Július 23,  Kedd
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Másnaposan

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,307,932 forint, még hiányzik 692,068 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! Már túl is vagyunk Orbán Viktor ünnepi hőbörgésén. A megszokott panelekből összepattintott választási kortesbeszédben én egyetlen új elemet véltem felfedezni, mégpedig azt, hogy amint a mindenkinél különb, jobb, bátrabb és okosabb mimagyarok élén, számtalan támogatójától körülvéve – itt azért döccent egy picit az információ, úgy tűnik, nem értesült még róla, hogy Hollandiában nem a haverja lesz a főnök – elfoglalja Brüsszelt és vele természetesen az Európai Uniót, ott nem lesz helye és nem lesz jövője az ellenségnek. Az ellenség természetesen azt a halmazt fedi, akik nem fideszesek. A magam részéről teljes mellszélességgel pártolom a dolgot, sőt, mindenkinek javaslom, próbálja ki akár csak rövid időre is, milyen normális országban élni. Ám egyben azt is remélem, Orbán nem csupán az ellenségeire, de azok pénzére sem tart igényt. Mert én például piszkosul utálom, hogy az én adómból zabáltatja a strómanjait, a családját, az egyházat és abból fizeti a propagandát is. Aki ennyire erős és bátor, ne ácsingózzon mások pénzére. Tartsák el őt, a pártját, a rokonságát és a gázos haverját azok, akik ott tapsikolnak a békemeneten, akik védik foggal-körömmel, akik rohannak rá szavazni. Szerintem eléggé rapid kormányváltást láthatnánk, ha átállnánk erre a szisztémára.

Charles Michel, az Európai Tanács elnöke kicsellózott Orbán Viktorral, ugyanis ma (vagyis tegnap), az oroszországi választások első napjának kezdetén gratulált Vlagyimir Putyinnak az elsöprő győzelméhez. Így meg már a mi büszkeségünk legjobb esetben is csak második lehet. Feltéve persze, ha nem gratulált már tegnap, amit azért nem érdemes kizárni. Szentkirályi Alexandra már nem kormányszóvivő. Érdekes, nekem eddig sem tűnt fel, hogy vitte volna a szót. Inkább tűnt műsorvezetőnek, annak is gyengécske volt. Az volt a benyomásom, valaki úgy gondolta, hogy szép, jól fog mutatni a pulpituson. Franc tudja, ízlés kérdése nyilván, én Hollikban több bájt vélek látni. Ámde Rákay Philipnek meg az az információja, hogy sírva tapsoltak és éljeneztek a lelkes nézők a filmje alatt. Biztosan így volt, sőt, kifelé menet mindenki belépett a Fideszbe.

És akkor emlékezzünk meg Magyar Péter gyűléséről, ha már az MTI este hétig nem találta fontosnak megemlíteni, hogy néhányan megjelentek ott is. Nem tudom, hányan lehettek, de nem kevesen. Azt sem tudom, mire fut ki a történet, ezzel együtt üdítő volt hallgatni, hogy senkit nem tagadott ki, nem szidott, nem uszított, nem akar elpusztítani, leverni, agyonütni. Én ilyen egyszerű lélek vagyok, már nagyon kevéssel is beérem. Nem mondom egy szóval sem, hogy nem hangzottak el mindazok a dolgok, melyekre olyan nagyon, és olyan régóta várunk, a magam részéről megadnám az esélyt, hogy haladjon valamerre a történet. Csak eszembe jutott Bajnai Gordon, aki nagyjából ugyanezeket a dolgokat elmondta, neki fenntartások nélkül el is hittem, aztán az valahogy nem hozott lázba senkit. Ezt én azóta is sajnálom. Nyilván azon fog múlni a hogyan tovább – vagy hát én ezt így gondolom -, hogy kiket tud felmutatni Magyar, milyen társakat talál a küzdelemhez – merthogy amennyiben valóban komolyan gondolja azt, amit beszél a szájával, ez véres küzdelem lesz -, mennyire hitelesek a társadalom számára azok, akikkel közösen építené azt, amit építeni akar, akár párt, akár egy új kormány alternatívája a cél. Vagy hát együtt a kettő.

Azon töprengtem, mennyire fura dolog ez. Délelőtt megnézhettük az egykori harcos liberális mai torzóját, a hatalomba hellyel-közzel beleőrült, megfáradt, ötlettelen miniszterelnököt és az ő közönségét, rajongóit. Konkrétan ijesztő volt mindkettő. Orbán tényleg tisztán érkezett a politikába, ígért szabadságot, egyenlőséget, testvériséget, aztán épített egy maffiahálózatot, amit diktatúrával tart életben. Magyar ebből a velejéig romlott közegből érkezett, és szavai szerint éppen annak a rendszernek az ellentétét akarja felépíteni, amelynek egészen idáig maga is szerves része, résztvevője volt. A széthízott, eltorzult Orbán ellenpontjaként itt ez a jó kiállású fiatal ember, érezhetően volt gyerekszobája, teljesen más családi háttérben nevelkedett, elkötelezett jobboldalinak vallja magát, ám igen sok baloldali értéket is magáénak ismer, legalábbis a beszéde alapján. És nagyjából ez a jelenlegi felhozatal, közülük lehet választani. Aki valamelyik ellenzéki párttal szimpatizál az már odatalált, szerintem Magyar azokhoz tud szólni, akikhez sem Orbán, sem az ellenzéki pártok nem jutnak el. Az nagy kérdés, hogy mire lesz elég, de ez csak úgy derülhet ki, ha majd látjuk, követik-e tettek a szép szavakat. Amennyiben igen, akkor hajrá, amennyiben viszont nem, nem hiszem, hogy Magyarnak lesz esélye ellebegni a politikai mocsárban, ahogy teszik sokan már másfél évtizede. Vele szemben most nagyon nagy az elvárás, és ha csalódást okoz, azt nem fogják elnézni a mostani szimpatizánsai. Ha csúnyán akarok fogalmazni, azt mondom, szét fogják tépni. Pillanatok alatt. Szóval kockázatos vállalkozás, de lássuk, mi sül ki belőle.

A mocsármédia még mindig eléggé különösen viselkedik Magyar Péterrel kapcsolatban. Az Origo – persze miután megírták, hogy Orbán Viktor beszédét több tízezren hallgatták. Gondolom, a tévében, mert a helyszínen aligha – azon elmélkedik egy rövidke cikkben, hogy a rendezvénynek csak a biztosítása százmillióba kerülhetett, és honnan volt erre pénze Magyarnak, de több nyilat nem lőttek ki rá. A Magyar Nemzet ezt annyiban fokozta, hogy átvette lényegében az Origo kurtácska írását, ám FINOMÍTOTT rajta. Én ilyet még nem láttam, ez mindig fordítva történik. Az egyetlen, valamennyire értékelhető megnyilvánulás a Pesti Srácokon jelent meg, de ott is inkább humorba igyekezett ágyazni a költő a kritikai élt, ezen kissé sikerült is elhasalnia:

A körítés az ilyenkor megszokott volt, csinos színpad, uniós, de főképpen magyar zászlók, valamint pár ezer ember várta, hogy végre bemutat Magyar Péter egy csodát: a NER-t Európává változtatja, miközben kék felhőkön sétál. Ebből az lett, hogy kazettáról lejátszották Varga Miklós dalát Európáról, aki akkoriban még gyönyörű nő volt, nem pedig egy epilepsziás törpe férfi, és erre valaki ráénekelt. (Pesti Srácok)

Az egyik kommentből arra következtetek, hogy a helyzet eredetileg ennél is súlyosabb lehetett, amennyiben Varga Miklós helyett első körben Varga Mihály neve szerepelt, de hát a lónak is négy lába van, mégse hokedli. Ámde Varga Miklósnak szólt már valaki, hogy eddig gyönyörű nő volt, de már epilepsziás törpe férfi? Hátha nem tud róla. Pedig hát ő is vállaltan nagy rajongója a drágaszép miniszterelnök úrnak, nem is értem, miért kell ilyen csúfságokat írni róla. Na mindegy. A lényeg az, hogy nekem nagyon furának tűnik a propagandamédia viselkedése. Mintha nem kaptak volna eligazítást, hogy akkor most lehet lőni Magyarra, nem lehet lőni, maguktól meg perszehogy nem tudják eldönteni. Vicces szituáció, vagy inkább árulkodó? Majd ki fog derülni.

Addig is jó ébredezést, szép napot és kellemes hétvégét kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.