU-s vezető, aki már a választás napjának kezdetén gratulált Vlagyimir Putyin elsöprő győzelméhez. Mint kiderült, a választók 88 százaléka voksolt Putyinra, legalábbis a Kreml ezt az eredményt közölte. Igen ám, de ez nem egy szabad, független, demokratikus választás, hiszen már ellenzéki jelöltek sincsenek igen régóta. Vagy börtönbe zárják őket, vagy egyszerűen megmérgezik, meggyilkolják őket, ha túlzottan veszélyesek Putyin hatalmára. Akik Putyin mellett a szavazólapon voltak, lényegében az ő párttársai, tehát az emberek leszavazhattak Putyinra, vagy Putyinra.

Ezt választásnak nevezni teljesen értelmetlen. Persze az is igaz, hogy az ukránoknál nem írtak ki választást, de azért lássuk be, hogy egy porig rombolt, folyamatos támadás alatt álló országban egyébként sem lehet választásokat tartani. Mert hát a világháborúk idején mely országok tartottak választást két bombázás között? Nyilván semelyik ország nem próbálkozott meg ezzel, hiszen volt nagyobb gondjuk is annál, mint hogy ki üljön éppen a Parlament bársonyszékein. Oroszország nem áll támadás alatt, mert azt a pár drónt, amelyek behatoltak mélyen Oroszország területére, nem lehet komoly államellenes fenyegetésnek venni, ami miatt el kellett volna napolni a „választásokat”. Arról nem is beszélve, hogy Putyin egyébként is egy olyan vezető, akit nem lehet választásokon leváltani, tehát ha megtartja ezeket, ha nem, az eredmény ugyanaz lesz.

A hatalmát a csecsen robbantások idején – sokak szerint ezekhez neki igen sok köze volt – megszerző, és az azóta eltelt évtizedekben betonná szilárdító Putyin nem fogja békés keretek között kiadni a hatalmát a kezéből, amit mi sem mutat jobban, mint Navalnij vélhető megöletése a választásokat nem sokkal megelőzően. Ez egy üzenet volt mindazok számára, akik fel merik emelni a hangjukat Putyin ellen, de legalábbis más véleményen vannak, mint ő. Félreértés ne essék, Putyin egy félelmetes diktátor, aki ha elég erős lenne az országa, akkor nem állna meg Ukrajnánál. De mivel nem számított a világ segítségére Ukrajna mellett, ezért elszámolta magát és ugyan gyengének azért nem tekinthető, de hadserege már nem veszi fel a harcot sem a NATO, sem pedig az EU-s országok hadseregeivel. Lehet, hogy sokan vannak, de elavult fegyverekkel rendelkeznek – nyilván az atombombák bevetésének esetén más lenne a helyzet – a hadsereg és maga az orosz társadalom is belefáradt már a harcokba és kétlem, hogy olyan sokan hinnének abban, hogy megéri pár ezer négyzetkilométerért félmillió embert feláldozni.

Bárhogy is végződjön az orosz elnökválasztás, azt senki sem kétli, hogy a felmérések alapján messze Putyin a legnépszerűbb politikus, tehát függetlenül attól, mennyire zajlik rendben európai szemmel a voksolás, jó eséllyel az fog kormányozni, akit a többség akar. Hollandiában egyébként éppen most tett le a kormányalakításról a választásokat megnyerő Geert Wilders, mert hiába ő a legnépszerűbb, mégsem válhat miniszterelnökké. Érdekes dolog ez a demokrácia.

Miféle felmérések ezek? Az orosz elnökválasztás tudomásom szerint semmilyen független szervezet felmérése szerint nem egy demokratikus választás. Ha pedig nem beszélhetünk szabad választásokról, akkor mégis miért lehetne a felméréseknek hinni? Amikor a háború szó kimondásáért már börtön járhat, mégis hogyan mondhatná el a valós véleményét bárki is? Ne gondolja senki, hogy nem rettegnek akár milliók Oroszország-szerte, hogy nehogy azt gondolják, hogy nem Putyinra szavaztak. Az is igaz persze, hogy az orosz propaganda hatására sokan elhiszik, hogy itt Oroszország szívességet tett az ukránoknak azzal, hogy megtámadta őket. Elvégre a háború legelején a bevonuló orosz katonák azt hitték, hogy majd virágokkal fogják őket fogadni az ukránok, mintha csak a megmentőik lennének. Ehhez képest géppuskákkal és gránátokkal próbálták védeni a szülőhazájukat a betolakodó orosz katonáktól.

Amikor egy uniós ország lapja le meri írni a fentieket, akkor véleményem szerint olyan mélyen vagyunk, ahova csak segítséggel tudtunk eljutni. Ilyen nyílt oroszbarát politikát talán egyetlen uniós ország sem folytat, ami megmutatja azt, hogy mennyire lezüllött Magyarország. Ilyen cikkek egy normálisan működő országban meg sem jelenhetnének, és nem a cenzúra miatt, hanem azért, mert egyetlen épeszű újságíró sem beszélne úgy az orosz választásokról, mint egy választásról, ahol az emberek valóban kifejthetik a véleményüket. Szégyen ez az ország egészére nézve.

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.