NEHAZUGGY

Azon kellene javítani, ami nem működik

Lázár Gergő | Március 16, Szombat | 19:14

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 2,544,300 forint, még hiányzik 455,700 forint.

A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

A The Guardian ismét azzal foglalkozott, hogy mennyire sürgős az, hogy megváltoztassák a spanyol éjszakai életet. Pontosabban arról van szó, hogy egyesek az ellen emelték fel a hangjukat, hogy továbbra is akár hajnal 1-2 körül is lehessen vacsorázni egyes vendéglátóhelyeken. Nos lehet, hogy van valóban olyan hely, ahol ilyenkor is adnak még ételt, de borzasztóan ritka. A szokás inkább az, hogy nagyon maximum éjfélig lehet ételt kérni, amelyet követően már csak inni lehet, esetleg kebabot fogyasztani az utcán. A probléma egyesek szerint az, hogy az ember számára nem egészséges az, ha ilyenkor is dolgozik, mivel már pihennie kellene, hogy a következő napnak frissen vághasson neki. Hiszen ez történik más nyugati országokban is, ahol éjfélkor az utcák már sokszor teljesen halottak és az emberek otthon alszanak az ágyukban. Ezzel persze semmi gond sincs, hiszen ha egy ilyen kultúra alakult ki, akkor ezzel olyan sok mindent nem lehet tenni, de kérdés, hogy ez mennyire jó az ember számára?

Elvégre mindannyian szociális lények vagyunk – ki jobban, ki kevésbé – mégis sok európai számára igen nehéz az ismerkedés, hiszen éjfél környékén már semmi sincs nyitva és menni kell aludni. Vagyis nem kötelező nyilván, de egy vidéki kisvárosban mégis mit kezdjen magával az ember éjfél után? Spanyolországban ez másként van, itt a legtöbb helyen éjfél után is talál az ember elfoglaltságot magának ha szeretne, és úgy általában is az élet később kezdődik sokak számára. Akik szinte egyedüliként korábban kezdenek és borzasztóan korán fejezik be a munkanapjukat nem mások, mint az állami alkalmazottak. Ezek az emberek sokszor reggel 8-kor kezdik a munkanapot és délután háromkor már végeztek is. Nem véletlen, hogy – nem viccelek – a spanyolok többségének álma az, hogy állami alkalmazott legyen. Ehhez egy úgynevezett oposociones nevű vizsgán kell jól szerepelnie – és az sem hátrány persze, ha ismer embereket a vágyott munkahelyén – és máris állami alkalmazottá válhat.

Ezek a dolgozók egy életre megkapták a munkájukat, onnan kirobbantani sem lehet őket, amelynek „hála” sokszor viselkednek olyan módon ezek az alkalmazottak, mintha csak Magyarországon lenne az ember. Magasról tesz arra, hogy mi mit akarunk, ő úgy viselkedik, mint aki szívességet tesz azzal, hogy elvégzi a munkáját. Állandó jelleggel magasabb fizetéseket követelnek – egyébként is jól keresnek – és elvárják, hogy minden döntésben az ő érdekeiket nézzék elsőként. Na de persze nem csak állami alkalmazottak élnek és dolgoznak Spanyolországban, hanem mondjuk sokan a szolgáltatóiparban, turizmusban, amely elképesztő pénzeket termel a spanyol állam számára, és amely nélkül igen nagy gondban lenne az ország. Viszont akármennyire nem tetszik ez egyeseknek, az éjszakai élet pont az egyik legfontosabb vonzereje Spanyolországnak. Ha jóval korábban bezárnának az éttermek és bárok, akkor egy olyan jellegét veszítené el az egész ország, ami miatt turisták milliói keresik fel.

Szoktam tapasz-túrákat szervezni, és általában amerikai turisták azok, akik igénybe veszik a szolgáltatásaimat. Ők mindig elmondják, hogy az Egyesült Államokban – ideértve a nagyvárosokat is, talán New Yorkot kivéve – lényegében lehetetlenség 8-9 óra után vacsorát kapni bárhol is, ezért ha valaki ezekben az órákban végez a munkájával, kénytelen hazamenni és otthon enni. Ezzel nincs persze semmi gond alapvetően, de ha belegondolunk, éppen ennek hatására nem él valódi szociális életet a munkahelyén kívül sok ember. Márpedig azért az embernek több barátra is szüksége lehet, és úgy általában jó érzéssel töltheti el, ha ismerőseivel ki tud menni vacsorázni munka után, és akár 3-4 órán keresztül élvezhetik az estét és cseveghetnek. Ezek a turisták azt is mindig elmondják, hogy mennyire közel áll a szívükhöz az itten életritmus és úgy érzik, élhetőség szempontjából jóval elfogadhatóbb mint az, ami akár náluk, akár más országban van jelenleg is.

Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mindenkinek el kellene sajátítania ezt az életstílust, hiszen ehhez hozzátartozik a délután siesta is, illetve az, hogy igen sokat süt a nap Spanyolországban – északot kivéve persze. De mégis úgy hiszem, hogy a vacsoraidő eltolásával jót lehetne tenni bizonyos társadalmaknak, hiszen igen kevesen vannak ma olyanok, akik 7-8 körül vacsoráznak, aztán 10 órakor már ágyban vannak. A spanyol életstílust véleményem szerint teljesen megölnék, ha változtatnának a nyitvatartási időkön, arról nem is beszélve, hogy ez lehetőséget ad olyan régiók számára is, amelyek igen mély szegénységben vannak. Értem én, hogy nem jó hajnal 1-ig dolgozni, de fel lehet ám venni akár két embert is és különböző turnusokban dolgoztatni őket. Van, ahol a kevesebb néha több, de véleményem szerint itt pont nem erről van szó. Elvégre a spanyolok nem tegnap kezdtek el késő este vacsorázni, hanem már igen régóta így tesznek és szemlátomást nincs ezzel semmi bajuk. Lehet, hogy a spanyolok sok mindennel kapcsolatosan elégedetlenkednek, de az éjszakai élet és a késő vacsora biztosan nem tartozik ezek közé.

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!