VENDÉG

MEGA-MAGA

Megnyeri az elnökválasztást Trump?

Amikor 8 éve az amerikai elnökválasztás utáni reggel a címlapokról – a várakozásokkal, az igazságra, észre és emberségre hangolt emberek várakozásával, valamint a közvélemény-kutatók várakozásaival ellentétben – Donald Trump győztesként nézett szembe velünk, mi magyarok, akik meg tudunk különböztetni egy országot egy hangos és erőszakos néptribuntól, és már majdnem 20 éve nyögjük a saját Donaldunkat, tudtuk, hogy mi következik. Tudtuk, hogy mit jelent ez. De azért jól meglepett, mert azt hittük, hogy a koros, felnőtt, erős demokrácia védettebb a kor szavával, az elbutuló tömegek ideáljával szemben, mint a mi nehéz gyerekkorát élő társadalmunk, demokráciánk. Hát nem volt erősebb.

Azóta, a vesztesnek a Capitolium ostromát követő bűnös szabadlábon hagyása óta pedig már láthatóan sokkal gyengébb. Trump számára törvényszerű, hogy megnyeri ezt a választást, ha el tud indulni. A mai Amerikában nem lehet Trumpot legyőzni, a butaság szelleme kiszabadult a palackból. Ha nem nyerne, az ugyanolyan meglepetés lenne, másnap reggel másra ébredni, mint amire számítani kell, mint 8 évvel ezelőtt volt. De szerencsére még ezt sem zárhatjuk ki.

Polgárháborúba sodorja Amerikát az ország rendje ellen a hatalma elvesztése miatt lázadó elnök megválasztása?

Egy olyan választás, ahol egyes államokban a végül megválasztott elnök megválasztása törvénytelen, instant polgárháborúba torkollott volna. A múlt heti döntés, hogy nem hagyták az államokat megosztásba sodródni Trump elítélésében, vagyis nem lesz egyelőre polgárháború, azt mutatja, hogy a föderalista elvek, az „okos enged” elv alapján inkább futni hagyták Trumpot, a bukott lázadót, nem kockáztatva, hogy kitörjön a polgárháború. Ebben számíthatunk a föderalistákra, az erejükre és bölcsességükre a továbbiakban is, tehát Trumpot, ha meg fogják választani, akkor be is fogják iktatni és nem lesz instant polgárháború. Ennek ára, hogy lassan süllyed tovább, amit felépítettek generációk nagyszerű életeiben az amerikai „ősatyák” a Trump-i „nagyság” mélységeibe.

Lesz magyar határrevízió?

Magyarország regionális erejét és szerepét, súlyát és jövőjét a kapcsolatainak ereje adja, és nem igazán a területei. Üdvözlet a XXI. században! Ha fel is építjük 1939-et újra épületekben és szavakban, attól még nem lesz 1939, legfeljebb a bukást tudjuk újra lejátszani, de a világ nem áll meg.

Ha a régió fiataljai – türkök és szlávok, magyarok, lengyelek, grúzok, örmények, azeriek – azt gondolják, hogy ha gazdag és sikeres felnőttek akarnak lenni, akkor Budapestre vezet az útjuk, ez Budapestünk és Magyarországunk sikeres jövőjének kulcsa. A CEU a régió egyik legerősebb egyeteme volt Budapesten, ahová több ezer fiatal jött élni pár évet, tanulni, tudást és kapcsolatokat építeni, amely tudás és kapcsolatrendszer utána meghatározta egész karrierjüket, pályájukat. A Budapesten kötött regionális kapcsolatok, a kor legjobb tanárai irányításával elindított életpályák mintát adtak a régióban, és hosszú távú felemelkedést Közép-Európa központjának, Magyarországnak és Budapestnek.

Ez egy sikeres, ugyanúgy európai, mint kínai és amerikai nemzetstratégiai pálya, amit Magyarország az új kor, a XXI. század kezdetén példamutatóan fel tudott mutatni. Sajnos elárulták a tudást, hogy a tudatlanokat maguk mellé állítsák, a regionális vezető szerep ebben meg minden más meritokratikus, tudás alapú, azaz a XXI. század fősodrában nélkülözhetetlen témában elúszott mára.

Az a mindig sikertelen, a kor szellemét alapvetően félreértő nemzetstratégia, amely területnöveléssel akar a jövőbe jegyet váltani Magyarország számára, az Magyarország halála volt mindig az újkorban. Eredménye az egyre zsugorodó ország mind szellemben, mind tudásban, agyakban és még területben is. Mert egy az országot és a hangoskodó demagógot és szószólóját megkülönböztetni képtelen, zajos, erőszakos közösség számára lehet a siker, a vágyott cél egy erőszakos területnövekedés még sajnos a XXI. században is, pedig világos, hogy ettől felemelkedést hiába remél a következő generáció.

Azt látjuk elhűlve, hogy Magyarországot most ebbe az irányba kormányozzák, a határrevízió célja szentesít minden nemzetrontó stratégiai döntést, rossz, félreértett érdekeken alapuló szövetségekről, fontos és megkerülhetetlen régi barátok elárulásáról. Azt látjuk, hogy a romboló és békében fenntarthatatlan, vérzivataros átmenetben Magyarország elszenvedi még azt is, hogy egy szégyenteljes koncot kapjon majd az árulásáért. Területet, a Magyarország számára így és ezen az áron nem, de a hívek számára viszont bármi áron oly nagyon fontos sikert. Na ná, hogy ezt a délibábot ragasztotta a homlokára Orbán Viktor. Nagy valószínűséggel lesz is egy olyan pont, amikor odadobják neki ezt a koncot. De el is kell érte mennie majd valakinek.

Megszűnik a világ egyik erős hadserege a szomszédunkban, ha kevesebb pénzt kap?

Attól, hogy Trump a hatalmi technikáját, amit már ingatlanfejlesztőként is használt a „sikeréhez”, a pénz indokolatlan és jogtalan visszatartását beveti a világpolitikában, (lásd pl. Párizsi klímaegyezmény) és kiáll a szövetségi rendszeréből, azaz mer kicsi lenni, ettől nem lesz vége a háborúnak, ettől nem lesz béke. Ettől ugyanúgy háború lesz Európában, abban a részében is, ahol a mi Magyarországunk van. Az ukrán hadsereg mögött nem mennek gépfegyveres karhatalmisták, akik lelövik a kényszersorozott különleges katonai katonákat, ha nem hadművelnek. Az ukrán hadsereg mindenki várakozásaival ellentétben nagyon hatékonyan, magas morállal és elszántsággal védi sikerrel a hazáját, és az elmúlt két évben a világ egyik legütőképesebb hadserege lett.

Ennek a hadseregnek a feldühödött maradéka lesz az – a világ túlsó felén pénzcsapot elzáró Trump békéjének hála -, amellyel nekünk, magyaroknak, szembe kell majd szállnunk, ha Orbán a koncát megkapja. Mi, a szomszédjaik leszünk akkor már a legnagyobb ellenségük. Micsoda diplomáciai siker! Ezt intézte nekünk a kormányunk. Intézi. Éppen a minpa Floridában, kijárta, nyakig Gucci táskában, ráadásul milyen ízléstelenben. Mondjuk a helyhez éppen jól illik.

Összeomlik az Európai Unió?

Hosszabb távon a mai formájában biztosan nem marad a világ színpadán, de sokáig itt lesz még, és bár területeket nem ígér nekünk más országokból, a határait és a pénzcsapjait megnyitotta felénk már nem egyszer. Békében. Tartósan. Barátian.

Na erre zseniális stratégaként elkezdeni elsőként fűrészelni az Uniót, ráadásul ellenségeink kijárójaként, pénzért, hát ez nekünk, magyaroknak nagyon nem kellett. Aztán Brutusként nagy hatékonysággal ment is a hátba szúrás, az árulás. Micsoda siker! Tapsolnak a hívek a nagy bátorsághoz. Hű de fontos szereplők vagyunk végre.

Ám az az Unió, amelyik gyerekeként ölelte magához árulóját, az az Európai Unió meghalt.

Most az a fő európai projekt, ami meg fogja erősíteni az együttműködést, és egy új szövetséget hoz létre, hogy az áruló gyerekét kitaszítsa magából. Csak sajnos a mi Magyarországunk lesz az a fürdővíz, amit kiöntenek a hátsó udvaron az áruló gyerekkel együtt, mert bemocskolódtunk azáltal, hogy mostanáig fürdettük.

Tévedés volt támadni, nem zsenialitás, nem omlik össze, az Unió egyenlőre most éppen megerősödik ebben a konfliktusban. És azzal nyeri el az erejét, azáltal lesz egységes, hogy hitet kell tenni mindenkinek újra a szövetség mellett, és együtt leszámolnak, és bosszút állnak az árulókon. Aztán persze a hanyatlás folytatódik. Na de ki lenne az az értelmes és becsületes szereplő, aki ezt siettetni akarná Európában?

Mi az áruló jutalma?

Amit a történelemből megtanulhattunk, hogy a vérengző, gátlástalan hatalom motiválta vezetők nem szeretik az árulókat. Szívesen veszik a törleszkedésüket, szolgálataikat, de sosem bíznak bennük, és ha rajtuk múlik, akkor felmossák velük a padlót. Jó esetben. Vagy kitömik a bőrüket pénzzel. Az áruló jutalma az arany, de csak amennyi a bőre alá fér. Amiből egy szép temetést meg lehet fizetni.

Magyarország sokat szenvedett már eddig is az elmúlt években az orosz baráti gázfelár és kínai lélegeztetőgép üzleteken vagy a svédek NATO-csatlakozásának blokkolásával összefüggő Gripen-felújítás miatt, százmilliárdokat fizettünk az árulásért cserébe kapott fricskákért, mi magyarok, és fogunk még sokkal többet az esetlegesen elkerülhetetlenné váló Huxit okán csak igazán.

Tévedés azt hinni, hogy a vezetőink árulásáért erős szövetségeseket vásároltunk, akiknek érdeke és motivációja, hogy minket megvédjenek. Mi vagyunk az első gyalog, akit feláldoznak a sakkjátszmájukban, ez a Karmelitából nem látszik? Vagy csak nem érdekes, ameddig nem kell bíróság elé állni és visszaadni a pénz-alapokat?

Erős Magyarország?

Egy NATO nélküli Magyaroroszág Putyin szövetségeseként az ukrán hadsereggel szemben nagyon gyenge, még ha Trump az X-en veszettül twittel is értünk. És Balog Zoltán Ausztráliában imádkozik az erdőben, és az összes Orbán-leszármazott Pradában-Gucciban parádézik Washingtonban, akkor is, ha Szijjártó szuperhatékonyan, különgépen ostoba, káros gazdasági megállapodásokat köt, ha Lázár megállíthatatlanul küzd vidéken a népszerűségéért, miközben Tóni megint megúszta:). Úgy megyünk bele mi magyarok, Magyarország a következő nagy világkonfliktusba, hogy komolyan vehető szövetségeseinket elárultuk, a bukásba rohanó diktátorokhoz törleszkedünk, a környezetünket magunkra haragítottuk. Kicsik és gyengék lettünk.

Sziráky Félix 

Iratkozz fel most!

Ha tetszett a cikk, de még olvasnál, ha esténként van időd leülni a gép elé, akkor légy az előfizetőnk a Szalonnázón. Naponta 18 órakor élesedő további 3 cikket ajánlunk, jellemzően szintén olyan magyar és nemzetközi közéletet, lényegében az életünket érintő témákról, amelyeket fontosnak tartunk, de nem férnek bele a Szalonna napi kínálatába. Szeretettel várunk!

Tovább