Július 21,  Vasárnap
header-pic

Határokon Átívelő Szellemi Táplálék
Adomány

NEHAZUGGY


Mert ebben az országban akarni is csak Orbánnak lehet

Ez a felület kizárólag önkéntes olvasói támogatásokból működik. Nem politikusok, háttérhatalmak és gazdasági érdekcsoportok tulajdona, kizárólag az olvasóké.

Kiszámítható működésünket körülbelül havi 3,000,000 forint biztosítja. Ebben a hónapban összegyűlt 1,725,271 forint, még hiányzik 1,274,729 forint.
A Szalonnát ITT támogathatod, a Szalonnázó extra cikkeire ITT tudsz előfizetni.

Köszönjük, hogy fontos számodra a munkánk.

Szép reggelt kívánok mindenkinek! A tegnap reggeli kávé mellé érkezett a csodás hír, így mindjárt módomban áll felkapni és tovább vinni Bálint kolléga reggeli gondolatait Rákay Philipről, az ő lapjáról és abban a lapban Navracsics Tibor ellen indult lejárató hadjáratról. Ugyanis a világhírű producer – még mindig Rákayról beszélek – oly igen nagyon az érzékeny lelkére vette azt, hogy a lapnál az alkalmazottai félreértették a feladatot, és ő egyébként is úgy döntött, hogy a bokros teendő miatt nagyon kevés ideje van a lappal foglalkozni, így inkább eladja azt, amúgy is már hónapok óta tárgyal egy potenciális vevővel. Számomra nem azért nagyon súlyos ez a történet, mert egymást kezdik kóstolgatni a nertársak. Az benne van a pakliban, és tökéletesen természetes velejárója a dolognak. Szerintem azonban itt elsősorban nem erről van szó, hanem arról, hogy Rákay is, az ő személyes mocsármédiájában dolgozók is úgy gondolják – teljesen hibásan -, hogy amit ők művelnek, az akár csak a végtelenben is találkozik az újságírással, annak akár a legalacsonyabbszintű változatával is. Szeretném jelezni, hogy súlyos tévedésben vannak. Ha nem ócsárolták, hanem ajnározták volna Navracsics Tibort, akkor is igaz az állításom. Amit normálisan újságírásnak nevezhetünk, az tényekről, véleményekről szólhat, de nem mocskolhat és nem dicsőíthet senkit azért, mert ez a megbízó érdeke. Amit annál a lapnál művelnek, az nem újságírás, aki abban részt vett, semmiképpen nem újságíró, hanem a legócskább propaganda legócskább segédmunkása. Akárkinek a tulajdonában van egy portál vagy lap, annak nem lehet feladata a tulajdonos politikai nézetei szerint torzítani a valóságot. Még akkor sem, ha Lázár Jánosnak történetesen egyezik az érdekeivel a propagandisták működése. Szóval azt a lapot nem eladni kellene, hanem beszántani és sóval behinteni a helyét, azokat pedig, akik ott működtek, egy életre eltiltani attól, hogy újságírónak nevezhessék magukat.

Itt persze még nem tart a dolog – valószínűleg soha nem is fog tartani -, ellenben a portál öntudatos munkatársai kiállnak az újságírói szabadság mellett. Nem is akárhogy.

Hiszünk a vélemény szabadságában, kitartunk álláspontunk mellett, fenntartjuk az elmúlt hetekben a Navracsics Tibor és Márki-Zay Péter kapcsolatáról írt cikkeinkben foglaltakat (HVG)

Ezek után igazán érdekes lesz megtudni, hogy kinek adja – vagy már akár el is adta – a portált Rákay. Mert az ilyen propagandaműhelyekben dolgozó szalagmunkások aligha azért kapják a fizetésüket, hogy a saját elveik mentén mondják el a saját véleményüket. Ha ez lenne a cél, akkor nem eladható-megvehető portálnál ténykednének, hanem alapítanának egy saját portált, és rábíznák magukat az olvasók adományaira, előfizetéseire. Abban az esetben valóban mondhatnák azt, hogy a vélemény szabadságáért szállnak síkra, illetve mondaniuk sem kellene, hiszen senki nem pofázhatna bele abba, hogy mit írnak le. Így azonban nem ez a helyzet.

Miközben – rossz nyelvek szerint – Matolcsy György és Orbán Viktor már szóba sem állnak egymással, suttyomban tartott díszvacsorán ünnepelte a kormány és a meghívott, nyilvánvalóan válogatott vendégsereg a következő köztársasági elnök beiktatását. Nem kis meglepetésre Novák Katalin és az ura, István is megjelentek az eseményen, holott a parlamenti beiktatáson nem volt ott, pedig ilyet nem nagyon szokás csinálni. Arról nem szólnak a hírek, hogy Orbán Viktor Novákkal szóba áll-e, az biztos, hogy miután elvitette vele a balhét, a nevét sem mondta ki nyilvánosan. Szép is az, amikor a (fülke)forradalom jóízűen falatozik a saját leszármazottaiból, nekem legalábbis tetszik a dolog. Lázár aprítja Navracsicsot, Varga-Nagy Márton-Matolcsy trió körkörösen szidják egymást, Orbán haragszik Novákra, Varga Judit volt férje haragszik Polt Péterre, Gulyás Gergelyt annyira megműtötték, hogy el is tűnt, a vadiúj köztársasági elnököt már akkor dugdosni kell, amikor még nem is csinált semmit, ráadásul Rákay Philip nem szereti, ha Kálmánnak hívják, mert ő már nem Kálmán. Nem ide tartozik és nem is különösebben fontos, csak eszembe jutott az az időszak, amikor Dobrev Klárát a komplett mocsármédia következetesen Gyurcsánynénak titulálta, holott ő soha nem volt az, nem vette fel a férje nevét, ellentétben Rákayval, akinek egyszerűen csak nem tetszett a szülei által adott név, és miután akkoriban valószínűleg nem volt még ennyire vadul nemzeti érzelmű, ezért nem Sándor, József, vagy Benedek lett, hanem Philip. Amennyire tudom, az ma már ebben a formában nem is lehetne, csak magyar helyesírással, Filip. Az meg már nem cseng olyan jól.

Van persze jó hír is. Lapértesülések szerint érdekesre sikerült a V4-ek legutóbbi találkozója. V2 – úgymint a cseh és a lengyel miniszterelnök – ordítozott a szintén ordibáló magyar miniszterelnökkel, a négyes szlovák tagja pedig lapított. A közös sajtótájékoztató is elmaradt, állítólag igen dühösen távoztak a tárgyaló felek. Már tényleg mindenkit sikerült a mi kis szabadságharcosunknak feldühítenie, ami nem is lenne akkora baj, ha róla és kedves családjáról szólna csupán a történet. De sajnos az egész országról szól, és az egyáltalán nem mondható jó hírnek, hogy lényegében egyedül maradtunk úgy, hogy közben uniós tagok vagyunk. És még csak nem is saját akaratunkból, mert ebben az országban akarni is csak Orbánnak lehet, mi csupán elszenvedjük a következményeket. Ez mondjuk a mi bajunk, erre szokta volt mondani néhai nagyapám, hogy aki hülye, haljon meg.

Jó ébredezést, szép napot kívánok mindenkinek!

A Szalonna egy teljes mértékben civil, független véleményportál. Nem kérünk és nem fogadunk el támogatást senkitől, csak az olvasóinktól. Ha olvasni szeretnél, nem ugrik az arcodba egyetlen reklám sem. Ez csakis úgy lehetséges, ha te fizetsz a munkánkért. Kizárólag ezekből a támogatásokból működik a Szalonna, hónapról hónapra. Ha kiürül a becsületkassza, elfogy a Szalonna. Ne úgy fogd fel, mintha koldusnak adnál, hanem úgy, mintha az újságosnál fizetnél rendszeresen a kedvenc magazinodért.